Amint azt honlapunk néhány napja lehetőségként felvetette, immár tény: a háromszoros világbajnok úszót, Hargitay Andrást választották meg utánpótlás szövetségi kapitánynak. Széchy Tamás egykori tanítványa nem könnyen vállalta el a feladatot, pedig Kiss László a felnőttek szövetségi kapitánya már a következő lépest is tudja: utódját látja benne.
reb– Mi döntött, hogy elvállalja az utánpótlás-kapitányi posztot?
– Talán az első lépés az volt, amikor felkértek mentornak a Jövő bajnokai-programba. Természetes volt, hogy segítek a sportágamnak. Aztán felvetődött ez a lehetőség, de először elutasítottam. Túlzottan szerteágazónak láttam a feladatot, és az állatorvosi munkámat semmiképpen sem akartam feladni. Csakhogy mindenképpen kötötték az ebet a karóhoz. Amikor Orendi Mihály (a szövetség alelnöke – a szerk). szóba hozta, a feleségem is velem volt. Ő mondta nekem, hogy mintha csak„Öreget," Széchy Tamást hallotta volna. Ez jel volt nekem: megérintett, és nyitottabbá váltam a kapacitálásra.
– Jól értem, hetek, hónapok győzködéséről volt szó?
– Igen, hosszú idő után bólintottam rá. De ehhez kellett a második jel is. Nemrég emlékeztünk meg az „Öreg" halálának tizedik évfordulójáról, és akkor a szövetség elnöke, Gyárfás Tamás ismét felvetette, beszéljünk komolyan a pozícióról. Azt tudni kell, abban is nagy szerepe volt Széchynek, amikor harminc éve felnőttkapitány lettem, ő győzött meg.
hargitay_01_musz– Mit gondol, miért próbálták annyian megnyerni?
– Mondjuk úgy, megbíznak bennem. Kezdetben hárítottam, és javasoltam valaki mást, de mindig azt a választ kaptam, ezért vagy azért nem ő az ideális. Bennem viszont megbíznak, nem vagyok megosztó személyiség, konszenzus alakult ki körülöttem. Nagyon örülök, hogy élvezem a bizalmukat.
– És hogy telnek majd ki a mindennapjai?
– Továbbra is megtartom az állatorvosi praxist, ám minden szabadidőmet az úszásra fordítom. Szerdánként tarjuk az elnökségi ülést, azon természetesen részt veszek, és Lacival is rengeteget dolgozom együtt. Közben már felvetődött, járhatnék ide-oda egy-egy stílusgyakorlatot tartani. Nem gondolnám, hogy elutazom az edzőtáborokba, oda tényleg az edzők menjenek, az viszont egyértelmű, a világversenyen a csapattal tartok. Egyelőre számomra is nagy kérdőjel, hogyan tudok majd mindent összeegyeztetni, ahogy az is, megfelelek-e a feladatnak.
– Ami nem csekély.
– Valóban, nagyszerű helyzetben van a sportág. Amikor harminc évvel ezelőtt kapitány voltam, még nem vált el a felnőtt- és utánpótlás-korosztály. Most rengeteg fiatal úszik, és szerencsére sok a tehetséges gyerek. Az elkövetkező években világversenyek sora vár ránk, olimpia, ifjúsági Európa-és világbajnokság, és persze a fő cél, a 2021-es budapesti vizes vébé. Az úszás eddig is sorra szállította az eredményeket, a Jövő bajnokai-programnak köszönhetően pedig minden korábbinál nagyobb hálóval meríthetünk. Ez nem jelenti azt, hogy egyenes arányban ennyivel több érmet szerzünk: mindent meg kell tennünk, hogy a tehetségek megkapják a szükséges támogatást.
– Milyen teendői lesznek?
– Fontosnak tartom, hogy minél jobban a segítsük az edzőket. Szó sincs róla, hogy ez eddig nem így volt, de még inkább középpontba kell helyezni őket. Akármennyire is rossz kimondani, a sportoló sokkal hamarabb kiöregszik a szakmájából, mint a felkészítő mestere. Ráadásul a trénereknek új kihívásokkal kell szembenézniük. A mi időnkben sokkal kevesebb verseny volt, Európa-bajnokságot is négyévente rendeztek, míg manapság évente van a hagyományos és rövid pályás kontinensviadal. Már nem egy fő megméretésre kell koncentrálni, ami értelemszerűen sokkal eltérőbb munkát igényel. Változtak az edzésmódszerek, sokkal modernebb a felkészülés. Ha belegondolok, én húszévesen már öregnek számítottam, míg ma még harminc felé is lehet eredményes valaki. Mi nem foglalkoztunk a táplálkozással, manapság viszont ez már elengedhetetlen. A mai úszók sokkal szálkásabbak, mi szinte kövérek voltunk hozzájuk képest.
– Úgy tudni, Kiss László szövetségi kapitány 2016 után önt szeretné utódjának.
– Igen, Laci azzal a nem titkolt szándékkal biztatott az utánpótlás-kapitányi poszt elfogadására, hogy majd két év múlva váltom őt. Csoda, hogy régen Széchyvel dolgozhattam, most vele, azt hiszem, náluk nagyobb kalibert nem találhatunk idehaza.
– És a „kiskapitány” lenne „nagykapitány”?
– Egyelőre ennek a feladatnak szeretnék megfelelni. A többi messze van, majd 2016-ban beszéljünk erről.
(Főoldali fotónk forrása: Szaka József, MÚSZ)
