Csapatában legtöbbször csak saját maga és a GPS-es óra a legnagyobb ellenfele. Téthelyzetben Koleszár Mátyás mégis rendre jól teljesít. Például nemrég az ifjúsági rangsorolón. Annak ellenére is, hogy egy hónapot töltött kényszerpihenőn, vakbélműtét miatt.
reb Mivel kajak-kenuban idehaza az eredményességet nagyjából világbajnoki és elsősorban olimpiai aranyakban mérik, hazai rangsorolón élen végezni legfeljebb a magasra vezető lépcsősor egyik első foka. Mégis, több volt, mint pusztán jó pálya, amivel Koleszár Mátyás május második hétvégéjén megnyerte a K1 1000-et a szolnoki ifjúsági rangsorolón. A siker szétoszlatta a télen még nagyon is jogosnak látszó félelmeit: mire lehet képes a vakbélműtét után?
koleszar_matyas02
– Éppen futótáborból érkeztem haza, nagyon jó erőállapotban voltam januárban, amikor kiderült, operálni kell – beszél a szerencsétlen évindítóról a MOL Új Európa Alapítvány támogatottja. – Pont az alapozó időszakban kellett egy hónapot kihagynom. Akkor azért megijedtem: így mire leszek képes az idén? A visszatérés után igyekeztem behozni a lemaradást. Nem is elsősorban azzal, hogy mennyiségben kétszer annyit edzetten volna, inkább technikával próbáltam kompenzálni. Örültem, hogy a rangsorolón nyerni tudtam ezer méteren, pláne, mert ez volt az első rendes pályám idén. Ettől függetlenül nem szabad túlragozni, az igazán fontos a válogató lesz.
Nem elsősorban erőből, inkább ésszel versenyez a Diósgyőri Kajak-Kenu Club versenyzője. Edzője, Rajnai Sándor szerint „gondolkodó” kajakos. Egyetért a jellemzéssel a 18 éves fiatal is: versenyek előtt és általában is odafigyel az étkezésére és sok más apróságra, mert „nem akarom ezzel rontani az esélyeimet”.
A tudatosságra már csak azért is szükség van, mert a kajak is hiába egyéni sportág, csapat nélkül nem megy. A csapatba tartoznak az edzésen egymást húzó-hajtó ellenfelek, amilyenből viszont mutatóban sincs Diósgyőrben.
koleszar_matyas_minap
– Hátrány, hogy nem is vagyunk sokan, és én vagyok a legidősebb, így aztán magammal vagy a GPS-es órával versenyzem. Viszont az sokat számít, hogy tavasszal válogatott edzőtáborokban készülünk, ott sok pluszt kapok. Két hetet Dunavarsányban edzettünk, másik kettőt Sevillában lapátolhattam az olimpiai bajnok Dombi Rudiékkal. Az klassz volt.
Az ilyen közös munkák is alapozhatják meg, hogy a következő megmérettetésen, a június eleji szegedi válogatón is jól menjen. Idén – ahogy a korosztályában szinte mindenkinek – az ugyanitt sorra kerülő korosztályosvébé-szereplés a cél, a Koleszárnak hagyományosan sikeres K1 1000-en és négyesben. Külön feldobja, hogy a néhány évvel ezelőtti, neki több érmet is hozó EORV után ismét hazai pályán, hazai közönség előtt állhatna rajtgépbe. Az elmúlt évek és az idei eredmények alapján erre legalábbis esélyes, de a papírforma sikerrel kapcsolatos felvetést udvariasan hárítja: „sok a jó ellenfél itthon, és nem is szeretek előre inni a medve bőrére”.
A diósgyőri versenyző a hazai szokásoknak megfelelően nemcsak a síkvizet, hanem a maratonit is favorizálja. Tavaly a koppenhágai vb-n korosztályában bronzérmet szerzett, idén ugyancsak 21,5 kilométeren zárná az évet.
