Siker és jövőkép

Európa kézilabdás nagyhatalmai is felfigyeltek mieinkre a Lengyelországban szerzett bravúros Eb-ezüstérem után. A siker a jó munka bizonysága, amely egyúttal lökést ad a játékosoknak. Márpedig Gyurka János szövetségi edző szerint mindannyiukból felnőttválogatott válhat.

reb Talán a kézilabda-szakemberek és a szurkolók sem a nyár utolsó utánpótlás-világeseményétől vártak kiugró eredményt: szép reményekkel indult a női junior-válogatott (vb-7. lett), nagy célokat tűztek ki a fiúk is (Eb-9.), az ifjúsági lányok pedig öt mérkőzésen keresztül álomba illően szerepeltek, aztán a nyolcaddöntős kudarc mindent megpecsételt (vb-15.).

Majd következett augusztus második felében a fiú ifjúsági válogatott lengyelországi kontinensviadala, amellyel kapcsolatban a szövetségi edző, Gyurka János is annyit mondott előzetesen: már a nyolc közé jutás is szép eredmény. Kopornyik Zsolt edző a hazaérkezés után ugyancsak arról beszélt: nem volt nyomás a srácokon, nem fogalmaztak meg nekik túl nagy célokat, már csak azért sem, mert ez volt a korosztály első világversenye. Az eredmények tudatában azt is mondhatnánk, altatták a „jónépet”, hiszen a társulat a tornán leszegett fejjel, mindig csak a következő feladatra koncentrált, és szép lassan átgyalogolt Európán. A sportág olyan nagyhatalmai, mint Horvátország és Franciaország hódoltak be a csoportmeccseken, a középdöntőben pedig Németországnak és a házigazdának adtak kézilabdaleckét Juhász Ádámék. Az elődöntőben a mindig rettegett északi csapat, Dánia sem tudott ellenállni. A fináléban aztán elmaradt a csoda: ahogy Kopornyik mondja, olyan jó csapatot, mint a francia, ilyen rövid időn belül kétszer megverni nagyon nehéz – nem is sikerült. (Azért a respektet jelzi, hogy az újdonsült kontinenselső már közös felkészülésre invitálta mieinket.)

Ennek ellenére csak szuperlatívuszokban lehet beszélni az együttesről: a korosztály 1999-ben nyert utoljára Eb-t, férfi utánpótlás-válogatott pedig legutóbb 2005-ben állhatott dobogóra világversenyen. Tizenöt éve Portugáliában a Nagy László, Buday Dániel, Iváncsik Gergő, Laluska Balázs fémjelezte válogatott ért révbe, míg 2005-ben többek között Császár Gábor, Zubai Szabolcs, Mikler Roland, Schuch Timuzsin és Putics Barna hathatós közreműködésével nyert Nyíregyházán bronzérmet a junior-világbajnokságon. Az ő méltó utódaik lehetnek a mostani „sztárpalánták”. – Függetlenül attól, mikor álltunk utoljára dobogón, érmet nyerni mindig nagyon jó – kezdi az összegzést Gyurka János. – Igazolja, hogy jó munkát végzünk, jó úton haladunk. Az eredmény persze nemcsak a válogatott felkészülésnek tudható be: a srácok jó képzést kaptak a klubjukban is. Biztos vagyok benne, hogy nagy lökést ad a játékosoknak, ráadásul jelzi: van utánpótlásunk. A szakember szerint nagyon összetett kérdés, hogy adott generáció mitől lehet kiemelkedő. Sok múlik a motorikus képességeken, a megfelelő készségeken, a termeten, az ügyességen, és persze azon, hogy minél többen kézilabdázzanak, hiszen akkor a merítési bázis is jelentősebb. Bár szerinte szerencsés lenne, ha egy-két poszton „magasodni” tudnának, jól összeválogatott gárda ez, amely kimondottan sokra hivatott. Az első az elmúlt években - tesszük hozzá már mi.

Talán azért is, mert – hogy divatosan fogalmazzunk – fejben nagyon rendben vannak a játékosok. Gyurka szerint a hatalmas küzdőszellemmel sok mindent kompenzálni tudtak az Eb-n, és ez lehet a későbbi sikerük titka is. Úgy látja, a maga módján mindegyik fiatal szerény, ugyanakkor öntudatos. Különösen igaz ez Juhász Ádámra, akit a torna legértékesebb játékosának választottak vagy Győri Mátyásra, aki az álomcsapat balátlövője lett. – Példamutató, ahogyan végigcsinálták a felkészülést, ráadásul egyenletes teljesítményt nyújtottak. A koruknál érettebb, ügyesebb játékosok, bár igaz ez a csapat többi tagjára is, hiszen ettől válogatottak. A legjobb védekező, Ligetvári Patrik kevés időt töltött velünk, mert a juniorokkal szerepelt. Ugyanakkor nagy szükség volt rá a védekezésben. Látszik, hogy felnőttekkel is készült: rengeteget tanult, sokat fejlődött. Fontos lenne minél nagyobb hőfokú mérkőzésen edződniük a társaknak is. Fontosnak tartja, hogy az ifjak az idősebbek között, úgymond, felversenyezzenek: az Európa-bajnokságon már bizonyították, hogy az edzők még a klubéletben tapasztalható nyomasztó eredménykényszer ellenére is bízhatnak bennük.

Gyurka János 1986-ban vb-ezüstérmet nyert, két évvel később olimpiai negyedik helyet szerzett játékosként. Kíváncsiak voltunk, hogy szerinte mi kell ahhoz, hogy a most ünnepelt fiatalok felnőttként is a válogatott oszlopos tagjai lehessenek. - Nagyon fontos, hogy ne úgy fogják fel az edzést, amit el kell végezni. Akarjanak gyakorolni, készülni, érezzék, hogy ezáltal ők lesznek jobbak. Másrészt: a mi időnkben sosem az „én” volt a lényeg. Mi edzettünk, mi nyertünk, mi hibáztunk és a többi. Amennyiben még több időt tudunk közösen készülni, ha minden apró feladatban nyerni akarnak, éles meccseken szerepelhetnek, és megőrizzük a mostani szellemiséget, a remek miliőt, akkor később is sikeresek lehetnek. Arra a kérdésre, hogy hány játékos érhet el a felnőttválogatottba, így válaszolt.. „Komolyan azt gondolom: az összes”.

Az ezüstérmes magyar keret és a stáb Bartók Donát, Deák Máté, Fekete Dávid, Füzi Dániel, Gábor Marcell, Győri Mátyás, Juhász Ádám, Ligetvári Patrik, Mikita Bence, Nemes Richárd, Pásztor Imre, Rózsavölgyi Gergely, Schmid Péter, Szilágyi Dávid, Varjú Martin, Urbán Egon. Szövetségi edző: Gyurka János, edző: Kopornyik Zsolt, orvos: dr. Balázs Máté, gyúró: Sándor Dániel, csapatvezető: Horváth Gabriella.