Milák olimpiai bajnok akar lenni Tokióban

Egy egész ország tanulta meg Milák Kristóf nevét a vasárnap befejeződött vizes világbajnokság 100 méteres pillangóúszásának döntőjét követően. Helyesebb lenne azonban úgy fogalmazni, hogy a sportág kedvelői mostantól világszerte tudják, ki is ez a 17 éves, tárnoki fiú. De tudjuk-e azt is, ki az, aki nap mint nap az edzéseit vezeti, s aki nélkül nem juthatott volna idáig? Selmeci Attilának hívják, az Érdi Úszó Sport Nonprofit Kft szakedzője, korábban több más kiváló úszó, például Kovács Ági is a tanítványa volt.

Gy. Szabó CsillaBármilyen fontos szerepe is van egy-egy sportoló teljesítményében az edzőjének, a fiatalokkal foglalkozó szakemberek gyakran a háttérbe szorulnak. Ritkán részesülnek a tanítványoknak automatikusan kijáró dicsőségből. Ez lenne a bajnokokat nevelők sorsa? – tettük fel a kérdést Selmeci Attilának, az új úszócsillag, Milák Kristóf edzőjének? – Nem tartom én ezt sorsszerűségnek. Kevés olyan edző van, aki az elejétől a végéig kísérheti tanítványa karrierjét. De ez így normális. Amíg valaki a csúcsra ér, három-négy oktató kezén is törvényszerűen átfut. A klubok vagy feladási rendszerben működnek, amelyben minden korosztálynak megvannak a felelősei, és annak megfelelően adják automatikusan tovább a versenyzőket, vagy csoportokban kezelik a gyerekeket, s a végére marad egy-két tehetség ugyanannál az edzőnél. Az eredményesség szempontjából az előbbi verzió a hatékonyabb, hiszen minden korosztálynak más az igénye mind szakmailag, mind emberileg. Ráadásul a szakosztály tetején nemzetközi tapasztalattal bíró szakemberekre van szükség, akik még a legmagasabb szinten is tudnak valamit tanítani. Persze végül mindenki nehéz szívvel válik meg a nagy tehetségtől, de ezt el kell fogadni. Ráadásul napi négy-öt órát is eltöltünk egy gyerekkel, néha többet vannak velünk, mint a szüleikkel. – Mi motiválja akkor azokat, akik, úgymond, alul, az ismeretlenségben dolgoznak? – Szerintem elsősorban a vezetőedzőn múlik, elismerik-e kellőképpen ezeket a szakembereket. Ez az egy dolog számít. Anyagilag és erkölcsileg egyaránt elismerni őket, hiszen az ő munkájuk nélkül nem lenne kiből világsztárt faragni. A Kiemelt Edző Program ebben már anyagilag is tud segíteni, ugyanakkor pedig mindig beszélnünk is kell azokról , akik éppen nincsenek reflektorfényben.

– Kristóf esetében kiket kell megemlíteni? – Egerszegi Klára valamint Plagányi Zsolt nevét mindenképpen. Ők tanították meg neki az alapokat, én négy éve, tizenhároméves kora óta dolgozom vele. – Mi járt a fejében, amikor a tanítványa felnőtt-világbajnokságon a dobogó második fokára állhatott? Elérzékenyült? – Nagyon. Amikor ott láttam a dobogón, minden átfutott az agyamon. Hogy honnan indultunk és hová jutottunk. Leírhatatlan örömöt éreztem. Arra gondoltam, hogy érdemes volt minden áldozat, minden lemondás. Ezek a sikerek mindenért kárpótolnak bennünket, a hajnali edzésekért, a hétvégi versenyekért, azért, hogy szinte állandóan úton vagyunk, és alig van magánéletünk. A pénz nem lenne elég motivációs erő mindehhez. Ezt csak szeretetből lehet csinálni, sehogy másképpen. – Ön már korábban jelezte, Kristófra nagy karrier vár. Számított arra, hogy már ilyen korán? – Bevallom, nem. Sőt most már elmondhatom, hogy szerettem volna őt lebeszélni a felnőtt-világbajnokságról, hiszen közvetlenül az ifi Eb után és a korosztályos vébé előtt, a lehető legrosszabb időpontban volt a budapesti esemény. Képtelenségnek tartottam, hogy ilyen rövid időn belül három fontos versenyen is csúcsformát mutasson. – Ki döntött? – Ő. Láttam rajta az elhatározást, hogy indulni akar, én pedig rábólintottam. Most már nagyon örülök, hogy hallgattam rá. Megint tanultam valamit. Az én koromban, egy tizenhét éves fiútól… – Mély emberi kapcsolat kell egy ilyen döntéshez... – A miénk az is. De leginkább a bizalmon alapul. Nem elég, ha csak a versenyző bízik az edzőjében, ennek fordítva is így kell lennie. Én is bízom benne és a megérzéseiben. A sportoló mindig jelez. Van, hogy szóban, akad, hogy testbeszéddel, s előfordul, hogy csak egy szempillantással. Ezt mindig észre kell venni, és megérteni az üzenetét. A vébé előtt láttam Kristóf szemében, hogy nem tudom megállítani. Pontosabban nem lenne helyes megállítani. – Ez meglepte? – Mostanáig nem éreztem, hogy ennyire sikerorientált lenne. Most tapasztaltam először, mennyire vágyik a győzelemre, hogy milyen plusz energiákat ad neki a közönség biztatása. Az is újdonság, ahogyan ehhez a sikerhez hozzááll. Nem elégszik meg ennyivel, még többet akar. Olimpiai bajnok szeretne lenne Tokióban. Bármilyen jó, és szoros kapcsolat is van közöttünk, eddig inkább az úszót, a tanítványt láttam benne. Most megismerhettem a sportembert is. Erre pedig büszkébb vagyok, mint minden eredményére. (Milák Kristóf vb-ezüstjéről ITT írtunk.) További korosztályos hírek ÚSZÁSBAN a honlapunkon.