Kozák László Litvániában felállhatott a dobogó legfelső fokára a nemzetközi torna legnépszerűbb súlycsoportjában. Néhány napig ünnepli pályafutása eddigi legnagyobb sikerét, aztán hat héten keresztül csak egyetlen dolog jár a fejében: az ifjúsági Európa-bajnokság.
Nagy-Pál Tamás Rangos tornán járt az ifjúsági-válogatott, hiszen 19 ország 116 bokszolója vett részt Litvániában az olimpiai bajnok Danas Pozniakasról elnevezett nemzetközi viadalon. Magyar versenyző ráadásul éppen abban a 69 kg-os súlycsoportban remekelt, melynek a legtöbb indulója volt, összesen 16. A Vasas ökölvívója, Kozák László azonban meg sem állt az aranyéremig.
Kozak Laszlo
A cseh David Kotrc ellen kezdett, akit már jól ismert, hiszen edzésen többször is kesztyűztek. A magyar fiú látványos meccsen, megosztott pontozással nyert. „Bár én belülről simábbnak éreztem. A negyeddöntőben már nehezebb volt a feladatom a spanyol ellen, mert semmit nem tudtam róla előzetesen. Az első menet rá is ment az ismerkedésre, de a folytatásban már a szokásomhoz híven mentem előre, diktáltam a tempót, amivel meg is fordítottam a meccset.”
Utólag végiggondolva az elődöntőben várt rá a legnehezebb feladat, tunéziai riválisa ugyanis kellemetlen stílust képviselt. Fordított alapállású, magas és igen erős. Az első három perc ezen a meccsen is elment, de ismét sikerül fordítani. A döntőben az az orosz Nyikita Zlobin várt rá, akinek egyetlen összecsapása tartott végig, sz egyik ellenfelét ugyanis kiütötte, az elődöntőre pedig sérülés miatt nem állt ki a kazah riválisa.
„Mégis simán megvertem, az volt a legkönnyebb meccsem. Félreértés ne essék: egyáltalán nem rossz bunyós, sőt! Ritkán találkozhat olyan ellenféllel az ember, akinek a stílusa tökéletesen fekszik. Most megtörtént. Alacsonyabb volt nálam, éppen nekem való.”
Az angyalföldi bokszoló nem lepte meg magát, ugyanis azzal a nem titkolt céllal utazott Vilniusban, hogy éremmel, ha lehet, arannyal térjen haza. „Szerintem annak köszönhettem ezt, hogy tökéletesen sikerült összpontosítanom. Már a ringbe lépés előtt éreztem, hogy ráhangolódtam a meccsekre, és később is betartottam a taktikai utasításokat. Ráadásul a kondimmal sem volt problémám. Csak mentem előre, és ütöttem folyamatosan, ami a pontozásban rengeteget számíthatott.”
Egyértelmű, hogy ez a 18 éves bunyós pályafutásának eddig legnagyobb sikere, hiszen korábban még nem nyert nemzetközi tornát. Ugyanakkor az is biztos, hogy nem „csak” ennyivel szeretné befejezni pályafutása utolsó ifjúsági szezonját. „Rengeteget dobott rajtam a siker a májusi Európa-bajnokság előtt. Többnyire olyanokat győztem le, akik az Eb-n is az ellenfeleim lesznek, így megnőtt az önbizalmam. Ha a mostani formámat nézem, akkor esélyes vagyok az aranyéremre.”
De vajon mire lehet szükség ahhoz, hogy az Eb-ig ne változzanak jelentősen az erőviszonyok? „Most pihennem kell néhány napot, mert fáj a vállam. A jövő héttől azonban kezdődik a kőkemény, hathetes felkészülés. Onnantól kezdve semmi más nem járhat a fejemben, csakis az Európa-bajnokság.”
