Pályafutása utolsó juniorévében jár a sportlövő Péni István, aki „ajándékba kapott” korosztályos világbajnoksággal zárhatja le – többek között ifjúsági olimpiai bajnoki címmel megkoronázott –utánpótlás-pályafutását. Az országos csúcsok sorát tartó versenyző célja, hogy olimpiai bajnok legyen – akár már három év múlva Tokióban.
Lakner Gábor Egy utolsó junior-világbajnokság – ennyi van hátra a sportlövő Péni István utánpótlás-pályafutásából, amely után már kizárólag a felnőttek között versenyez a sportág legnagyobb ígérete. Korosztályos szinten majdnem mindent megnyert, amit lehetett, eredményeinek felsorolásától hely hiányában most eltekintünk.
Péni nevéhez egyedülálló rekord is fűződik a nevéhez: a serdülőktől kezdve a felnőttekig valamennyi puskás számban ő tartja az országos csúcsot. A húszéves, tavaly nyár óta olimpikon sportolóval még az utánpótlás-korosztályon innen, a felnőtt élvonal kapujában beszélgettünk.
„Nagy mázlim van, hogy indulhatok még egy utolsó junior-világbajnokságon, hiszen azt csak négyévente rendezik meg, és az előző mindössze három éve volt. Mostantól azonban más-más évben rendezik meg a juniorok és a felnőttek vébéjét, emiatt az előbbit előrehozták egy évvel. Ha már így alakult, júliusban mindenképpen szeretnék szép eredménnyel búcsúzni az utánpótlás-korosztálytól.”
Peni_Istvan
Péni nyolc évvel ezelőtt kezdte pályafutását, és rövid idő alatt hosszú utat járt be. Nem meglepő, hogy ezt a sportágat választotta, hiszen szülei – édesanyja, Lencz Erika és édesapja, idősebb Péni István – szintén válogatott sportlövők voltak.
„Ha visszagondolok a kezdetekre, annál többről nem is álmodozhattam volna, mint amit a nyolc év alatt elértem. Az első célom a serdülőbajnokság megnyerése volt, ami fél év elteltével sikerült. Azóta is folyamatosan jönnek az eredmények, sikerrel veszem a lépcsőfokokat. Az igazat megvallva, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent bezsebelek ennyi idő alatt. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, nem is tudom rangsorolni az eredményeket. A győzelmek, a világcsúcsok mind fantasztikus érzésekkel gazdagítottak, egytől egyig vissza tudok rájuk emlékezni és közel állnak a szívemhez. Nem is mindig az éremnek örülök igazán, hanem annak, ha látom a fejlődést, a dobogós hely csak visszaigazolást ad az előrelépésről. Persze ha egyszer olimpiai bajnok lennék, az egészen más lenne...”
A végcél ugyanis ez, akár már három év múlva, Tokióban. István Rióban belekóstolhatott az ötkarikás játékok légkörébe, így legközelebb már pontosan tudja, mire számíthat.
„Az ifjúsági olimpián és az Európa Játékokon is átélhettem hasonlót, de a felnőttolimpia azért más, mint a többi verseny. Megtapasztaltam, milyen a figyelem középpontjában állni, ezt is képes leszek kezelni a jövőben. Rio maradandó élmény, boldog emlékeket őrzök róla, rendkívül pozitívan éltem meg az egészet, már a kvótaszerzésért folytatott harctól kezdve. Repül az idő: a jövő nyáron már Tokióba lehet kvótát szerezni, aztán pedig gyorsan itt lesz az olimpia is. Keményen dolgozom, mert vallom, hogy a következő két évben dől el, milyen eredményt érhetek el. Hiszek a győzelemben. Ha nem így lenne, nem is sportolnék.”
Péni a felkészülést Kissné Oroszi Edit és Tóth József irányításával végzi. Előbbi felel a lövészetért, utóbbi pedig az erőnlétért. Mellettük természetesen a szülők szerepe t vállalnak, de az edzéstervet a két szakember állítja össze.
„A fizikai felkészítés intenzitása változó, attól is függ, éppen hogyan megy a lövészet. Sok hosszú távú futást, kondicionáló edzést, az egyensúlyérzéket és a koordinációt segítő gyakorlatot végzünk, súlyokkal azonban nem dolgozunk, mert az károsan hatna a technikámra” – avat be a felkészülés részleteibe a különlegesen tehetségű fiatal, aki a lőállás mellett az iskolapadban is helytáll.
„Az olimpia miatt tavaly halasztottam egy évet a suliban, így az idén érettségizem. Az írásbeli vizsgákon már túl vagyok, remekül sikerült mindegyik. Igyekszem nem elhanyagolni a tanulást a sport mellett, például nemrég tettem le a felsőfokú nyelvvizsgát németből. A Budapesti Corvinus Egyetem gazdálkodási és menedzsment szakát írtam be a felvételi lap első helyére, úgy fest, az érettségi alapján ott is tanulhatok tovább, méghozzá az angol nyelvű képzésen.”
István tehát már húszévesen készül a sport utáni életre, de bízik benne, hogy még nagyon sokáig a mindennapjai részét képezi a lövészet.
„Addig szeretném űzni ezt a sportágat, amíg csak eredményes vagyok. Vannak terveim és ambícióim a sporton kívül is, de ezekről egyelőre nem szeretnék beszélni. A sportlövészet nagyon közel áll hozzám, azt is el tudom képzelni, hogy a remélhetőleg minél később bekövetkező visszavonulásom után is maradok a sportágban” – mondja a pályafutását rendkívül céltudatosan építő Péni, akitől zárásként azt kérdeztük, hol látja magát öt év múlva.
„Remélem, hogy több, felnőtt világversenyen nyert érem gazdája leszek, és a világ egyik legjobb lövőjeként tartanak számon” – hangzott a felelet.
Az eddigi eredmények alapján mindkettő jó eséllyel be is következik – méghozzá hamarosan.
