Olasz meló

A Szolnoki Sportiskola kosárlabda-szakosztályának két elöljárója, Pór Péter szakmai igazgató és Tasnádi Zoltán vezetőedző nyilatkozott az iszolnok.hu portálnak a Sellazzurra Rómával történő együttműködésről.

UP-info Elkezdődött az évad a Szolnoki Sportiskola kosárlabda-szakosztályában. Az önmaga elé az akadémiai minősítést kitűző kosarasok különleges esztendő elé néznek, hiszen Európa egyik legjobb utánpótlás-nevelő akadémiájával, a Sellazzurra Rómával együttműködve dolgoznak. Pór Péter szakmai igazgató szerint óriási kihívás ez a munka az edzőknek és a játékosoknak is, hiszen olyan minőségi képzést kívánnak meghonosítani Szolnokon, amilyen másutt az országban nincs.

„Többször elmondtuk már, hogy nem akarunk a sokadik, hasonló elven működő akadémia lenni Magyarországon – mondta Pór Péter az iszolnok.hu portálnak. – Ez persze nem azt jelenti, hogy az rossz vonal. Mi mást akarunk előtérbe helyezni, mi olyan játékosokat akarunk nevelni, akik mentálisan, taktikailag, fizikálisan készen állnak a felnőtt élsportra. Pontosan ezért mi nem bajnoki címeket akarunk gyűjteni, hanem évről évre kiválóan felkészített sportolókat akarunk adni a magyar kosárlabdának. Ebben a műfajban olasz partnereink egészen kiválóak, az ő tapasztalataikkal és iránymutatásaikkal, valamint a mi tudásunkkal együtt véleményem szerint egy egyedülálló akadémiát tudunk felépíteni.” Ugyanakkor ebben a munkában nem vesz már részt az egyik legtehetségesebbnek tartott szolnoki fiatalember, az U16-os válogatott erőssége, Pallai Tamás, aki spanyol akadémiára ment. „Tamás minden szempontból alkalmas arra, hogy kiváló kosárlabdázó legyen, elkötelezett, nagyszerűek a fizikai adottságai, tudatos ember, úgyhogy csak sok sikert kívánhatunk neki. Büszkék vagyunk rá, hiszen az itt megtanultakat tudja kamatoztatni Spanyolországban.” Pór Péter szerint nem könnyű döntés, amit Pallai Tamás és családja meghozott.

„Mint említettem, Tamás egy fegyelmezett fiatalember, aki elkötelezett a kosárlabda iránt, mindent megtesz azért, hogy jó játékos legyen, s ehhez az alapokat itt nálunk meg is szerezte. Ugyanakkor nem mindenki alkalmas arra, hogy már ilyen fiatalon teljesen más kultúrába kerülve megállja a helyét. Ebben hatalmas a menedzserek felelőssége, mert minél fiatalabb valaki, annál nehezebben birkózik meg egyedül a kihívásokkal. Bizony sok gyereket vesztett már el a magyar kosárlabda azért, mert nem volt kellően átgondolt a külföldi kaland. Ráadásul az utóbbi időszakban egyre többen indulnak már középiskolásként Amerikába is, ami még nehezebb. Mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy konzultáljon szakemberekkel, mielőtt külföldre indítja gyermekét, inkább nézzünk utána közösen, milyen az a kiválasztott képzőközpont, nehogy csalódások érjék a srácokat.” Eközben a szolnoki sportiskolások közül többen is eljutottak a Stellazzurrához edzőikkel együtt, ahol edzéseken is megnézték őket az olasz partnerek. Tasnádi Zoltán szakosztályvezető szerint néha elég „sokkoló” élmény látni azt, hogy milyen egy versenyképes nevelőközpont. „Eddig is tudtuk, hogy jó irányban indultunk, amikor komoly partnert kerestünk, de most már világossá vált: égetően szüksége van a magyar kosárlabdának ezekre a tapasztalatokra – magyarázta Tasnádi Zoltán. – Nincs más lehetőségünk, el kell indulnunk a minőségi képzés irányába fiúvonalon, mert nagy a lemaradásunk. Csak egy példát említenék, a legjobbak a Sellazzurránál három-négy alkalommal is edzenek egy nap, míg nálunk üdítő kivételnek számít, ha egy játékos a heti öt edzés mellett két-három egyéni képzésen is részt vesz.”

Persze mindehhez a létesítményi, szakmai feltételeket is meg kell teremteni. „A magyar kosárlabdának, így a szolnokinak is hatalmas segítség a társasági adóból kapott plusztámogatás, így tudjuk vállalni a minőségi ugrással járó terheket. A Széchenyi Gimnázium tornacsarnoka nyáron parkettaburkolatot, új eredményjelzőt és palánkokat kapott, s hamarosan kezdődik a Véső úti csarnok teljes felújítása. Jövőre pedig szeretnénk belevágni régi álmunk megvalósításába, a saját munkacsarnok megépítésébe. Ebben a város vezetése is partner, bízom benne, hogy sikeres pályázatunkkal utolsó infrastrukturális hiányosságunkat pótolni tudjuk.” Nagy kérdés, hogy mit látnak a változásból a gyerekek és a szülők. „A megerősített edzői stáb, a MÁV Kórház által biztosított orvosi és rehabilitációs háttér, az erőnléti edző, az olasz partnerek szakmai iránymutatásai reményeim szerint gyorsan bebizonyítják kosarasnak és szülőnek egyaránt, hogy komoly változások kezdődtek a Szolnoki Sportiskola kosaras szakosztályánál. Nagyon számítunk a szülőkre, igyekszünk az eddigieknél szorosabb kapcsolatot tartani velük, hiszen nélkülük nem tudjuk megvalósítani céljainkat.” Persze mindez nem jelenti azt, hogy amit eddig letett az asztalra a sportiskola, az nem lenne elismerésre méltó. „Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mi nem sikertelen rendszeren akarunk változtatni. A Szolnoki Sportiskola évek óta az egyik legeredményesebb utánpótlás-nevelő műhely az országban, az akadémiai minősítéssel rendelkező klubok mellett folyamatosan ott vagyunk a döntőkben, s egyedüli nem akadémiaként mondhatjuk el, hogy rendre a második helyen végzünk az eredményességet tekintve a Vasas mögött. Rendre adunk játékost a válogatottaknak, s más csapatok is előszeretettel keresik meg gyerekeinket. Kovács Benedek például a Vasasban pallérozódik már, bátyja, Kovács Gábor a másodosztályban játszik, de a tizenhat éven aluli válogatott erőssége Gilszki Erik és Spanyolországba szerződő Pallai Tamás is. De másik nagy büszkeségünk, a már az tizennyolc éven aluliakkal dolgozó Frank Áron is külföldre, egészen pontosan Amerikába ment, hogy még jobb kosaras váljon belőle. Pontosan ezek az esetek is arra sarkalltak bennünket, hogy lépjünk tovább, s adjunk meg mi itt Szolnokon mindent a gyerekeinknek. Egyszerűen nem akarunk megállni az eddigi szinten, mert pontosan látjuk, hogy a nemzetközi szinthez képest ez nem elegendő” – tette hozzá a vezetőedző.