Úton a négy közé

A magyar U17-es leány kosárlabda-válogatott Angola legyőzésével bejutott a negyeddöntőbe a Minszkben zajló korosztályos világbajnokságon, s az elődöntőért Japánnal kell farkasszemet néznie. A vezetőedzővel, Völgyi Péterrel, valamint négy játékossal beszélgettünk az eddig történtekről, a további esélyekről, valamint arról, mi az együttes titka.

Krasznai Bence – utanpotlassport.hu  Amint arról korábban már beszámoltunk, a magyar U17-es leány kosárlabda-válogatott bejutott a Minszkben zajló korosztályos világbajnokság negyeddöntőjébe, miután csoportelsőként továbbjutva 88−48-ra legyőzte Angola együttesét. A csoport küzdelmei azonban sokkal több izgalmat hoztak, mint az afrikai gárda elleni ütközet. Miután Argentínát és Új-Zélandot is maguk mögé utasították a lányok, az utolsó mérkőzésen azt a spanyol válogatottat kellett legyőzniük, amely a világbajnokságot megelőző felkészülési időszakban háromszor is diadalt aratott ellenük. Igaz, mind a három esetben csupán egy kosár döntött a két csapat között. A különbség maradt, de most a  magyar együttes nyert 57−56-ra.

„Nagyon kellett ez a siker – kezdi Angyal Barbara, a válogatott irányítója. Végre felénk fordult a kocka. Az első félidő egyértelműen az övék volt – tizenkét ponttal is vezettek – s csak a harmadikban tudtunk egyenlíteni. Muszáj volt felpörgetnünk magunkat, s szerencsére ez sikerült. Mindent megtettünk, amit az edző kért tőlünk, s a védekezésünk is rendben volt.” Varga Alíz a csoportkörben 47 pontot dobott, majd Angola ellen is négyet (ekkor mindössze hét percet töltött a pályán), ezzel eddig ő a válogatott legpontérzékenyebb játékosa. A lány így vélekedik a teljesítményéről: „Engem is meglepett, hogy ennyire jól megy a játék, de nagyon örülök neki. Reménykedem benne, hogy ugyanilyen formában maradok, s a csapatot hasonlóképp segíthetem. Az évek során nagyon összeszoktunk, remekül kijövünk egymással, s ez a pályán is látszik.” Az alakulat legmagasabb játékosa, Kiss Angelika amondó, hogy a negyeddöntőben nem kaphatott volna könnyebb ellenfelet az együttes, mint Japán: „A még versenyben lévő nyolc gárda közül ez a csapat talán a legkönnyebb ellenfél, ám kétségtelen, hogy egyben a legszívósabb is. Nagyon ott kell lennünk fejben, ha tovább szeretnénk jutni. Nem lehetetlen feladat. Védekezésben mindenképpen többet kell nyújtanom.” Völgyi Péter nem teljesen ért egyet Angelika kijelentésével: „Ha ebből a nyolcasból lehetne ellenfelet választani, sokkal inkább a franciák mellett tettem volna le a voksom. Még úgy is, hogy az idén már kikaptunk tőlük egyszer. A japánok védekeznek a legjobban az egész mezőnyben, s körülbelül kétszer olyan gyorsak, mint a spanyolok, pedig ők sem lassúak… Gyorsak a befejezéseik, kiválóan kontráznak, és jók a lepattanózásban is. Mindenféleképpen lassítanunk kell őket, valamint a gyűrű alatt sokkal többet kell dolgoznunk, és kockáztatnunk is kell. Valóban nem lehetetlen az elődöntőbe jutás, azonban nehéz dolgunk lesz, mindent meg kell tennünk, és tökéletesen kell koncentrálnunk.” Közvetlenül a felkészülési időszak előtt  Tóth Franka részleges bokaszalag szakadással bajlódott, s csak egy hónapja tért vissza a pályára. Úgy érzi, már jó formában van, ám véleménye szerint több lepattanót kellene szereznie. Oldalunknak pedig arról is beszélt, mi a magyar válogatott legnagyobb erőssége: „Nincs olyan, hogy külön vagyunk. Egyek vagyunk a pályán és azon kívül is. Ha valaki éppen nem hozza, amit tud, biztos, hogy lesz valaki más, aki pluszt képes belevinni a játékába. Ezért vagyunk különlegesek és kiszámíthatatlanok.” Amit eddig a világbajnokságról írtunk Nyolc közé távolról? Argentína kipipálva Hibátlan mérleg Tarolással a nyolc között Egyéb korosztályos hírek KOSÁRLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.