Úszik – a sikerekben

Rosszullét előzte meg a szezon legfontosabb napját Simon Saroltának, aki végül mégis képes volt a csapattal ezüstöt és egyéniben pontszerző helyet szerezni a kairói junior öttusa-világbajnokságon. A pozitív ösztönzés szerepéről és a mozgás iránti olthatatlan vágyról is beszélgettünk a MOL Új Európa Alapítvány támogatottjával.

reb Ahhoz képest, hogy az egyéni döntőt megelőző éjszaka vélhetően gyomorrontással küzdött, gyógyszert szedett, egészen szép eredményt ért el Simon Sarolta a junior öttusázók Kairóban rendezett világbajnokságán: egyéniben ötödik lett, míg Boros Alexandrával és Zs. Tóth Annával csapatban a dobogó második fokára állhatott fel.

„A verseny előtt reggelizni sem bírtam, sírdogáltam, hogy éppen a legfontosabb pillanatban vagyok rosszul – emlékezik a finálé előzményeire a Csepel Öttusa és Vízisport Egyesület 19 éves sportolója. – Mégis, úgy éreztem, hogy túl kell lendülnöm rajta, és számról számra tényleg egyre jobban belejöttem. Az év elején tudtam, hogy most kell jónak lennem, ezért nem is hegyeztük ki a formát válogatókra. A vébét nyolc hetes felkészülés előzte meg, a kemény munkának köszönhetem a jó helyezést, hiszen a rosszullét ellenére is bírtam fizikailag a versenyt.” Komoly fegyvertény, hogy a döntőben megnyerte a vívást, hiszen ez az a szám, amely nem ment túl jól a társaknak. Sarolta síeléssel kezdte a sportpályafutását, ám a lejtőn a profi versenyzést nem tudta volna finanszírozni a család, így vívásra váltott – mindennek tükrében már nem is meglepetés a remeklés a páston. Igaz, a sokra hivatott lány nem a sportági múlttal magyarázza az eredményességet – mondván, teljesen más egy találatig tartó csörtéket vívni. Szerinte az a kulcs, hogy képes a teljes szám alatt koncentrálni. Mivel csupán 14 évesen tanult meg úszni, a medencében viszont nem úr, s emiatt rendre kritikákat kap. „Kicsit rosszul esik, hogy szinte bármilyen eredményt érek el, egyből hallom, hogy jó, de az úszás… Azt senki sem említi meg, hogy öt éve alatt több mint egy percet javítottam az egyéni legjobb eredményemen. Különben is, ez öttusa, öt sportág, abban meg egészen jó vagyok. Elsősorban a pozitív ösztönzésből tudok építkezni, a negatív visszajelzések nem segítenek. Mindig a maximumot nyújtom, edzésen is, versenyen is. Ha valami nem sikerült, az azt jelenti, hogy mindent megtettem, de csak ennyire futotta.”

Az edzéshez-versenyzéshez minden eszköz adott Saroltának, hiszen a Mol Új Európa Alapítvány támogatásából sikerült lecserélnie a régebbi holmijait, s komplett új vívófelszerelésben versenyezhet.

A csepeli öttusázó az előző tanévben érettségizett, s megviselte, hogy hosszú hónapokig este nyolcra ért haza az edzésről, éjfélig tanult, majd ötkor kelt, hétvégenként pedig versenyzett. A helyzet mostanra javult: mivel az egyetemen levelező szakra jelentkezett, több ideje jut az öttusára. Úgy tervezi, hogy az úszásra még nagyobb hangsúlyt fektetnek az edzőkkel, és a lövészetét is stabilizálná. Hisz a munkában, így biztos benne, hogy képes fejlődni mind az öt számban, de különösen a medencében. Hosszú idényen van túl Simon, ám vallja, a két és fél világverseny (junior-Eb és -vb, illetve felnőtt-Eb, amelyen negyedik lett a váltóval) kevésbé fárasztotta ki, mint amikor tavaly a juniorok mellett az ifjúságiak két nagy eseményén is szerepelt. Most három hét pihenő következik, csakhogy úgysem bírja ki mozgás nélkül, a lovardában például biztosan megfordul a szünet alatt is. Juniorként még két évig az utánpótlásban szerepelhet, s igyekszik is kiélvezni a korosztályos versenyzés lehetőségét. „Persze szeretnék eljutni a felnőttviadalokra is, viszont semmit sem akarok siettetni, van időm. A nagy cél pedig a négy év múlva esedékes tokiói olimpia.”