UtánpótlásSport
2024. november 29.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Kajak-kenu

2013-04-23 12:22

Bójáról bójára (III.): Khaut Kristóf

Tavaly kétszeres ifjúsági Eb-ezüstérmes volt, idén a kanadai ifjúsági és U23-as világbajnokság a cél. Sőt! Látja már az utat a riói olimpiáig, ám nem ragadtatja magát hangzatos kijelentésekre terveivel kapcsolatban. Az idén kezdődött olimpiász kajak-kenus tehetségeit bemutató sorozatunk harmadik részében Khaut Kristófot ismerhetik meg.

Roska Emese Boglárka Nem kell ahhoz a vízpart és a folyó szerelmesének lenni, hogy élvezzük a győri sporttelep hangulatát. Napsütés, lágy szellő, csiripelő madarak – ide érdemes kijönni minden nap. Így van ezzel Khaut Kristóf, a Graboplast Győri VSE 18 éves kenusa is. Ha a családi hagyományokat nézzük, akkor – mert ezt tette édesapja éveken keresztül – kajakban kellene ülnie. Győr a vizek városa, így egyértelmű volt, hogy az ifjabb Khaut is valamilyen a folyóhoz kötődő sportágba kóstol bele, ám az már egy baráton múlt, hogy kenuba térdelt. „Az egyik barátommal jöttem le a vízitelepre és vele együtt kötöttem ki a kenunál. Apa nem unszolt soha a kajakozásra, és én se gondoltam egy pillanatig sem, hogy váltok. Kezdettől fogva élveztem a kenuzást, gyorsan megtanultam a mozgást” – emlékezik vissza. „Sokan kezdtünk el egyszerre kenuzni, de közülük már csak hárman vagyunk itt, a többiek lemorzsolódtak. Már az elején is rivalizáltunk az idősebbekkel, aztán mindent megtettünk, hogy a csapattárs ne verjen el. Később már azt nem akartuk, hogy az országban valaki legyőzzön, és így tovább.” Névjegy: Születési idő: 1995. május 23., edző: Horváth Péter, Szabados Krisztián Versenyszámai: C-1 200 méter, C-1 500 méter, C-1 1000 méter Legjobb eredményei: ifjúsági Európa-bajnokság: 2. (2012, C-1 500 és 1000 méter), AYOF: 2. (2013, C-1 200 méter), 5. (2013, C-1 1000 méter), az év ifjúsági kenusa (2012). Nem csak komolyan veszi, szereti is választott sportágát. „Nálam ez függőség, tulajdonképpen akkor érzem magam élőnek, ha aznap már edzettem. Annyira jó kimozdulni a városból, nézz körül! Gyönyörű az egész, madárcsicsergés hallatszik – ez mindig megnyugtat.”
Nem állhatom meg, hogy ne szóljak közbe: ősszel és télen nem ilyen csábító a környezet és elvégzendő munkaként sem az árnyas fák alatti evezés vár rá. Félmosoly adja tudtomra, hogy érti, mire gondolok. „Persze, az elején tényleg fájdalmas nekiállni az edzésnek, de aztán a test megszokja az igénybevételt. Viszont itt van a csapat, itt vannak a legjobb barátaim. Akármennyire nehéz, sokkal több a jó, mint a rossz. Rengeteget viccelődünk, húzzuk egymást, így könnyebb átvészelni a fárasztó időszakokat. Ez tipikusan az a sportág, ahol csapattársak nélkül nem menne az ember semmire.” Ha már fárasztó: arra kérem, meséljen kicsit, milyen az „belülről”, amikor 1000 métert megy versenytempóban. „Kemény rajtot veszek, és ha belül jól érzem magam, akkor tudom, sikerült. A rajt után is csapom végig, de a hajrára ráteszek még egy lapáttal. Az utolsó kétszáz méter teljesen homályos, olyankor már nem tudok figyelni, csak menni kell. A végére általában oxigénhiányos állapotba kerülök, a tavalyi ifjúsági válogató volt a legdurvább: ott alig bírtam a hajóban maradni, a mentő hozott ki a partra. Tíz percet feküdnöm kellett, de aztán jobban lettem, és örültem, hogy megcsináltam.” Itt áttérünk arra, hogy milyen jó évet zárt tavaly. Azon a bizonyos válogatón kiharcolta a részvételt a portugáliai ifjusági Eb-re, ahol aztán két ezüstérmet szerzett (500-on és 1000-en). Az egyiken mindössze hét század választotta el a győzelemtől, mégsem volt csalódott. „Pár pillanatig nagyon bánkódtam, hogy nem lettem első, de aztán örültem az éremnek. Tudom, hogy jobban nem készülhettem volna, mindent megtettem a sikerért. A maximumomat adtam, így elégedett lehettem.”

