Erdei Zsolt: „Akadnak súrlódások”

A korábbi amatőr- és profivilágbajnok bokszolót, Erdei Zsoltot április elsején választották meg a szövetség új elnökévé. Az élsportolói pályafutása befejezése után edzőnek álló „Madár” egyelőre ismerkedik új munkakörével és az azzal járó feladatokkal, de azt azért megkérdeztük tőle, hogyan látja a sportág utánpótlásának helyzetét.

Majer Dániel Két héttel a szövetség elnöki székének az elfoglalása után Erdei Zsolt sajtóreggelin már ismertette a magyar ökölvívás versenyképesebbé tételére vonatkozó terveit. Most az utánpótlásról nyilatkozott portálunknak. – Hogyan látja, milyen jelenleg a magyar ökölvívó-utánpótlás, miben kell leginkább fejlődni?

– Nem látom tragikusnak az utánpótlás helyzetét, de természetesen szeretnénk még több gyereket bevonni és megismertetni velük a sportágat. A Diákolimpián például háromszáznegyvenegy bokszoló indult, ami igen magas szám, a sportág megtartó képessége viszont hagy kívánnivalót maga után. Sokan lemorzsolódnak a felnőtt korosztályra váltásnál, mivel meg kell küzdeniük az idősebb, rutinosabb ellenfelekkel, akik már nagy csatákat megjártak, igazi férfiak, míg a tizenkilenc éves bunyósok még tejszagúak. Az esetek többségében a korosztályváltás súlycsoportváltással is jár, nem utolsósorban pedig a család sem támogatja örökké a fiatalokat. Előbb-utóbb el kell menjenek dolgozni. A munkakeresés, illetve maga a munka felemészti azokat az energiáikat, amiket különben a sportba ölnének. – Ennek elkerülésére hívták életre erre az évre az U22-es programot. – Igen, az nagyon jó program. Tizenöt srác szerepel benne, akik a szövetség erre a célra elkülönített pénzéből készülnek. Azért támogatjuk őket, hogy érezzék a megbecsülést, másfelől pedig ne kelljen munka után rohangálniuk, az ökölvívás legyen a szakmájuk. Kiérdemelték a helyüket, és bízom benne, hogy továbbra is lesz rá keret és megkapják a támogatást. Veszélyes dolog is ez, mert a fejükbe szállhat, hogy ők már pénzt keresnek, nagy mellényük lesz, és nem megfelelően edzenek. Nemzetközi eredményeket kell szállítaniuk, hogy bizonyítsanak, mert tévedés ne essék, a programból ki is lehet kerülni. Nem szabad azt hinniük, hogy most már övék a világ, mert akkor nem tudnak élni a lehetőséggel. – Ahogyan a jelek szerint korábban az ön felügyelete mellett, a Madárfészek Akadémián készülő, a korosztályos boksz egyik legnagyobb tehetségének tartott Kontrecz Márk sem tudott. Ő miért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket? – Vannak, akiket a legnagyobb jóindulattal, a legkedvesebb szóval sem lehet megtartani, ők egyszerűen ilyen emberek, nem tudunk velük mit tenni. Sajnos Márk is nagyon sokat hibázott, visszaélt a bizalmunkkal, nem tartotta a szavát és link volt. Hiába Isten áldotta tehetség, nem szeret dolgozni. Azt is mondtam neki, hogy semmi mást nem csináljon edzésen, csak bokszoljon, de mindig volt valami baj. Sokszor kimentettem, de becsapott. Mi, edzők nem tudjuk teljesen átformálni valakinek a személyiségét. Akadnak, akiket egyszerűen nem lehet integrálni. Márkot nem lehetett, mindent megkapott, de visszaélt vele. Ám ha csak egy-két gyereknek sikerül jobbá változtatni a jövőjét és sportolót faragni belőle, már tettünk valamit a magyar ökölvívásért. – Gondolkoznak esetleg azon, hogy mindezt külföldi mintára, központi akadémia keretein belül tegyék? – Így is kevés edző adja szívesen akadémiára a versenyzőjét, de ha mindez központosítva lenne, attól tartok, még többen gondolnák úgy, hogy ki akarják sajátítani a tanítványaikat – azokat, akiket ők tanítottak meg bokszolni. Nem hiszem, hogy jó vért szülne mindez. Tapasztalatból mondom, sok edzőben marad rossz érzés azután, hogy a bokszolója akadémiára kerül. Ugyanakkor meg kell érteniük, hogy az a gyerek javát szolgálja, hiszen ott több edzéslehetőséghez jut, biztosítva van az iskoláztatása, le tud érettségizni, ráadásul még a ringben megszerzett pontokat is a nevelőegyesülete kapja. De még így is akadnak súrlódások, ami nem jó. –  Mi lehet ezek forrása? – Például az, hogy nem marad húzóember az egyesületben, akire a többiek felnézhetnének. De ez csak egy a sok közül. Akadnak olyanok is, akik úgy gondolják, egy bizonyos ponton túl a versenyző kinövi az edzőjét, mert ő már nem tudja biztosítani a fejlődéshez szükséges feltételeket. Ez a helyes hozzáállás, de sajnos nem mindenki osztja ezt az álláspontot, hiába igyekszünk erről minél több trénert meggyőzni. Az akadémia ebből a szempontból örökös problémaforrás lesz. Persze előfordul, hogy valóban nem erre van szüksége a gyereknek, mert mondjuk nem tudott ugyanabban az ütemben fejlődni, mivel kiszakadt a megszokott környezetéből. Ilyenkor természetesen nem erőltetjük a dolgot. – Visszatérve egy kicsit a programokhoz, a már működő U22-es mellett a Kajdi János nevét viselő programot is bevezetik. Mit takar ez pontosan? – A részletek még kidolgozás alatt vannak, egyelőre semmi sincs kőbe vésve. Háromlépcsős utánpótlás-menedzselési rendszert hozunk létre, amely az egyesületi szinttől kezdve a régiókon át egészen a válogatottig segíti az arra érdemeseket, legyen szó versenyeztetésről, vagy akár a felszerelések biztosításáról. Még ki kell találnunk a kiválasztás elveit, amiben nagy szerepük lesz az egyesületi edzőknek, ők is javasolhatnak ugyanis majd ökölvívókat. – Mindennek az alapja, hogy minél több gyerek válassza sportágául az ökölvívást. Hogyan lehet ezért tenni? – Egy szó: média. Hírverésre van szüksége a sportágnak, javítani kell a kommunikáción, növelni kell a mérkőzések közvetítéseinek számát, hogy a gyerekek örömmel jöjjenek, és megtiszteltetésnek vegyék, hogy ökölvívók. Egyéb korosztályos hírek ÖKÖLVÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.