Nem féltek a pofonoktól

A megszokottnál kisebb, de erős mezőny gyűlt össze a törökországi Orduban, ahol a junior és ifjúsági leány Európa-bajnokságot rendezték. A magyarok jól szerepeltek: a tizenöt indulóból kilencen érmet szereztek. A női utánpótlásért felelős Ancsin Katalin szerint van kikre építeni a jövőben.

reb Nemrég tértek haza Orduból a magyar női junior és ifjúsági ökölvívók, akik a törökországi Európa-bajnokságon mérettek meg. Ha az érmek számát nézzük, a 15 tagú magyar küldöttség jól teljesített, hiszen kilencen felállhattak a dobogóra. A küldöttség összesen három ezüst- és hat bronzéremmel tért haza. Az utánpótlásért felelő Ancsin Katalin vezetőedző szerint néhány érem lehetett volna fényesebb is, ám összességében elégedetten értékelt.

„A szokásosnál kisebb mezőny gyűlt össze, de a legerősebb országok, Oroszország, Ukrajna vagy a házigazda Törökország a legjobbjait küldte a kötelek közé, így meg kellett harcolni a jó eredményért.” Összesen 16 ország 160 sportolója versenyzett Orduban. A két korosztályban összesen 23 súlycsoportban rendeztek meccseket, azaz, felfelé kerekítve, átlagban hét-hét ökölvívó indult. Akadt azonban olyan súlycsoport, amelyben például hárman léptek a ringbe, azaz volt olyan, aki azonnal a fináléba került. „Az Európa-bajnokságot megelőzően három hetet Tatán készültünk – idézte fel a felkészülés időszakát Ancsin. – Az első héten a fizikai erőfejlesztésre fektettük a hangsúlyt, a maradék időben pedig rengeteg kesztyűztek a lányok. Korábban nem dolgoztunk együtt, így arra is jutott idő, hogy jobban megismerjük egymást. Egyértelművé vált, hogy technikailag van még mit javulniuk, főleg a védekezésen kell javítani.” A kontinensviadal hasonlóan hasznos szakmai visszajelzésekkel szolgált. Az utánpótlás-vezetőedző szerint a lányok mentalitásával nem akadt gond, mentek előre, hajtottak, nem ijedtek meg a pofonoktól, viszont érezhető volt: önbizalomhiányban szenvednek. „Az okok felderítéséhez mélyre kell ásnunk. Érzékelhető volt, hogy a bemelegítések alatt izgultak, mintha nem hitték volna el, hogy képesek felvenni a versenyt a legjobbakkal. A magyar lányok többsége ezzel együtt sem játszott alárendelt szerepet. Szeretnénk a jövőben minél több nemzetközi versenyen indítani őket, egy fokkal gyengébb ellenfelek ellen, kisebb téttel, hogy a sikerek tartást adjanak.” Az előzmények ismeretében többen is kellemes meglepetést szereztek, de Ancsin nem szeretett volna neveket említeni, nehogy bárki megbántódjon amiatt, mert kimaradt a felsorolásból. Azt viszont határozottan kijelentette: vannak néhányan, akiket a későbbiekben mindenképpen érdemes lesz kiemelten menedzselni. Fontos feladat, hogy az ifjúságiból a felnőtt korosztályba lépő lányokat segítsék abban, hogy megmaradjanak a sportágban. Végezetül: nemcsak a lányok mérettek meg a világversenyen, hanem edzőjük is, hiszen Ancsin Katalint nemrég nevezték ki az utánpótlás felelősévé (igaz, a felnőttek szövetségi kapitányával, Kovács Máriával közösen dolgozik). „Az aktív pályafutásom befejezése után nagyszerű volt ezúttal szakvezetőként szerepelni. Kicsit még szoknom kell a helyzetet, mert minden elveszített meccs után úgy jöttem el a ring mellől, mintha én kaptam volna ki, de gyorsan tovább kellett lépnem, hiszen már másik lányra kellett figyelnem.”

Juniorok: Ezüstérem: 60 kg HÁMORI LUCA Bronzérem: 48 kg LAKOTÁR HANNA 52 kg KONDÁKOR EMÍLIA 57 kg OLÁH HENRIETTA KATALIN 70 kg PETROVICS GABRIELLA Ifjúságiak: Ezüstérem: 81 kg PALLÁS SZIMONETTA +81 kg JUHÁSZ ADRIENN Bronzérem: 51 kg KÁROLYI GABRIELLA 64 kg PAPP DORINA