Győri Viperák

Boksziskolát nyitott Győrben a nemrég visszavonult Kovács Attila, vagy ahogy sokan ismerték: Vipera. Bajnokokat szeretne nevelni, ami nem lesz egyszerű, mert meglátása szerint ellustult a fiatalság. Amíg ő gyerekkorában fára mászott, a maiak a virtuális világban élnek. Tisztelet a kivételnek.

Nagy-Pál Tamás Nem tétlenkedett sokáig Kovács Attila: a profivilágbajnok ökölvívó tavaly áprilisban vonult vissza, novemberben pedig megnyitotta győri boksziskoláját. A szorítóban kapott becenevéről Vipera Box Klubnak keresztelte el a műhelyt.

Honlapunknak most beszámolt az első tapasztalatokról: „Jelenleg még egyedül edzem a gyerekeket. Járnak hozzám egészen kicsik, de idősebbek is. Most úgy húsz fiatalnak tartok tréningeket. Egyelőre szájhagyomány útján terjedt a hírünk, illetve facebook-oldalunkon hirdettük magunkat, és a helyi újság írt rólunk. De a plakátok például még nem készültek el, amelyeket a helyi iskolákban akarunk kihelyezni, még nem indult be a nagyüzem.” Idősebbek is visszajárnak, mint például napjaink hazai profi húzóneve, Kelemen Balázs, aki komoly motivációt jelent a fiataloknak. „Tízéves kortól edzem egyelőre a gyerekeket, az annál is fiatalabbaknak úgy gondolom, balesetveszélyes lenne a termünk. Tizennégy éves korig csak heti két foglalkozást tartok. Ez elég arra, hogy megtanulják az alapokat, és ne terheljük túl őket. Később jöhetnek mindennap.” A suli egyelőre csak edzőteremként működik. Ahhoz, hogy egyesületté válhasson, be kell jegyeztetni, a szövetségben is bejelenteni, de sokat már az sem várat magára. „Beszéltem Csötönyi Sándor elnök úrral, aki üdvözölte az ötletet, és biztosított támogatásáról. De szponzorokra is szükség lenne, mert egyelőre saját zsebből finanszírozok mindent. Olyan, mint a vállalkozások általában: kicsit döcögősen indul. De türelmes vagyok, mert tudom, mi a célom, bajnokokat szeretnék nevelni. Már most vannak tehetséges bokszolóim. Az egyik, tizenegy évesen, úgy üt, mintha öt éve csinálná.” A terem felszereltségével nincs különösebb gond, de néhány sporteszköz még elférne a megfelelő színvonal biztosításához. „Kesztyűkre mindenképp szükségünk lenne. Annak idején én is rászorultam arra, hogy más kesztyűjét használjam, szemölcsös is lett a kezem. Higiéniai szempontból mindenkinek sajátot kellene használnia.” Arra is kíváncsiak voltunk, hogy szól Vipera a sportágban itthon végbemenő folyamatokhoz, például, hogy egyelőre nincs kvótánk az olimpiára. „Marha érdekes az új generáció. A fiatalok többségére negatívan hatott az urbanizáció. Inkább játszanak otthon, a virtuális térben, mint a valóságban, ezért sokkal kevesebben járnak edzésre, mint gyerekkorunkban. A mai srácokat nem érzem annyira kitartónak. Ha elmegy a kedvük, feladják lelkiismeret-furdalás nélkül. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az edzői kart is frissíteni kéne. Természetesen még mindig rengeteget lehet tanulni Öcsi bácsitól például, de mellette a fiatalokra is szükség lenne.” Alaposan megváltoztak a gyerekek mindennapjai, hiszen Vipera úgy emlékszik: kikapcsolódásként mindig valamilyen fizikai aktivitást végeztek. „Mintha lustábbak lennének a gyerekek. Mi suli után fára másztunk vagy fogtuk a labdát, és húztunk kosarazni, focizni a játszótérre. Kilenc évesen lettem bokszoló. Volt olyan nyaram, hogy délelőtt és délután is mentem önként és dalolva a felnőttek edzésére, utána pedig még maradtam a gyerekekén is.” Pedig úgy látja: a körülmények egyáltalán nem rosszak itthon. „Nyilván, nem az Egyesült Államokhoz kell viszonyítanunk, de a termek szerintem felszereltek. A baj a tömegbázis csökkenésével van, az említett okok miatt. Mindamellett azokat a tehetségeket, akik felbukkannak, kicsivel jobban kellene menedzselni, hogy a világversenyeken érmet nyerhessenek.” Vipera tizenhárom éven keresztül a profik táborát erősítette. Vajon az ökölvívás mindkét oldalát kipróbálva inkább melyik irányba terelné tanítványait? „Az én nézetem szerint legalább húsz éves koráig mindenkinek amatőrként kell tapasztalatot szereznie. Aztán már lehet váltani, de nem szabad erőltetni. Egyéne váltogatja. Nekem jobban feküdt a profiboksz a nagyobb menetszám miatt. Az amatőr meccsek elején mindig elaludtam, és már nem volt idő a javításra. A mentalitás határozza meg leginkább, kinek melyik való igazán.”