Mester és tanítványai

Évtizedek óta dolgozik a kézilabdában Zámbó Tibor, aki a mezőszilasi Németh László Általános Iskola igazgatójaként zsebkendőnyi tornaszobában és bitumenes pályán nevelt korosztályos válogatott játékosokat – pedig nem is testnevelő tanár. A pedagógus nemrég Mester-M díjat kapott.

reb A sportolók mellett az őket felkészítő edzőkről sem feledkezik meg a Mol Új Európa Alapítvány, amely az idén tizenegyedszer díjazta az utánpótlástrénereket. A három sportszakember közé Zámbó Tibor kézilabdaedző is bekerült, akit nem először jelöltek Mester-M díjra, ám több mint hétszáz jelölt közül ezúttal a szűk körbe választották. „Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól az elismerés, örülök neki, de elsősorban úgy érzem, ez a gyerekköszönet mellett visszajelzés a felnőttektől is” – jegyzi meg Zámbó már az általa igazgatott mezőszilasi Németh László Általános Iskola egyik osztálytermében ülve.

A legfontosabb elismerés szerinte mégis az, ha a tanítvány idővel átveszi a diplomáját, végzettséget szerez. Merthogy a szakember filozófiája szerint legfontosabb a tanulás, és csak aztán következik a sport. No, nem mintha ne imádná a kézilabdát: fiatalkorában annak ellenére űzte a sportágat, hogy szívbetegsége miatt nem lett volna szabad. Később pedig nemcsak pedagógus – magyar-történelem szakos, tehát nem testnevelő tanár! –, hanem kézilabdaedző is lett. Diákcsapataival országos döntőkig jutott, tréner a Simontornyai Kézilabda Klubban, Évekig irányította a Cece felnőtt női csapatát, amellyel sikerült feljutni az NB I B-be, s három évig abban az osztályban is maradt. A Siófok leányutánpótlásával tartósan az élvonalban szerepelt, dobogós helyezések kísérték munkáját, rövid ideig még a Siófok felnőttcsapatát is vezette. Keze alól került ki számos korosztályos válogatott játékos, például a juniorokkal Európa-bajnoki ezüstéremig jutó Schneider Éva.

Zámbó Tibor gyerekként felelni is alig mert, elöntötte a "zámbói zavar", de az évek alatt kinőtte a bátortalanságát, s ma már többször is előadónak kérik fel, akár a Kézilabda az iskolában-program szakmai napjain is. Kedves, a gyerekekkel könnyen szót értő stílusa példaértékű.

Bár mindenütt szép sikereket ért el, nem térne vissza az első osztályba, inkább az iskolában és a gyerekekkel marad. A fiatalok persze idővel kirepülnek, sokszor nívós kézilabda-akadémiára vezet az útjuk: a mostani nyolcadikosok közül többen például Dunaújvárosban, a Kohászban folytatják a pályafutásukat. „Az elmúlt évtizedekben sok egyesület vitte volna már a gyerekeket, de életem egyik nagy büszkesége, hogy senki sem igazolt el se ETO-ba, se Ferencvárosba, se máshova, amíg lehetősége volt az eredeti tanulókörnyezetében versenyezni. Hozzánk viszont sokan érkeznek akár ötven-hatvan kilométerről is. Az összetartás a titkunk: itt nincsenek sztárok, nincsenek bénák, csak csapat van, amely együtt nyer vagy veszít. Csupán egyetlen dolgot nem bírunk elviselni: ha valaki nem küzd.” A mezőszilasi általános iskola aulája érmekkel, kupákkal, értékes aláírásokkal díszített mezekkel van tele: mindezt Zámbó Tibor olyan csapatokkal szerezte meg, amelyekkel a 13-szor 9 méteres tornaszobában, illetve bitumenes pályán (s rendszeresen a simontornyai csarnokban) készül. A kreativitás és a lelkesedés határtalan. „Rengeteget kaptam a sporttól, a kézilabdától, s megfogadtam, hogy a lehető legjobban adom vissza én is azt, a gyerekeknek” – zárja gondolatait a szakember. Szombaton 10 órától a Zámbó Tiborról szóló portrénkat is megnézheti a honlapunk által készített, az M4 Sporton látható Jövünk! utánpótlás-magazinban.