Három bronz, ötven százalék

Három bronz és előrelépés. Így lehetne jellemezni az ifjúsági ökölvívók litvániai Danas Pozniakas-emlékversenyét, amelyről a magyar csapat fele éremmel, Füzesy Zoltán vezetőedző pedig kellemesen meglepődve tért haza.

Majer Dániel Három bronzéremmel tért haza a litvániai Vilniusban rendezett Danas Pozniakas ifjúsági emlékversenyről a hat magyar ökölvívó. Füzesy Zoltán vezetőedző az év első versenyéhez képest pozitív változásokról számolt be.

Az év egyik legrangosabb ifjúsági viadalán a hatfős csapatban négy elsőéves ifi is helyet kapott. A mezőny színvonalát ugyan kicsit lejjebb vitte a kazahok és az üzbégek távolléte (mindkét országban fontos hazai versenyt rendeztek), de nívós ellenfelekből így sem volt hiány. „Az ukránok, a törökökis jelen voltak, valamint az olaszok, a franciák és a finnek is meglepően színvonalas, érett bunyót mutattak” – vázolta az erőviszonyokat Füzesy Zoltán, az ifjúsági válogatott vezetőedzője. A hatosból Bernáth Attila (49 kg), Barbosu Tibor (64 kg) és Hankó Kálmán (69 kg) érte el a legjobb eredményt, mindannyian bronzérmet szereztek. „Bernáth azzal az ukránnal bokszolt az elődöntőben, aki később a tornát is megnyerte, és semmivel sem volt nála rosszabb. Az utolsó két menetet megnyerte, megérdemelte volna a továbbjutást, de a bírók nem őt látták jobbnak. Barbosu izraeli versenyzőtől kapott ki, aki technikásabb, ügyesebb volt nála. Tibi tehetséges bunyós, de technikában sokat kell még fejlődnie a nemzetközi szinthez. Hankó egy nyert mérkőzéssel jutott az elődöntőbe, ott azonban türelmetlen volt, nem várt ki, többször beleugrott az ellenfél öklébe, jogosan kapott ki.” Noha a másik három magyar, Bundovics István (56 kg), Rostás Armandó (60 kg) és Felföldi László (+ 91 kg) egyaránt kikapott az első mérkőzésén, Füzesy Zoltán velük sem volt elégedetlen. „Bundovics jól bokszolt, ha picit mosolygósabb kedvükben vannak a bírók, nyugodtan odaadhatták volna neki a mérkőzést. Armandót nagyon tehetséges bokszolónak tartom, jó a stílusa. Balkezes, ami nagyon fekszik neki, de lelkileg még erősödnie kell. Az ukránok tavalyelőtti junior Európa-bajnokával bokszolt, nem volt tehát könnyű dolga, sokszor került padlóra, a végén pedig már inkább birkózott, mint bunyózott. Felföldi elsőéves, a szupernehézsúlyúak pedig egyébként is később érnek. Belőle is a határozottság hiányzott.” Füzesy Zoltán elsősorban a tudatosságot emelte ki, mint azt, amelyben fejlődniük kell a fiataloknak. „Az Énekes István-emlékverseny után kissé el voltam kenődve, azóta viszont jó irányba haladtunk, volt két összetartásunk, amelyeken felnőttekkel tudtak edzeni a srácok, ami nagy lökést adott nekik. A mentális felkészítésükre is igyekeztünk hangsúlyt fektetni, sokat beszélgettünk. Ennek ellenére még persze van hova fejlődni, egészen biztos vagyok például abban, hogy ha a Litvániában vívott mérkőzéseket két órával később megismételjük, sokkal több győzelem születik, annyit számított volna, hogy már tudják, mire számítsanak, és fejben felkészültebben állnak ringbe. Ezen kívül az élesítésben is fejlődni kell, mert terhelni mindenki tud, élesíteni azonban már nagyon kevesen. Az utolsó pár napban már nem is szabad edzeni, de ezek a fiatalok még nem tudják olyan jól beállítani a súlyukat, muszáj mozogniuk.”

DANAS POZNIAKAS-EMLÉKVERSENY, VILNIUS Elődöntők 49 kg: Nikita Dineev (ukrán)–Bernáth Attila 5-0 64 kg: Ahmad Shtivi (izraeli)–Barbosu Tibor 5-0 69 kg: Airijus Vitlipas (litván)–Hankó Kálmán 5-0