Atlétika: Farkas Petra minden percét élvezte a dohai világbajnokságnak

A Budapesti Honvéd SE 20 éves távolugrója, Farkas Petra rengeteg élményt és tapasztalatot szerzett a dohai felnőtt-világbajnokságon. Az U23-as Eb-ezüstérmes versenyzőben maradt némi hiányérzet Katar után, ám az évét összességében nézve, teljesen elégedett lehet szereplésével.

Amit év elején eltervezett, azt nemhogy megvalósította, de alaposan túl is szárnyalta a Budapesti Honvéd SE 20 éves távolugrója, Farkas Petra. Idei fő célja egyértelműen az volt, hogy részt vegyen és jól szerepeljen a svédországi U23-as Európa-bajnokságon, és az ott megszerzett ezüstéremmel be is váltotta saját és edzői reményeit. Aztán kiderült, a jónál is lehet jobban teljesíteni, hiszen a kontinenstornán elért 655 cm után a felnőtt országos bajnokságon, új egyéni csúcsot ugrott, és a 672 cm pedig repülőjegyet jelentett Dohába, a felnőtt-világbajnokságra. Október elején, Katarban már semmilyen elvárásnak nem kellett megfelelnie a magyar küldöttség legfiatalabb tagjának, ennek ellenére ott is remekül helytállt, és 644-es ugrásával csupán 9 centiméterrel maradt le a döntőről.

„A világbajnokság hatalmas élmény volt – meséli Petra. – Ezeket a nagy sportolókat eddig csak tévében láttam, és mindig arról álmodtam, hogy egyszer én is eljutok egy ilyen eseményre, én is velük versenyezhetek. Sajnos, nagyon jó formát kétszer időzíteni nehéz. Ellenfeleimnek nyilván könnyebb volt, hiszen ők egész évben erre készültek, engem pedig váratlanul ért a kijutás. Bár tényleg jól sikerült a felkészülésem, benne volt a pakliban, hogy mentálisan picit fáradtabb leszek. Ez így is történt. Nem tudtam olyan jól koncentrálni, mint az U23-as Európa-bajnokságon, de utólag már ez sem zavar.” Ráadásul Petrát a második ugrása előtt alaposan ki is zökkentették a ritmusból, amikor besétáltak elé. Kissé felbosszantotta az eset, ám hiába kérte a szervezőket, hogy kerüljön a sorozat végére, nem engedték neki, csupán újabb egy percet kapott a készülésre. Ennek ellenére is elégedett, hiszen első felnőtt-világbajnokságán kis híján azonos eredményt ért el London olimpiai bajnokával, az amerikai Brittney Reese-zel, nem utolsósorban pedig rengeteg tapasztalatot szerzett. „Minden percét élveztem a vb-nek. Itt már teljesen más a légkör, mint egy korosztályos világversenyen. Sokkal sűrűbb a mezőny, csak a legjobbak vannak itt, nem fér bele a hiba. A selejtezőben mindhárom ugrásnál maximálisan oda kell tenned magad, különben semmi esélyed sincs. Láthattuk, hogy a világranglistán elől szereplő nagy nevek közül is voltak, akik nem jutottak döntőbe. Én az első világbajnokságom előtt nem tudtam, mire számítsak. Most már tisztában vagyok azzal, mit csinálnék másképp. Főként a melegítést kell máshogyan terveznem, mert sokkal hosszabb volt a call room, mint eddig bárhol tapasztaltam – majdnem egy óra. És persze a mentális felkészítésre is nagyobb hangsúlyt kell fektetnem.” Remélhetőleg a közeljövőben lesz még lehetőség javulni a Dohában leszűrt tanulságok alapján, ebben tovább segíthet a folytatásban Petra edzője, Szenczi László, aki a világbajnokságon is igen nagy átéléssel követte tanítványa szereplését. A nézőtéri felvételeken látszott, amikor Petra ugrott, az edző is vele együtt emelkedett a levegőbe, talán, hogy így is hozzájáruljon a repülés hosszúságához. „Én ezt még sosem láttam a helyszínen, de mások is mondták, és több felvétel is árulkodik róla, hogy valóban így van. Még nem kérdeztem tőle az okát, de gyanítom, ő sokkal jobban izgul, mint én. Ő is azt kérte tőlem, hogy csak élvezzem a versenyt. Persze, vegyen komolyan, de az évem után ez már csak jutalom. Szerintem ő is sajnálta egy picit, hogy ha nagyon kevéssel is, de lemaradtam a döntőről, de számított rá, hogy e körül ugrom. Sőt még félt is valamelyest, nehogy nagyon rosszul sikerüljön az ugrás, és utána magam alá kerüljek, majd nehéz legyen kijönnöm a gödörből. Nem így történt. Végig fantasztikusan éreztem magam, csupán azt sajnálom, hogy nem ugrottam együtt Ivana Spanoviccsal. Ez is régi álmom volt, ezért is akartam teljesíteni a szintet, aztán sikerült, majd pár napra rá olvastam, hogy Spanovics megsérült, és nem lesz ott Dohában. Hát ezért küzdöttem? Egyébként a helyszín, a szállás, a döntő hangulata is pazar volt. Ha valaki egy Eb-re vagy vb-re ki tud jutni, akkor érdemes tovább dolgoznia, hátha még egy olimpia is benne lehet. Ezekért a pillanatokért éri meg élni.” Rövid pihenő után Petra és edzője jövő hét elején kezdi meg teljes értékűen az alapozást. Ha nem lett volna világbajnokság, már javában zajlana a munka. A kitolódott szezon miatt a versenyző úgy gondolja, nem reális, hogy kijusson a fedett pályás világbajnokságra, nem tervez vele, az elsődleges verseny a párizsi Európa-bajnokság lesz. Bár, Doha sem volt betervezve.   További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.