Az edző és a tanítvány megfelelő kapcsolata lehet az egyik legfontosabb záloga az ökölvívás fejlődésének. A szövetség újdonsült szakfelügyelője, Gedó György összefogásra szólítja fel az edzőtársadalmat, hogy a sportág újra régi fényében tündökölhessen. Rengeteg munka vár rá.
Nagy-Pál Tamás A napokban a szövetség Gedó Györgyöt nevezte ki szakfelügyelővé. Az 1972-es, müncheni olimpiai bajnoka hatalmas fába vágta a fejszéjét, hiszen könnyen elképzelhető, hogy Rióban egyetlen magyar bokszoló sem képviselheti hazánkat az ötkarikás játékokon. Egyrészt ezen kellene változtatnia – de az érdemi munkához az idő már borzasztóan kevés -, másrészt azt elérnie, hogy többször ennek a lehetősége se álljon fenn.
Gedo-Gyorgy-1
„Kemény munka lesz – mondta el honlapunknak a szakember. – Hadd kezdjem azzal: örülök, hogy a szövetséggel tisztáztuk személyes dolgainkat, és a vezetők mellém álltak. Végre elfogadják azt a koncepciót, amit húsz éve megfogalmaztam. Félreértés ne essék: ezt egyedül nem tudom véghez vinni. Az edzőkkel közös munkára, összefogásra lesz szükség, hogy a sportág újra régi fényében tündökölhessen.”
Gedó éppen ezért egyik legfontosabb feladatának azt tartja, hogy felkerekedjen, és végiglátogassa az ország összes műhelyét, felmérje az ott dolgozó trénerek szakmai felkészültségét. „Nagy a szakemberek felelőssége a kialakult helyzetben. A csiszolatlan gyémántok ott vannak a szakosztályokban. Csak éppen vannak írott és íratlan szabályok. Az írottak közé tartozik például az, hogy jól kell megtanítani az alapállást. Az íratlan a képzés pedagógiai és pszichológiai része. Fel kell ismerni azt a problémát, hogy a XXI. században megjelentek olyan sportágak, mint az MMA vagy a thaibox. Sok gyerek csak azért kezd el bokszolni, hogy megkapja az alapokat, aztán pedig továbbálljon. Ennek gátat kell vetni. Olyan környezetet, családias hangulatot kell teremteni, hogy a gyerek ne akarjon lelépni. És a szülőt is meg kell győzni: jó helyen van a csemetéje.”
A szakfelügyelő szerint a szülők, illetve a tanárok meggyőzése különösen sarkalatos pont. „Volt olyan iskolai igazgató, aki közölte velem: a gyereknek azóta romlott a magatartása, hogy elkezdett bokszedzésekre járni. Ekkora badarságot! El is hívtam az edzésre, ahol meglepve tapasztalta milyen fegyelmezetten segítik, tanítják egymást a gyerekek. Ezt a környezetet persze csak a megfelelő pedagógiai érzékkel bíró edző tudja kialakítani.”
Megfelelő kapcsolatra is szükség van edző és tanítványa között. „Én annak idején csak kinéztem a sarokba, és egyetlen szempillantásból tudtam, mit kell tennem. Ez a viszony kihat arra, hogy a bokszoló melyik irányba sodródik. Vagy, arra hogy a megfelelő fiókot nyitja-e ki a fejében a mérkőzés közben, hogy a tanultakból reagáljon az adott szituációra.”
Gedó nagyon komoly problémának tartja, hogy az edzők sokszor nem dobják be a törülközőt, ha versenyzőjük megrendítő ütést kapott. „Ez nagy hiba. Mindenáron a mérkőzés megnyerését tartják a legfontosabbnak. Pedig a megütött versenyzőt ki kell venni a meccsből. A gyerekek egészségét meg kell védeni. Ráadásul, ha komoly verést kap, mert már nem egyenlőek a feltételek, az alaposan visszavetheti a fejlődését. Ez is azon múlik, hogy a mester mennyire ismeri jól a tanítványát.”
Az edzők jelenleg Dobránszki István 1943-as és Énekes István 1960-as szakmai anyagából tanulnak − az azóta eltelt több, mint fél évszázadban nem született számottevő írás a szakma számára.
„Pedig mennyit változott a világ... Személyiségfejlesztő programokat például egyáltalán nem alkalmaznak az edzők, pedig nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek személyisége és egyéni kvalitása is részét képezze a stílusuknak. Dolgozom már azon, hogy a sportágban eltöltött ötvenkilenc év alatt összegyűjtött tapasztalatokat kiadjam könyv formájában, de addig is kérdezhet tőlem bárki bármit, állok a rendelkezésére.”
Gedó végül még egy fontos pontot említett meg: újra komoly boksztornákat kell rendezni Budapesten, mert a sportágnak szüksége van a fővárosi bázisra is. „Ilyen körülmények között le a kalappal, hogy 2015-ben milyen szép eredményeket értek el fiaink a világversenyeken. Az utánpótlás megtartotta pozícióját, de nem lépett előre. Éppen ezért az összes hadra fogható edzővel közösen kell fellendítenünk az ökölvívást. Mindenki értse meg: a sportág jövője a tét!”
