Fejkendő és bokszkesztyű

Karacsi városa Pakisztánban biztosan egyedülálló, de talán az egész arab világban is: kislányoknak tartanak ugyanis bokszedzéseket a Pak Sahin Boxing Clubban. Van, aki dobogóra szeretne állni világversenyen, mások inkább megvédenék magukat.

Nagy-Pál Tamás Ha Pakisztánra gondolunk, akkor talán az iszlám, például a nők elnyomása juthat eszünkbe – nem minden alap nélkül. Látszólag az ország déli részén fekvő Karacsi sem különbözik a többi várostól: az utcáit, amelyeket bandák uralnak, por borítja, az emberek küszködnek a szegénységgel, mindennapi megélhetési gondokkal.

Karacsi mégis más, ugyanis ékes bizonyítéka annak, hogy az arab államokat nem csak a középkorban ragadt gondolkodású emberek lakják. Annak a bizonyítására pedig – ahogy arra már oly sokszor volt példa a világtörténelemben – nem is létezik jobb terület a sportnál. A mondhatni felvilágosult gondolkodású Junusz Kvambrani 1992-ben alapította meg a Pak Sahin Boxing Club nevelőműhelyt, melyben tavaly óta már nemcsak fiúknak, hanem összesen tucatnyi, 8-17 év közötti lánynak is tartanak edzéseket. Olyan országban, ahol a nemi sztereotípiák még borzasztóan erősek, a kicsi lányok most már püfölhetik a zsákot. Fejkendőben és bokszkesztyűben. A történet azzal kezdődött, hogy a kormány engedélyt adott, sőt támogatta: Kvambrani edzőtábort tartson azoknak nőknek, akik részt vettek idén februárban a Dél-Ázsiai Játékokon. Helyi újságírók szerint a kormány korábban ilyesmire még egyetlen sportágban sem adta áldását, nem hogy ennyire férfiasban. Ezt az egy lehetőséget leszámítva a hölgyek egyébként csak otthon, a négy fal között tudtak készülni, már ha annyira „szabadgondolkodású” volt a férjük, hogy egyáltalán megengedte. Kvambrini lányai is azt kérdezték: „Apa, miért ne járhatnánk mi is a bokszsuliba?” Az édesapa igazat adott nekik, ahogy más lányoknak is, így lettek mára tizenketten.

A fiatalok, ugyanúgy, mint a világ bármelyik más pontján, délelőtt iskolában vannak, délután pedig gyakorolják a csapottakat, horgokat, felütéseket. A különbség talán csak annyi, hogy a tréningek közös imával kezdődnek. A motiváció nem mindenkinél ugyanaz. A szakember 12 éves lánya, Junusz például kitűzte magának: érmet szeretne szerezni világversenyen Pakisztánnak. Mások azonban nem győzelemről álmodoznak, hanem azért járnak edzésre, hogy megvédhessék magukat. Mert azon továbbra sincs mit szépíteni, hogy Pakisztánban nem könnyű nőnek lenni. A lányok ráadásul családon belüli erőszaknak is ki vannak téve. Manapság azonban már nyilvános viadalokon mutatják meg a férfiaknak: jobban járnak, ha velük nem próbálkoznak.