Bójáról bójára (V.): Tótka Sándor

Az esélyesség és a túlzott elvárások terhe nélkül indul Tótka Sándor a pénteken kezdődő kajak-kenu Európa-bajnokságon. A 18 éves versenyző honlapunknak azt mondta, őt is meglepte az idei jó szereplése, szeretne az első hat közé kerülni 200 méteren Montemor-o-Velhóban. Úgy látja, a generációváltás már elindult, de lassú folyamat lesz. K. D. − Úgy alakul eddig az éved, ahogy tervezted? − Egyáltalán nem, a szegedi Világkupa negyedik helyével és a válogató megnyerésével bőven felülmúltam a várakozásokat. Az edzőmmel együtt meglepett minket is az idei jó szereplés. A Világkupán az volt a cél, hogy bejussak a döntőbe, az, hogy legjobb magyarként a negyedik helyen végeztem, már csak hab volt a tortán. A válogatóra is úgy álltam oda, hogy nincs vesztenivalóm, meglátjuk, mire vagyok képes. Amikor beértünk a célba, egymásra néztünk Dudás Mikivel, megkérdeztem tőle, szerinte ki nyert, mert nem érzékeltem semmit. Közben a lelátón a barátaim ünnepelni kezdtek. Előtte nem tudtam elképzelni, hogy győzhetek, mert Miki nagyon jó formában volt. Párosban is éppen emiatt indultam a válogatón, és Bán Kristóffal nyertünk is. Végül választanom kellett a két szám között, és a szövetségi kapitány, valamint mások is azt tanácsolták, hogy egyesben induljak. − Elégedett vagy az Eb-felkészüléssel? − Jól sikerült az edzőtábor, minden a legnagyobb rendben ment. Szolnokon készült az Eb-csapat. A múlt hét elején még szeles, hideg, esős volt az időjárás, de péntektől már öröm volt edzeni. − Váltóban indultál már vb-n, mégis ez komolyabb erőpróba lesz, hiszen egyéniben és olimpiai számban állsz rajthoz. Ez mennyiben változtatott a felkészüléseden? − Más társaságban, olimpiai, világ- és Európa-bajnokokkal körülvéve edzhettem, és már az megtiszteltetés, hogy egyáltalán közöttük lehetek. Az edzések ugyanolyanok voltak, mint korábban, bár többet dolgoztam. A 200 méteren induló páros tagjaival, Horváth Bencével és Szomolányi Mátéval készültem, jó partnerek voltak. Egymást húztuk, hogy minél jobbak legyünk. − Mi jár a fejedben? − Nekem már az is jutalom, hogy ott lehetek az Eb-n. Innen minden csak újabb ajándék. Nincs rajtam semmilyen nyomás. Mi van akkor, ha rosszul szerepelek most? Semmi, 18 éves vagyok, még nincs izgulni- vagy félnivalóm, örömmel veszem a kihívásokat. Ha pedig esetleg a világbajnokságra nem sikerül majd kijutnom, B-tervnek még mindig ott van az U23-as vb. − Mégis, mit vársz magadtól a portugáliai Eb-n? − Először azt, hogy jussak be a döntőbe, utána, ha már ott vagyok, jó lenne az első hat közé kerülni. − Milyen lesz a mezőny? − Az olimpiai bajnok brit Ed Mckeever és a 2011-es világbajnok lengyel Piotr Siemionowski mellett nagy ellenfelem, a német Tom Liebscher is ott lesz Portugáliában. Az ifjúsági olimpián legyőztem, aztán egy évvel később, a világbajnokságon ő nyerte a sprinttávot, szóval most jó lenne visszavágni. A szerb Mark Dragosavljevic velem egyidős, és idén már nyert Világkupa-versenyt, s még a spanyol és a francia sprinterre is érdemes figyelni, szóval kemény lesz a mezőny. − Tavaly az ifjúsági Eb-n már versenyeztél Montemor-o-Velhóban. Milyen a pálya? − Ez egy épített pálya, és szinte egész nap oldalszél van. Tudom, milyen rossz rajta versenyezni, de néhány ellenfél is ismeri, ezért nagy előnyt nem jelent majd. − Mennyit tanultál a háromhetes sevillai edzőtáborban? − Örültem, hogy kivittek. Tökéletes volt: csak edzettünk, ettünk és pihentünk. Dudás Mikivel és az edzőjével készültem, a többiekkel, például Dombi Rudolfékkal alig találkoztam, így apró trükköket nem tudtam ellesni. Ott volt a brit Mckeever is a csapatával, és az tűnt fel, hogy ők kora tavasszal már gyorsítottak, rövidebb távokat mentek, de tudom, hogy ez nekem nem lett volna hasznos. − Utólag vélhetően azt sem bántad meg, hogy januárban, a felkészülés közepén indultál az Ausztrál Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon? − Egyáltalán nem. Nagy feltöltődést jelentett, hiszen tél végén, amikor belefásul az ember a hideg szürkeségbe, elmentünk nyaralni. Tizenhatezer kilométeres utazás után indultam 200 egyesben, és olyan időt értem el, hogy edzőmmel, Kovács Gáborral összenéztünk, elmosolyodtunk, mert látszott, hogy valamit jól csináltunk. − Tervezed, hogy később mész párost is? − Kristóffal idén már nem versenyzünk együtt, mert ő Molnár Péterrel készül. Az egyesre teszem oda magam, dolgozom töretlen lendülettel, aztán, ha lehetőség adódik, átgondoljuk a dolgot az edzőmmel. − Akár Dudás Miklóssal is összeülnél? − Mikivel továbbra is jóban vagyunk, vele laktam együtt az edzőtáborban, sokat beszélgettünk, de párosról nem volt szó. Úgy tudom, ő 500 és 1000 méterre készül, de egyszer persze lehet Dudás, Tótka páros. − Olimpiai hatodikként hogyan fogadta, hogy legyőzte egy ifjú titán? − Sportszerűen. Gratulált, nem sértődött meg. − Ellátott tanácsokkal? − Ha kérnék tanácsot, biztosan adna, de most nincs erre szükségem − A többiek hogyan fogadtak a csapatban? − Elfogadnak a válogatott tagjának, egyenlőnek érzem magam velük, kivéve természetesen az eredményeket, mert nekem még nincs olimpiai aranyam. − A jelek szerint mintha elindult volna a generációváltás a sportágban. − Igen, bár ez a folyamat nem egyik évről a másikra fog lezajlani, hanem szép lassan. Kárász Anna bekerült az olimpiai bajnok négyesbe, a Horváth, Szomolányi páros is fiatal, Dudás Miki is az, a kenus Vasbányai Henrik pedig Vajda Attila nyomdokaiba tud lépni. Persze itt vannak a tapasztalt versenyzők is, mint Kovács Kati, Kammerer Zoli pedig nagy küzdő, addig csinálja majd, ameddíg bírja.