Az új évadban debütál a Magyar Kézilabda Szövetség új utánpótlás-nevelési koncepciója, amelynek célja, hogy az ország bármelyik műhelyében egységes legyen a fiatalok képzése. A remények szerint két-három éven belül eltűnhetnek a most még jelentős különbségek.
Lakner Gábor Az ősztől új utánpótlás-nevelési koncepció mentén végzik a munkát a hazai kézilabdaedzők. Az irányvonalról és a változtatás okairól Zsiga Gyulával, a sportági szövetség szakmai igazgatójával beszélgettünk, aki januári kinevezése óta fő szorgalmazója volt az újításnak.
„A koncepcióra azért van szükség, hogy végre egységes legyen a játékosok képzése. Erre ugyanis az elmúlt húsz-harminc évben egyáltalán nem volt törekvés. Már a nyomdában van az a szakanyag, amely minden olyan edző kezébe elkerül, aki hattól tizennyolc éves korig foglalkozik a gyerekekkel. Több ismert szakemberrel, mások mellett Juhász Istvánnal és Ökrös Csabával közösen állítottuk össze a dokumentumot, és az volt a célunk, hogy komplex anyagot alkossunk. Metodikai, módszertani ajánlások, edzéselméleti tanácsok, mintegy kétszázötven gyakorlat található benne, valamint meghatároztuk a különböző életkoroknak megfelelő követelményszinteket is.”
Kezilabda_up-koncepcio
A jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy bár a kézilabdázás tömegbázisa folyamatosan nő, jelentősen különböznek a képzési szintek attól függően, hogy milyenek az egyes klubok anyagi és infrastrukturális lehetőségei. A fiatalok pedig 14 éves korig együtt versenyeznek, így egészségtelenül nagy differenciák alakulnak ki.
„A tematika, a szakfelügyelet és a digitális adatbázis az új koncepció három alappillére. A szakfelügyelők oktatása megtörtént, megyénként egy szakember rendszeresen látogatja a csapatok edzéseit és mérkőzéseit, valamint folyamatos konzultációs lehetőséget is biztosít a kluboknak. Részint ellenőrzi, részint pedig segíti az edzők munkáját. Az új internetes felületen minden edzőnek napi rendszerességgel meg kell terveznie az edzést, szeretnénk rászoktatni őket az adminisztrációra. Emellett adatokat gyűjtünk, a különböző felmérések és tesztek eredményeiből is láthatjuk, megvalósulnak-e az elképzeléseink. Mi több, a következő generációnak is útmutatást jelenthetnek az így nyert mérési eredmények.”
Zsiga Gyula elmondta, változó volt a kezdeményezés fogadtatása, de ez minden újdonság esetében így szokott lenni. Az biztos, hogy szemléletváltásra van szükség, és az edzőknek le kell dönteniük a saját maguk által felállított korlátokat.
„Bízom benne, hogy idővel mindenki rájön, a képzésnek így kell működnie. Lentről próbáljuk felfelé erősíteni a rendszert, így a kisebb csapatoknál kezdjük el a munkát. Őket próbáljuk felhozni az akadémiák és a tradicionálisan nagy klubok szintjére. Az egységes képzésnek az utóbbiak is örülni fognak, nem is beszélve arról, hogy a korosztályos válogatottak jóval nagyobb keretből tudnak válogatni. Mivel mindenkiről lesznek adataink, az sem fordulhat elő, hogy a tizennégy éves korban megtörtént kiválasztás után elvesszenek azok a játékosok, akiket később, tizenhat éves korukig még be lehetne építeni a rendszerbe.”
A rendszerbe, amelyben, mint látható, a szakfelügyelők jelentik a kapcsot a szövetség és a klubok között. Valamennyi szakemberhez nagyjából húsz klub, azaz hozzávetőleg százhúsz korosztályos csapat tartozik, és a kontrollt végzőknek az internetes felületen ugyanúgy be kell számolniuk a munkájukról, mint az edzőknek. A folyamatos, kétirányú kommunikációnak köszönhetően a szövetségben azonnal látják, ha valahol nem megfelelően működnek a dolgok, és rögtön változtatni tudnak. Ugyanakkor abban bíznak, hogy minél kevesebbszer kell felülről „lenyúlni”.
„A koncepciótól azt is várom, hogy a győzelmi kényszer és az abból következő taktikai megfontolások ne szorítsák a háttérbe az egyéni képzést. Az edzők a szakmai anyag segítségével átláthatják a teljes nevelést, nem csupán abban a két-három évben kell gondolkodniuk, amíg ők foglalkoznak a fiatalokkal, s ez lényeges változást hozhat. Úgy gondolom, két-három évre van szükség ahhoz, hogy kézzelfogható eredményeket tudjunk felmutatni. Meggyőződésem, hogy rendkívül fontos lépés ez a magyar kézilabdasport történetében.”
Az edzők nem csupán a szakanyag kézhezvételekor szembesülnek az újdonságokkal, a technikai részletekkel mindenki megismerkedhet az éves területi továbbképzéseken. Békés, Fejér és Hajdú-Bihar megyében már megtartották azt, augusztusban még Győr-Moson-Sopron, Zala és Pest megye következik a sorban. A cél, hogy a koncepció minden résztvevő kompetenciáját fejlessze, és lehetővé tegye, hogy az utánpótlás-neveléssel foglalkozó szakemberek jól és hatékonyan tudják végezni a munkájukat.
Még akkor is, ha most még ijesztőnek tűnik egyikük-másikuk számára a sok-sok újítás.
