Vízilabda: „Nem egyedül vagyok, akinek fényes jövőt jósolnak” – mondja a szentesiek 17 éves ígérete, Dömsödi Dalma
Három korosztály (benne a felnőtt) vízilabda-bajnokságában is találunk olyan mutatót, amelyben kiemelkedik a korosztályos válogatott Dömsödi Dalma. A szentesiek 17 éves centerét ez nem túlzottan foglalkoztatja, de akad olyan, ami nagyon is.
Kiváló tempóban halad tovább megkezdett útján a magyar női vízilabda egyik legnagyobb reménysége, Dömsödi Dalma. A Hungerit Szentes játékosa csak január végén ünnepelte tizenhetedik születésnapját, de az első osztályban szereplő felnőttcsapatnak már jó ideje fontos pillére. A három bajnokságban edződő fiatal center mindegyik pontvadászatból kiemelkedik mutatóival. A serdülőbajnokságot vezeti csapata, ő pedig 66 találatával magasan áll a góllövőlista élén, az ifi együttest eddig 30 góllal segítette, hogy jelenleg a harmadik legyen, az OB I-ben 13-szor volt eredményes, de mindezt 17 lövésből érte el. Itt a 76 százalékos lövési hatékonyságánál csak az UVSE felnőttválogatottjáé, Rybanska Natasáé (84 %) jobb a lista első nyolcvan helyezettjét vizsgálva. „Jól érzem magamat a felnőttek között, egyre nehezebb ellenfeleink vannak, folyamatosan erősödik a mezőny. Mindent a fejlődésem érdekében teszek. Ezért is vagyok szerencsés, hogy egyre többet szerepelhetek rutinos játékosok ellen, a nagyok között. Például, amikor a BVSC ellen játszunk, Takács Orsit kell fognom. Nehéz dolgom van, mert óriási tapasztalattal rendelkezik, de nincs mese, meg kell birkózni a feladattal, hiszen így tudok én is előre lépni. Úgy vagyok vele, bárki jön szembe, csak menni kell és csinálni. Annak, hogy vezetem a serdülők góllövőlistáját, természetesen örülök, de fontosabb, a csapat élen áll. Az OB I statisztikáit nem igazán figyelem. A lényeg számomra, hogy centerként kiállítások, ötméteresek kiharcolásával segítsem a csapatot. Inkább ezeket a momentumokat tartom számom. Hogy miért ilyen jó a lövési mutatóm? Szerintem center posztról a legnehezebb gólt lőni, rendesen tépik az embert, de az emberelőnyök általában rám vannak kiélezve, ilyenkor vállalkoznom kell, akár csavarással vagy óhéberezéssel. Csak úgy nem szoktam elhajigálni a labdát.” Az élvonal pontlistáján is a legjobb húszban érdekelt Dalma szerint a felnőttmeccsek már több izgalmat tartogatnak számára, mint az utánpótlás-mérkőzések, ettől függetlenül ugyanúgy a céljai között szerepel a serdülőbajnokság megnyerése. Az aranyra igencsak jó esélyek mutatkoznak, miután az együttes már idegenben legyőzte a nagy rivális UVSE-t. Persze, ehhez a visszavágót és a többi összecsapást is meg kell nyernie a Szentesnek. A felnőttcsapattal pedig az ötödik-hatodik hely megszerzése a terv. „Igen megterhelő három fronton is helyt állni, de csak azt tudom hangsúlyozni, a fejlődésem érdekében ezt így kell csinálnom. Örülök, hogy ennyi lehetőséget kapok, az OB I-ben ketten vagyunk a posztomon, így megvannak a kellő játékperceim. Centerként nem lenne egyszerű végig bunyózni a meccseket. A bunyót itt a küzdelemre értem, mert nem vagyok verekedős típus, de tény, hogy én ezt a részét szeretem leginkább a játéknak.” Decemberben a szentesi Év Reménysége díjat is elnyerő játékos tavaly az U17-es válogatott tagjaként kilencedik helyen végzett az Európa-bajnokságon. A nemzeti együttes teljesítményét ő is csalódásként élte meg, de állítja, sokkal több van a korosztályban annál, mint amit a kontinensviadalon megmutatott. Dalma idén az U19-es válogatottban bizonyíthat az olaszországi világbajnokságon – ehhez előbb be kell kerülnie az idősebbek keretébe. Mindenesetre úgy érzi, ha továbbra is keményen dolgozik, van esélye a meghívóra. A januári budapesti felnőtt Európa-bajnokságot is ennek tükrében követte végig. „Az összes női meccset megnéztem és nagyon örültem a magyarok bronzérmének. Remélem, a hazai közönségtől plusz motivációt kaptak és sikerül kijutniuk Tokióba, mert magyarok nélkül azért a női vízilabdásoknak se rendezzenek olimpiát. Az Eb minden mérkőzéséből, de különösen a döntőből tudtam tanulni. Az oroszok az igazi lefordulásokról és a fegyelmezettségről híresek, ezt most is bizonyították. A győztes spanyolokban pedig ott volt a kedvencem, talán a világ jelenlegi legjobb centere, Maica García. Az ő játékából számos dolgot érdemes ellesni.” A szentesi Horváth Mihály Gimnázium tizedikes diáklánya az iskolát is komolyan veszi. Tanulni majdnem annyira szeret, mint a vízilabdázni – a kettőt összekötve pedig már körvonalazódik előtte, hogy majd sportpszichológiával kíván foglalkozni. Ezért is lehet érdekes a kérdés, hogyan éli meg, a sportág egyik legígéretesebb játékosaként hangoztatják nevét? „Ha ez szóba kerül, akkor le kell szögeznem, hogy nem egyedül vagyok, akinek fényes jövőt jósolnak. Így több fiatal nevében mondom, a legfontosabb, hogy szerények maradjunk. Az egy dolog, hogy tehetségesnek tartanak minket, de ez önmagában semmit nem ér. A tehetségünket gondozni kell, fontos, hogy törődjünk magunkkal. Rengeteget kell dolgoznunk, hogy elérjük célunkat. Én igyekszem jól kezelni a helyzetet és próbálom bebizonyítani, nem tévedett, aki hitt bennem. Szeretnék minél hamarabb felnőttválogatott lenni, de nem kell kapkodnom, van még időm.” További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.