Tudományos háttér nélkül ma már nem létezik világszínvonalú élsport – hallani nap mint nap, innen is, onnan is, s magától értetődő, mekkora szerepük lehet az egyes „külső” szakterületeknek például a fiatalok kiválasztásában. De vajon hol áll a korábban soha nem látott mértékű pénzből gazdálkodó magyar sport, különösképpen az utánpótlás-nevelés ez ügyben?
Szakszemmel
Búcsú második apámtól
Szerdára virradóra rövid szenvedés után, 96 évesen elhunyt Szepesi György. A magyar rádiózás legendája riporterként, MLSZ-elnökként, valamint sportdiplomataként is meghatározó szereplője volt a hazai sportéletnek. Az utanpotlassport.hu-n egykori kollégája, a kiváló sportriporter Török László emlékezik az egyebek mellett tizennégy labdarúgó-világbajnokságról tudósító, az Aranycsapat tizenkettedik játékosaként is emlegetett halhatatlan szpíkerre.
Tényleg nagy utazás?
Amerika az álmok földje – a sportban is. Így gondolja a kívülálló, de vajon mi a valóság? Összeállításunkban magukat a tengerentúlon kipróbáló fiatalok mondják el tapasztalataikat, mesélnek élményeikről, s megkérdezzük a szakembereket is: szerintük megéri-e a nagy utazás? Elöljáróban annyit: a kép vegyes.
Amikor nem (csak) a pénz beszél
Vajon üzletet jelent-e utánpótláskorú-sportolóknak világversenyt tartani? Amint az összeállításunkból kiderül, ez mifelénk sem jelent profitot. De akkor mi a hozadékuk az egymást érő hazai rendezésű korosztályos világeseményeknek? A már megtartott serdülő birkózó Eb, a júliusi junior kézilabda-vb és ifjúsági atlétikai Eb, illetve az augusztusi ifjúsági vízilabda-vb szervezői mondják el, szerintük miért hasznos a házigazdai szerep.
Az utánpótlás ötven éve
Az utánpótlás-nevelés hazai történetét feldolgozó, tudományos igényű könyvet jelentetett meg a Magyar Edzők Társasága (MET). Az Öt évtized az utánpótlás-nevelés nyomában című kötet szerzője dr. Mezőszentgyörgyi László, aki annak idején doktori értekezését is hasonló témakörben írta. A majdnem száz oldalas kiadványról Köpf Károly, a MET titkára írt recenziót.
Módszeres változás
Egykoron gyakran lehetett hallani edzőkről, akik papuccsal, seprűnyéllel, vagy éppen puszta tenyérrel osztották a maguk igazságát, jobban mondva nem feltétlenül és nem mindig csak a szóbeli meggyőzés eszközeivel bírva rá a tanítványokat a szerintük megfelelő edzésadag elvégzésére. És nem a képzelet szülötte volt az a tréner sem, aki éppenséggel féltéglával „tesztelte” a mester haragját kiváltó kapus reflexeit. Manapság alighanem elképzelhetetlen az ilyesmi, de legalábbis alaposan megváltozott az edző-tanítvány viszony, s nagyobb lett a sportoló fiatalok – na, meg a szüleik – beleszólása a munkába. Mi volt régen és mi van most? – ennek igyekeztünk utánajárni pszichológus, olimpiai bajnok és két kiváló edző megszólaltatásával.
Sok pénz sokra megy
Három kiemelt fővárosi klub, az MTK Budapest, az UTE és a Vasas illetékeseitől azt próbáltuk megtudni, hol tart, milyen szinten áll, mennyire eredményes a náluk folyó utánpótlás-nevelő munka. Legfőképpen arra voltunk kíváncsiak, mennyit lendített rajtuk az elmúlt évek pénzügyi „aranykora”, tudtak-e élni – s ha igen, milyen mértékben – a megnőtt állami támogatással, a taóból, vagyis a társaságiadó-kedvezményből „átfolyó” pénzekkel, miképpen változtak az egyes szakosztályok mennyiségi, minőségi mutatói, melyek a legfontosabb tapasztalatok, s nem utolsósorban: milyen a jövőkép?
Búcsúzni csak szépen
Utolsó alkalommal adták át A hónap műhelye díjhoz kapcsolódó Az év műhelye díjat az utánpótlás-nevelésben kiemelkedő teljesítményt nyújtó, a kuratórium által legjobbnak ítélt két szakosztálynak. A Larus Rendezvényközpontban néhány nappal ezelőtt rendezett gála apropóján jelenlegi és korábbi díjazottakat, valamint a hazai sportélet néhány kiválóságát, sportvezetőjét kértük arra, hogy a 2013-ban indult, ötéves sorozathoz kapcsolódó érzéseit, emlékeit ossza meg velünk.
Egységben egészségben
Kétszázötven-millió forintot nyert el hároméves projektre az Emmi Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Programjában (EFOP) a Sárospataki Utánpótlás-nevelő Sportiskola Egyesület (SUSI) és vele konzorciumban a Sportos és Egészséges Zemplénért Egyesület (SEZE).
Olykor középiskolás fokon
Az akadémia szó hallatán az elsők között olyasmikre gondolunk, mint a lehetséges legmagasabb színvonal, a szakterületen végzett tudományos munkásság vagy éppen az oktatók megkérdőjelezhetetlen felkészültsége. Persze ha a megnevezést a sport kapcsán halljuk, sok minden egyébre is asszociálunk… Összeállításunkban annak jártunk utána, vajon miért szaporodnak hazánkban jó ideje már-már vészes tempóban a magukat akadémiaként aposztrofáló egyesületek, s milyen hatása lehet annak, ha a sajátos „névadóünnepségek” száma tovább nő? Egyáltalán: mitől akadémia az akadémia?