Kristóf és az ezüst nyár

Ki gondolta volna, hogy egy 17 éves fiú rajtkőre lépését előzi meg a legnagyobb várakozás a budapesti vizes világbajnokság egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért versenynapján. Milák Kristóf – bombameglepetésre – a mezőny harmadik legjobb idejével került a 100 m pillangó szombat esti döntőjébe, ahol aztán… Ahol aztán ismét csodát művelt, újra összegyűrte a papírformát, és – elképesztő idővel – másodikként csapott célba!

Bruckner Gábor „Azt most inkább nem mondanám el…” – feleli élete versenye után Milák Kristóf a lihegőben az újságírói kérdésre, amely úgy szól: mi volt az, amit ordított a falhoz érve, miután ránézett az eredményjelzőre. Te, jó ég! – hüledezett a Duna Aréna 14 ezer nézője is, mert a táblán bizony az állt: 2. Kristof Milak 50.62. Ami az ezüstérem mellett azt jelentette, hogy az érdi tinédzser az elő- és középfutamban elért juniorvilágcsúcsát és országos felnőttrekordját egyaránt felülírta megint – tizenöt századdal. (Pénteki produkciójáról ITT írtunk .) A szinte hihetetlen teljesítményről annyit, hogy Kristóf ötvennél csak hatodiknak fordult abban a mezőnyben, amelyben ott volt Rio olimpiai bajnoka, a szingapúri Joseph Schooling, a Brazíliában holtversenyben ezüstérmes Cseh László, miközben a játékokon ugyancsak második dél-afrikai Chad le Clos be sem jutott a fináléba..

Szóval Milák ráfordult a második hosszra, és olyasmi történt, amit még nemigen látott a pillangóúszás története. Méterről méterre tempózott följebb, s a célhoz közelítve azon kapta magát, hogy már csak a (szombaton egyébként összesen három aranyat nyerő) amerikai Caeleb Remel Dressel van előtte. Az ezüstéremmel az ifjúsági Európa-bajnok Milák végképp beúszta magát a sportág elitjébe, s miután tomboló ünneplés közepette kikászálódik a medencéből, mosolyogva, rokonszenvesen szerényen, mégis korát meghazudtolóan imponáló flottsággal válaszol mindenkinek mindenre. „A rajtom most egész jó volt, az első ötven mégsem úgy sikerült, ahogyan elképzeltem. Főleg a fordulót toltam el, de aztán vitt-vitt előre a lendület, na meg a közönség fülsiketítő buzdítása. Ránéztem a táblára, kiabáltam egy nagyot, majd ráhajoltam a kötélre, és csak azt mondogattam magamban: „Én nem…, én nem…, arra gondolva: az nem létezik, hogy ez sikerült nekem.” Pedig sikerült, kedves Kristóf! Mi az, hogy sikerült; maga volt a varázslat! Megkérdeztem tőle, elárulja-e, hogyan telik egy 17 éves fiú estéje azok után, hogy az egész világ megtanulta a nevét. „Hát persze, igazán nincs benne semmi titok: levezetek, aztán eszem, majd alszom.” Mit lehet erre mondani? Ezek szerint így mulat egy magyar (fiatal)úr, aki feltette rá az életét, hogy valamiben a legnagyobbá lesz. És akiről edzője, Selmeci Attila annyit mond: „Gyémánt van a kezünkben. Aki ma világsztár lett, pedig változatlanul állítom, nem is a száz, hanem a kétszáz a fő száma.” Miután pedig a tréner elérzékenyül és immár elcsukló hangon beszél a tanítványáról, a bemelegítő-medencétől távozóban a „hallgatóság” is elmorzsol néhány könnycseppet. Naná, hogy el. Csillag született. További korosztályos hírek ÚSZÁSBAN a honlapunkon.