Kettős csúcsterhelés

Szabó Ádám, az MTK Budapest 20 éves labdarúgója megfordult már a Ferencvárosban, túl van több komoly sérülésen, de nem adta fel, kitartó munkával csak eljutott az NB I-be. Az élsport mellett ráadásul komolyan tanul, az ELTE pedagógia-pszichológia szakos hallgatója, ami jól jöhet a pályafutása végeztével, egyelőre azonban esze ágában sincs felhagyni a futballal.

Majer Dániel A 20 éves Szabó Ádám – az elmondása szerint – kicsit később jutott el a labdarúgó NB I-be, mint szeretett volna, viszont élete eddigi legjobb szezonja a mostani. Az Újpest ellen debütált az MTK Budapest élvonalbeli együttesében, csapatkapitány lett az NB III-ban, mindamellett pedig a tanulásban is jeleskedik, neves budapesti egyetem hallgatója.

A Goldball FC-ben kezdett el focizni, onnan került 11 évesen a Ferencvárosba. Másfél év után azonban távozott a zöld-fehérektől, és az akkor alakult Airnergy FC-be igazolt, majd a Dalnoki Akadémia játékosaként bajnoki címet nyert az U13-as másodosztályú bajnokságban. Pár év után, tizenöt esztendősen aztán ismét a Népligetben találta magát. „Ferencvárosi pályafutásom során az volt a legjobb szezonom, huszonöt bajnokin léptem pályára az U16-os együttesben, az idény végén mégsem maradhattam. Az Airnergy nem tudott megegyezni a klubbal, én pedig kicsit furcsálltam, hogy a jó teljesítményem ellenére nem tettek meg mindent, hogy megszerezzenek. Rosszul esett, mivel kiskorom óta szerettem a Fradit, az volt az első komoly együttesem, kötődtem hozzá. Persze, szívük joga, ezt a döntést hozták. Ezután jelentkezett az MTK, kifizette az Airnergy által kért összeget, én pedig Agárdra kerültem.” Egészen pontosan a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára. „Egyáltalán nem úgy nézett ki a dolog, hogy ha már nem a Fradi, akkor jó lesz ez is. Odautaztam, körülnéztem, megismerkedtem a társakkal, és nagyon megtetszett a környezet, örömmel jöttem.” A 2012/13-as szezonban, 16 évesen rögtön három különböző korosztályban megfordult, igaz, az U19-ben csak a kispadra ülhetett. A legtöbbet így sem a vele egykorúakkal, hanem az U18-as együttesben játszott, az ezt követő két idényben pedig már az azóta megszűnt U21-es korosztályban jutott szóhoz. A fiatalokra egyébként is kiemelten építő MTK élvonalbeli gárdájában azonban csak decemberben, az Újpest ellen mutatkozhatott be. „Talán ez a mostani az első olyan szezonom, amelyikben minden úgy sikerült, ahogyan terveztem. Alapemberré váltam az NB III-ban szereplő második csapatban, az év vége felé pedig csapatkapitánnyá is kineveztek. Jól ment a játék, ennek köszönhetően figyeltek fel rám az első csapatban és, kaptam meg a lehetőséget csereként a debütálásra az Újpest ellen – mondta a korábbi szezonokban rengeteg sérülés hátráltatta futballista. – Kétszer tört el a bokám, egyszer pedig elszakadt a keresztszalagom, műtöttek is, meglehetősen sokat ki kellett hagynom. Emiatt nem a megfelelő ütemben fejlődtem, amit fejben is nehezen dolgoztam fel.” Manapság már az is segítségére lehet mentálisan kezelni a hasonló negatívumokat, hogy az ELTE pedagógia és pszichológia szakán tanul, ami azért valljuk be, nem szokványos a mai fiatal labdarúgók körében. „Már gimnáziumban is magántanuló voltam, nem az akadémián jártam iskolába, helyette naponta ingáztam Budapest és Agárd között. Kiskoromtól kezdve úgy neveltek, hogy fontos a tanulás, ezért meg sem fordult a fejemben, hogy ne szerezzek diplomát. Az MTK mindenben támogat, természetesen azt elvárják, hogy edzéseket és mérkőzéseket ne hagyjak ki, ezért levelező tagozatra járok. A csapattársaim néha viccelődnek velem, de alapvetően tisztelik, aki komolyan gondolja a tanulást, és nem poénkodnak vele.”

Az előzmények ismeretében komolyabb, akár a pályafutását is befolyásoló sérülés esetén is jól jöhet a diploma, egyelőre azonban szó sincs arról, hogy már a labdarúgás utáni életét tervezné. „Soha fel sem merült bennem, hogy abbahagyjam a futballt. Akadt viszonylag hosszú időszak, amikor a sérüléseim miatt nem tudtam játszani, az ismerőseim, barátaim, volt csapattársaim pedig azt hitték, hogy befejeztem. Én pedig értetlenül néztem rájuk. Ha úgy végződik a történet, hogy NB III-as vagy NB II-es játékos leszek, és nem jutok el az élvonalba, akkor is folytatom, mert szeretek focizni.” Ami a tavaszi szezon rajtja előtti kilátásait illeti, azok szerinte nem túl rózsásak, mivel a csapat igencsak gyengén teljesített ősszel, és a jelen állás szerint a kiesés elkerülése lesz a legfőbb cél. „Mindenképpen pontokat kell szereznünk, és benn kell maradnunk. Ennek érdekében megerősítették a keretet, érkeztek új játékosok, így szerintem inkább a tapasztaltabb labdarúgók kapnak lehetőséget, és nem az lesz a prioritás, hogy én minél több játékperchez jussak. A tavaszi szezon elején legalábbis semmiképpen sem. Aztán ha folytatni tudom a jó szereplést az NB III-as csapatban, és az első együttes eredményei is úgy alakulnak, akkor talán én is többet tűnhetek fel az NB I környékén.” No, meg az ELTE előadótermeiben.