2013-07-14 15:21
Az utolsó mentőöv
A szezon végén talán egy tehetséges fiatal kajakossal kevesebb lett volna, ha Szabolcsi Bence nem győz Poznanban az ifjúsági Európa-bajnokságon: korábban már azon is elgondolkodott, van-e értelme folytatni… Viszont az elsőség megerősítette abban, hogy érdemes!
reb Szabolcsi Bencével beszélgetve többször is eszembe jutottak Hüttner Csaba utánpótlás szövetségi kapitány szavai, aki hangsúlyozta, hogy az idei világversenyek egyik fontos célja: minél több versenyzőt indítsani a különféle nemzetközi erőpróbákon, akik aztán nemzetközi rutint és élményeket szerezve könnyebben maradnak meg a sportágban. Hogy az ilyen bölcs döntésekre milyen nagy szükség van, azt Szabolcsi Bence példája mutatja. A szolnoki Mezőgép versenyzője kilenc évvel ezelőtt kezdett kajakozni, eddigi legjobb eredménye országos bajnoki cím volt. Emellett kétszer vett részt az Európai Olimpiai Reménységek Versenyén, ám 2010-ben még fiatal volt, tavaly pedig, bár döntőbe jutott, az utolsó napokon lázasan, mandulagyulladással lapátolt, így csak kilencedik lett. Az eredményeket vagy inkább azok hiányát érzékelve komolyan felvetődött benne kérdés: folytassa-e a kajakozást? Aztán az idei első Eb-válogatón második lett 500 méteren Birkás Balázs mögött, végül azonban az EDF Démász-Szeged versenyzője csak 200 méteren indult, így Bence kapta a szereplési lehetőséget a poznani kontinensviadal egyik legnépesebb mezőnyt felvonultató számában. Ő pedig élt vele, diadalmaskodott. – Most éreztem először, hogy nem másokra figyelek, csak saját magamra, hogy jó pályát menjek – emlékszik vissza Czeglédi Gábor tanítványa. – Szerettem volna elöl végezni, de nem gondoltam, hogy nyerek, kellemes meglepetést szereztem edzőmnek és Hüttner Csabának is. Nagyon örülök a sikernek, mert ez végre kézzelfogható visszajelzés, hogy érdemes csinálnom. Ráadásul már kint, majd itthon is rengetegen gratuláltak, ami nagyon jól esett. Ahogy mondja, valószínűleg az U23-as korosztály versenyein dől el, mi lesz belőle, de most már a kajakozással együtt tervezi az életét. Megkeresésünkkor a dunavarsányi edzőtáborban készült: az utazó vb-keretbe még nem került be, de tartalék, ha valaki megsérül vagy megbetegszik, a helyére léphet. Épp ezért szorgalmasan és szívesen készül. – Szolnokon szinte megszüntették a helyi közlekedést, csak kétóránként jár busz. A családommal legalább tíz kilométerre lakunk a pályától, így az edzések után mindig rohannom kell haza, főleg iskolaidőben. Élvezem, hogy itt kizárólag a kajakozással kell foglalkoznom, a gyakorlások után van idő megbeszélni a tanulságokat. Dunavarsány az első edzőtábor emléke miatt amúgy is a kedvencem. Aki ide jöhet, azzal már számolnak, és ez motivál, nagyot dob az önbizalmamon.