Három mérkőzés, három gól, továbbjutás. Ezekkel a szavakkal nemcsak Szoboszlai Dominik, de az U17-es labdarúgó-válogatott elitkörös teljesítményét is jellemezhetjük. A 16 éves középpályás utolsó pillanatokban szerzett góljaival szinte egyedül juttatta el az Európa-bajnokságra csapatot. Hogy mi az, ami kiemelte a társai közül, arról játékosügynököt és sportpszichológust is kérdeztünk.
Majer Dániel Napok óta Szoboszlai Dominik nevétől hangos a magyar sportsajtó. Az U17-es válogatott csapatkapitánya már ősszel felhívta magára a figyelmet, miután saját korosztálya és az U19-es együttes továbbjutásában is főszerepet játszott az Európa-bajnoki selejtező első körében, tavasszal pedig tovább emelte az ázsióját.
A Red Bull Salzburg középpályása a hazai rendezésű U17-es elitkör második mérkőzését egymaga hozta vissza a sírból, a találkozó utolsó perceiben két káprázatos szabadrúgásgóllal megfordítva az állást és életben tartva a továbbjutási reményeket, a mindent eldöntő, norvégok elleni összecsapáson pedig a ráadásban eleresztett távoli bombájával szó szerint kilőtte a válogatottat a horvátországi kontinenstornára.szoboszlai-dominik-u17-valogatott_ps4cltjzuz4e1b6yl2lmg34ti
Noha Dominik még csak 16 éves, sokak szerint már úgy mozog a pályán, mint a felnőtt játékosok, mindamellett pedig a taktikai érzékével is meghazudtolja a korát.
A csapat továbbjuttatását azonban most nem ezen képességeinek, hanem egy másik erősségének köszönhette. „Kegyetlenül jó rúgótechnikája van. Az oroszok és a norvégok ellen is az döntött, hogy van egy gyerek, akinek félelmetesen jó a lába, és óriási pozitívum, hogy oda mert állni, és be is lőtte – mondja Laczkó Mihály FIFA-licences játékosügynök, aki ezzel együtt óva int attól, hogy Dominiket már most a jövő nagyválogatottjának meghatározó alakjaként vizionáljuk. – Természetesen sokra viheti, de előbb fel kell építeni. Messze van még attól, hogy kész játékos legyen.”
Laczkó szerint óvatosan kell kezelni a sikert, mert ugyan örömteli, hogy továbbjutottunk, nem Európa legerősebb válogatottjaival kellett megküzdenünk, és sokszor a csapat játéka is hagyott kívánnivalót maga után. Ami pedig Szoboszlai és jó néhány, ugyancsak neves külföldi klub utánpótlásában futballozó társának jövőjét illeti, egyelőre nem árt óvatosnak maradni. „Elhamarkodott kijelentéseket nem szabad tenni, mert előfordult például, hogy Julen Lopetegui, a spanyol válogatott szövetségi kapitánya, amikor a Real Madrid megfigyelőjeként dolgozott, egy magyar srácot szeretett volna szerződtetni nemzetközi mérkőzést követően, az igazolás azonban végül nem jött össze, a játékos pedig azóta pedig a megyei első osztályban futballozik. Az viszont mindenképpen jó, hogy Salzburgban játszik, az osztrák utánpótlásról rosszat mondani ugyanis nem lehet. Vélhetően a cél az, hogy előbb-utóbb a felnőttcsapatba kerüljön, még ha nő iránta az érdeklődés az elitkörben mutatott teljesítménye miatt, aligha szeretnék most gyorsan eladni a salzburgiak.”
Az oroszok elleni szabadrúgásgólok:
Szó esett már Dominik remek rúgótechnikájáról, arra azonban talán kevesebben gondolnak, hogy mit sem ér a tökéletes technika, ha az embernek a döntő pillanatban megremeg a lába. Ki ne látott volna már a világ legjobbjai közé tartozó játékost BL-döntőben tizenegyest hibázni, vagy a világbajnokság fináléjában kihagyni a százszázalékos ziccert. A magyar U17-esek 6-os számú játékosa azonban sem az oroszok, sem a norvégok ellen nem remegett meg. Előbbi találkozón ráadásul az övé volt az utolsó szó, ha a lövése nem megy be, a magyar együttes búcsút inthet az Eb-álmainak.
Kovács Kriszta sportszakpszichológus segítségével arra kerestük a választ: mire lehetett szüksége Szoboszlai Dominiknak ahhoz, hogy elviselje a rá nehezedő teher súlyát? „Többnyire abban az esetben képes egy sportoló ehhez hasonló kiemelkedő teljesítményre, ha a kihívás és a képesség egyensúlyban van, érzi azt, hogy megvan a tudása az előtte álló feladat teljesítéséhez. Ilyenkor alakul ki az úgynevezett flow állapot, a sportoló elkapja a fonalat, és képes kihozni magából a legjobbat. Mindehhez nagyon fontos, hogy a csapat mögötte álljon, teljes mértékben meg tudjon bízni a társakban és az edzőben.”
A norvégok elleni, mindent eldöntő bomba:
A pályán fellépő stresszhez a siker hatására még egy akadály társul, nevezetesen a külső környezet jelentette nyomás. A fiúk mindhárom selejtező mérkőzését élőben közvetítette a televízió, kiemelten foglalkozott velük a legtöbb sajtóorgánum. A továbbjutást követően pedig hatványozottan igaz volt ez Szoboszlai Dominikre. A szakember szerint, noha a siker elengedhetetlen velejárója a médiaszereplés, azért abban sem árt tudatosnak maradni. „Érdemes és hasznos megtartani az egészséges határokat. Amennyiben tényleg ennyire jó, úgy nagyon hamar bemutatkozhat a felnőttek között, a média jelentette külső tényezők pedig ott ugyanúgy jelen lesznek. Lehet készülni a médiaszereplés velejáróira, lehet gyakorolni a nyilatkozást, de érdemes megtapasztalni mindennek a sajátosságait. Meddig tart a figyelem, meddig érdekli a médiát egy adott sikert követően a sportoló. A megjelenés fontos az önmenedzselés szempontjából, de tisztában kell lenni azzal, hogy ez nem a személyének szól, hanem sokkal inkább a mostani teljesítményének. Amikor majd jön egy, az övénél jobb teljesítmény, akkor a média azzal kezd el foglalkozni. Ezen a területen is fontos tehát a tudatosság, meg kell tanulni kezelni a médiát, és meg kell találni a határokat.”
Már csak azért is, mert a médiaszereplés a teljesítményre is hatással lehet. „Ebben a korban a fiatalok többségének még nagyon fontos, hogy ki mit gondol róluk. Nem szabad magukévá tenniük a kívülről érkező igényeket, és azt gondolniuk, hogy akkor válnak szerethetővé, ha mindig kiemelkedőt teljesítenek.” Itt el is érkeztünk ismét a kihívás és a képesség egyensúlyához, a megnövekedett igényekkel ugyanis csak az tud megbirkózni, akinek azt a tudása lehetővé teszi.
Hogy Szoboszlai Dominik képességeivel minden rendben, azt talán már nem kell bizonygatni.
Egyéb korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.
