Kizárni a bizonytalanságot

A Magyar-kupában két – egy megnyert és egy elvesztett – döntővel kezdte a 2018–2019-es versenyidényt Muhari Eszter. A Budapesti Honvéd kadétkorú Európa-bajnoka idén is érmet vár magától a korosztályos világeseményeken, s igyekszik kiköszörülni az előző szezonbeli csorbát, amikor egyetlen elbizonytalanodás elég volt ahhoz, hogy a vb-n éremcsata helyett a 23. helyen kössön ki.

Kocsmár-Tóth István – utanpotlassport.hu Az előző hétvégén a párbajtőrözők már a második teljes Magyar-kupa-fordulót vívták le a 2018–2019-es szezonban. A kadétkorú leányoknál Muhari Eszter nyert, a fináléban a debreceni Kálmán Gyöngyvért győzve le 15:8-ra. A Budapesti Honvéd neveltjének teljesítményéről mindent elárul, hogy a legjobb nyolc közé egy 15:2-es sikerrel jutott, s a folytatásban sem kapott kilenc tusnál többet egyetlen ellenfelétől sem.

A teljesítmény értékét növeli, hogy zsinórban már a második döntője volt, igaz, az előzőt elveszítette Büki Lilivel szemben… – Rendkívül magabiztosnak tűntél! – A nap elején eldöntöttem, hogy ezt a versenyt most úgy próbálom megélni, akár egy edzést. Nem akartam rágörcsölni. Úgy voltam vele, minek izgulni, úgyis „csak” egy válogató, ha nem jön ki a lépés, lesz még lehetőségem javítani. Edzőimmel is azt beszéltük, hogy ne stresszeljem magam, mindig csak a következő ellenfélre összpontosítsak. Az elmúlt időszakban sokszor ment nehezen a csoportkör, és amikor vereségekkel kezdtem, az rányomta bélyegét a későbbi vívásomra is. Sikerült győzelemmel kezdenem, és onnan még felszabadultabban ment a vívás – a táblán is. – Ez volt a legfőbb különbség a két idei válogató között a szempontodból? – Szerintem igen. Ráadásul ott éppen vereséggel indítottam a kört, s utána azt éreztem végig, hogy ez nem lesz olyan jó nap. Hiába jutottam el a döntőig akkor is, nem voltam magabiztos. Döcögős volt a vívásom, ezt pedig Lili remekül ki is használta. Rengeteget számít nálam a nap eleje, hogy az első egy-két csoportmeccs hogyan alakul, hogy utána hiszek-e magamban kellőképpen, vagy sem. – A szezon elején járunk, utolsóéves kadét vagy, gondolom mind a saját korosztályodban, mind a juniorok között vannak céljaid. – Mindkét korosztályban az Európa- és világbajnoki részvételt tűztem ki magam elé. Kadétban mindenképpen érmet szeretnék szerezni, juniorban pedig majd meglátjuk, hogy alakulnak az erőviszonyok. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a szocsi Európa-bajnokságon egyéniben és csapatban is a dobogó tetejére állhattam. Nehéz leírni, milyen érzés volt, csak azt tudom mondani, hogy nagyon boldog lennék, ha újra átélhetném.

– A 2018-as Eb-részvételedre vagy a legbüszkébb az eddigi pályafutásodból? – Talán. De az egy évvel korábbi, plovdivi Eb-re is nagyon szívesen emlékszem, akkor még kifejezetten fiatal voltam a kadétok között is, és úgy sikerült  egyéni ezüstérmet és csapataranyat nyerni. – Az utóbbi években néha az az ember érzése egy-egy kadét párbajtőr Európa-bajnokságon, mintha nem is kontinensviadal lenne, hanem egy nyílt magyar bajnokság, ahova ugyan nevezhetnek más országok szülöttjei is, de a végelszámolásnál úgyis a magyarok lesznek többségben. Szocsiban például, míg te döntőt vívtál Dékány Kingával, Büki Lili is ott volt az ötödik helyen… – Annyi biztos, hogy nagyon erős válogatottunk volt mindkét évben. Nagyon büszke vagyok rá, hogy részese lehettem ezeknek a győzelmeknek. De azt is tudom, hogy idén ugyanúgy, sőt még keményebben kell dolgozzak , hogy hasonló sikerekben legyen részem. – Hogy indult a karriered? – Kilencéves voltam, amikor elvittek egy sportnapra, és ott amint megláttam a vívást, beleszerettem. Egyik mostani legnagyobb ellenfelem apukája volt az egyik szervező, és ő mutatta meg nekem az alapokat, ezen jókat szoktam mosolyogni. Utána meggyőztem a szüleimet, hogy vigyenek le edzésre. – Emlékszel még arra a pillanatra, amikor először hitted el magadról, hogy tényleg élsportoló is lehetsz? – Két évvel ezelőtt, az Európa-bajnoki ezüstérem megnyerésekor éreztem először, hogy innen aztán tényleg nagyon-nagyon komolyan kell vennem a vívást, mert a jelek szerint képes lehetek nagy eredményekre. De ehhez dolgozni, dolgozni, dolgozni kell. Azon is, hogy kellőképpen higgyek magamban. Mint meséltem, ez nem mindig van így, s akkor általában a vívásom is elbizonytalanodik.

– A mentális felkészülésen dolgoztok külön is? – Igen, már hosszabb ideje járok sportpszichológushoz, akivel sokat beszélgetünk akár az önbizalmi kérdésekről, akár arról, hogy miként maradjak higgadt a versenyeken, hogy ki tudjam hozni magamból a maximumot. – Mi a nagy álmod? – Most sajnos az ifjúsági olimpiai kvalifikáció nem sikerült, így aztán a felnőtt olimpia lett a legnagyobb célom. Oda szeretnék kijutni minél hamarabb. – Hogy érzed, mi hiányzott? – Szerintem elstresszeltem. A veronai világbajnokságon dőlt el, hogy melyik magyar jut ki, és ott Kinga előttem végzett. A harminckettő között 15:12-re kikaptam egy lengyel lánytól. Tíz-tíz volt az állás, az utolsó három percet viszont elgörcsöltem, átfutott az agyamon, hogy mi lesz, ha megnyerem, vagy, ami rosszabb, mi lesz ha elvesztem. Aztán három perccel később már vége is volt mindennek. Elvesztettem, és tudtam, hogy oda az ifi olimpia is vele. Ez nagyon rossz pillanat volt, de igyekeztem megtalálni és levonni a megfelelő következtetéseket. – Azért követted az eseményeket? – Persze, nagyon szurkoltam Kingának és a többieknek is. – Hol versenyzel legközelebb? – Hétvégén felnőttválogató-verseny lesz Horvátországban. Ez lesz az új szezonban az első, nem korosztályos eseményem, úgyhogy nagyon várom már, hogy pástra lépjek. Szeretnék minél jobban szerepelni. Kicsit olyan ez, mint egy-egy versenyen belül a kezdés: ha jól sikerül, az egész valahogy könnyebben, magabiztosabban megy. Abban bízom, hogy talán meglepetést okozhatok, és egy erős helyezésre a felnőttek között is lehet esélyem. Az MTK Budapest melegítőjét 2017 nyarán a Budapesti Honvéd szerelésére váltó Muhari Eszter egyelőre jól áll mind a kadét-, mind a juniorranglistán: előbbin Büki Lilitől alig lemaradva a második, utóbbin Büki és Dékány Kinga mögött a harmadik. További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.