Tavaly az év ifjúsági kenusának választották, ráadásul megkapta a Kolonics-díjat is. Kristófnak nincs konkrét példaképe, hanem a neki tetsző tulajdonságok alapján választ ki több embert is. Kolonics György a sport iránti alázata miatt éppen az egyik mintaadó számára. „Ha elegem lenne, az ő hozzáállására gondolva mindig erőt merítek. Nagy megtiszteltetés nekem, hogy megkaptam a díjat, mert ez nem pusztán az eredményekről szól, hanem arról is, hogy méltónak találtak rá. Úgy látják, jó irányba haladok.” Ugyanígy példa előtte klubtársa, Varga Dávid az edzésmunkájáért, vagy a szinte bátyjaként szeretett Lantos Ádám, mert a kenun kívül is tájékozott, mindenről van véleménye.

Hozzáállása alapján az egyesület elnöke, Kadler Gusztáv az edzők álmának nevezte
Khautot, akinek erről az elismerő megállapításról ez a véleménye: „Az edző azért van, hogy megmondja, mit csináljak. Vannak olyanok, akik persze már fiatalon mindent jobban tudnak, és különben is, nekik nem lehet újat mondani. Önbizalmam nekem is van, de az edzőm döntéseit soha nem kérdőjelezem meg. Szabados Krisztián szakmailag nagyon jó, bízom benne, miért ne fogadnám el, amit mond?” És mihez van önbizalmad? – szegezem neki reflexből a kérdést. Nevetés kíséretében jön a válasz: mindenhez! „Sokat viccelődünk a parton, szoktam húzogatni az oroszlán bajszát, viccelődöm az idősebbekkel. Odamondogatok Lantos Ádámnak, hogy ma foglak szétverni, meg hasonló.” Korát meghazudtolóan összeszedett és érett a 18 éves kenus, „egyben van”, ha divatosan akarék fogalmazni. Nyugodtan beszél, nem keresi a szavakat. Saját bevallása szerint, a korábbi interjúk során még sokáig gondolkozott, mit mondjon, de aztán rájött, nem érdemes aggódni. Nem idegeskedő típus. „Se a parton, se a hajóban. A versenyeken sem szoktam stresszelni: az első előfutamig van bennem némi izgalom, hogy új hely, új pálya, de amikor az lemegy, utána már oldódik a feszültség.” Amúgy is, ahogy mondja, a kenus megold mindent, nem „izzad rá” az előtte álló feladatokra. Egy kissé extrém példát említ: az egyik edzőtábor alkalmával túl messze volt mindenkitől a televízió (két-három méterre...), de senkinek sem akaródzott felkelni, hogy bekapcsolja. Így inkább az asztal végétől körbeadogattak egy széket, aminek a lába végül tökéletes „távirányítónak” bizonyult. Persze ehhez kellett előtte egy kellően kimerítő edzés is… Egyéni „problémamegoldó” képességét a szendvicskészítés, pontosabban annak hiánya hivatott bizonyítani: „Reggelente anya előkészíti a hozzávalókat, de sosincs kedvem megcsinálni az uzsonnámat. Így csak bedobok mindent egy zacskóba, és bent az iskolában rakom össze. Az osztálytársaim szerint már remek technikával szakítom szét a zsemlét.” Kristóf az egyik legerősebb győri iskola, a Kazinczy Ferenc Gimnázium tanulója. Alapvetően humán beállítottságú suli, őt ennek ellenére a matek és a fizika érdekli a legjobban. Energetikai mérnöknek készül, természetesen a győri egyetemen folytatná. „A tanárok, az osztálytársaim nagyon segítőkészek, komoly részük van abban, hogy össze tudom egyeztetni a sportot a tanulással.” A kenuzást illetően is látja a jövőt, de szerényen, hangzatos kijelentések nélkül nyilatkozik róla. „Szeretnék kijutni a riói olimpiára, de nem mondom, hogy ezt meg ezt akarom ott elérni. Egyelőre ezt a négy évet úgy látom, hogy sikerülhet a kvalifikáció. Sokan mondják, hogy a célig vezető út talán fontosabb, mint magának a kitűzött célnak az elérése. Van benne valami.” Az első lépés Rio felé az idei Eb és világbajnokság lehet. A kontinensviadalon még nem lehet két olimpiai számot menni, viszont a kanadai U23-as vb-n igen. A cél, hogy oda 200-on és 1000-en is kijusson, és valamelyiken nyerjen. Ám ez nem görcsös elvárás számára: „Nekem nem mindig az jár a fejemben, hogy világbajnok akarok lenni. Élvezem, amit csinálok. Tulajdonképpen én sosem teszek olyat, amit nem szeretnék. Ha lenne is ilyen, inkább megkeresem benne a jót.” Kis kötözködés: a mosogatásban is? Abban is, mondja nevetve. „Nem azért mosogatok otthon, mert anyukám rám parancsolt, hanem mert örülök, hogy segíthetek neki ezzel.” Nem mások elvárása határozza meg a követendő utat, szerinte az az igazán a célravezető, ha valaki a saját követelményeinek akar megfelelni. Gondolatait az a mondat érzékelteti legjobban, amit a legnagyobb közösségi portálon lévő oldalán mottóként lehet olvasni: „Sokan álmodnak a nagy teljesítményekről, mások ébren vannak, és véghezviszik őket.” A Korisánszky Dávid Györgyről szóló első részt ide kattintva olvashatják. A második részt, Dudás Miklóssal itt érhetik el.