Véget ért a hazai ökölvívás egyik legnagyobb ifjúsági seregszemléje, az Énekes István-emlékverseny. A budapesti Jégcsarnokban zajló viadal döntői után a korosztály válogatottjának vezetőedzőjével, Füzesy Zoltánnal összegeztük a tapasztaltakat. A szakember nem volt elragadtatva a látottaktól.
Majer Dániel Túl vannak idei első komoly megméretésükön az ifjúsági ökölvívók, négy nap után befejeződött az Énekes István-emlékverseny a budapesti Jégcsarnokban. A viadal döntői után összesen tíz súlycsoportban hirdettek győztest, a fiatalok által mutatott teljesítmény azonban hagyott némi kívánnivalót maga után Füzesy Zoltán, az ifjúsági válogatott vezetőedzője szerint.
Meglehetősen idény eleji formában bokszoló fiatalokat láthatott az Énekes István-emlékverseny közönsége Fotó: Kozma Janó
„Nem vagyok földobva, mindössze egy-két jó teljesítmény született, többségében viszont erőnléti és technikai problémákkal szembesültem a négy nap alatt – mondta a nagy mértékben kicserélődő ifjúsági keretről Füzesy. – Visszaemlékezve az én időmre, a január mindig a kemény alapozás időszaka volt, és mi is ritkán mutattunk csúcsformát ebben az időszakban, az ifiknek azonban ez az egyetlen nagy versenye az évben az egri Bornemissza-emlékverseny és a magyar bajnokság mellett, elvárható lenne tehát, hogy valamivel jobb formában legyenek.”
A korábbi élversenyzők közül – a Virbán testvérek, Kozák László vagy Tallósi Péter, hogy csak néhányukat említsük – többen már a felnőttek között igyekeznek bizonyítani,a másodévesek és a juniorok közül fellépők pedig egyelőre nem tudták betölteni a keletkezett űrt. „Hatukkal januárban edzőtáborba vonultunk Mátraházára, ahol nagy terhelést kaptak, ami meglátszott rajtuk a szorítóban.”
A döntők elemzésében sem volt sok köszönet, több párharcról is lesújtó véleményt formált Füzesy. „Dzsugán Dominik és Bernáth László igazi antibokszot mutatott be, a dulakodáson, erőlködésen kívül sok mindent nem csináltak. Rostás Renátó és Bernáth Attila mérkőzése ugyanez volt pepitában, ha két balegyenest láttam összesen a mérkőzés alatt, akkor sokat mondtam. A küzdőstílusukról egyébként sem híres Pallai Kevin és Oláh Károly szintén nem váltotta meg a világot.”
Ezen a ponton kénytelenek vagyunk külön megemlékezni a balegyenesekről, Füzesy ezen a téren ugyanis óriási hiányosságokat tapasztalt. „Senkit sem szeretnék megbántani, de miután egyre több klubedzésre látogatok el, sok esetben koncepció nélküli felkészítéssel találkozom. A balegyenes az ökölvívás alfája és omegája, de sajnos nem oktatják megfelelően. Pedig ha ettől megfosztjuk magunkat, csak a saját dolgunkat nehezítjük meg. Úgy ütni a zsákot, hogy nem a helyes ütéseket alkalmazzuk, teljesen felesleges, gyakorlatilag olyan, mint mély vízbe dobni valakit úgy, hogy nem tanítottuk meg úszni. A technikai képzés mindennél fontosabb, anélkül hiába hajtjuk szét a bokszolókat.”
A már említett alacsony színvonalú ütközetek mellett azért bizakodásra okot adó mérkőzések is akadtak. „Barbosu Tibor az egész versenyen jól bokszolt, a legeredményesebb bunyósnak járó díjat is megkapta, a döntőben ráadásul a nála egy évvel idősebb Botos Károlyt győzte le. Botos az ősszel az ifjúsági világbajnokságon is szerepelt, és nemzetközi tornát is nyert, most azonban rossz felfogásban küzdött, és simán kikapott. Hankó Kálmán – bár akadt egy-két gyengébb meccse – szintén javuló formát mutatott, a döntőre pedig kifejezetten összeszedte magát, és nyert.”
A vezetőedző a tavaly még a juniorok között biztatóan teljesítő Fehér Koppányról is szót ejtett, mondván, az idősebbek között is nagy reményeket fűznek hozzá, ugyanakkor az ő példáján keresztül a balegyenes mellett egy másik hiányosságra is felhívta a figyelmet. „A lábmunkáján sokat kell még fejlesztenie. Ez egyébként a többiekre is igaz, ugyanis nem elég arra koncentrálniuk, hogy eltáncoljanak az ütések elől, és sokat ugráljanak. A lábmunkához az is hozzátartozik, ahogyan kitámasztunk, mert ha az nem megfelelő, akkor nem elég kemények az ütések. Érdemes megnézni a profikat, egyszerűen nincs a szorítóban felesleges lépésük. Tőlük lehetne tanulni, elég bekapcsolni hozzá a tv-t, vagy felmenni az internetre. A válogatott edzőtáboraiban mi is rendszeresen videózunk, és igyekszünk ezekre a dolgokra felhívni a figyelmet.”
Erre legközelebb a február végi edzőtáborban lesz lehetősége Füzesy Zoltánnak, amelyet követően március elején a litvániai Vilniusba utazik a csapat a Danas Pozniakis nemzetközi tornára, ahol remélhetőleg a jól kivitelezett balegyenesekből sem lesz már hiány.
