Vízilabda: a szorgalmát nem rejti köpenyzsebbe az UVSE-s Szegedi Panni

A magyar női vízilabda egyik kivételes ígéreteként emlegetik a 15 éves Szegedi Pannit. Persze, az UVSE korosztályos válogatott játékosa erre szorgalmával és kitartásával alaposan rá is szolgál.

Nemcsak az UVSE korosztályos leánycsapatainak, de a női utánpótlás-válogatottaknak is meghatározó vízilabdázója a 15 éves Szegedi Panni, akit kiváló adottságai mellett, minden bizonnyal korát meghazudtoló hozzáállása tett a sportág egyik legnagyobb ígéretévé. Az eddig nem olyan hosszú, de annál tartalmasabb pályafutása, mondhatjuk úgy, biztonsági okokból indult. „Kisebb koromban sokat jártunk a Balatonra nyáron és egyszer anyukám azt mondta, hogy a bátyámmal csak akkor mehetünk legközelebb, ha biztonságosan megtanulunk úszni. Másnap be is írattak minket, de a bátyám hamar rájött, hogy a mellettünk edző vízilabdások között sokkal élvezetesebb a gyakorlás, és mivel én mindenben kismajomként követtem őt, mentem utána. Én is pólózni kezdtem.”

A választás annak ellenére bizonyult véglegesnek, hogy Panninak korábban igen széles skálán mozgott az érdeklődési köre: balettozott, aikidózott, de még korcsolyázott is. Vízilabdázni a BVSC-ben kezdett, onnan került az UVSE-be és indult a fejlődés útjára. Lelkesedésért sosem kellett a szomszédba kopogtatnia. „Amikor elkezdtem vízilabdázni, már minden edzésen a legjobb akartam lenni. Ott voltam az uszodában egy órával korábban, akár egyedül is lementem falazni” – mondja. Mentalitására és képességeire hamar felfigyeltek az egyesületénél, ezért is fordulhatott elő, hogy mindössze 13 évesen szerepelt néhány meccsen az OB I-ben, így a felnőttkeret legfiatalabb tagjaként akasztottak nyakába bajnoki aranyérmet, sőt gólt is szerzett az egyik találkozón. „Leírhatatlan érzés volt megélni azt a gólt. Az elején fel sem fogtam, hogy ez velem történik 13 évesen az OB I-ben. Kinéztem és a szurkolók, az edzők is tapsoltak. Ez az egyik olyan pillanat az eddigi pályafutásomból, amit biztosan nem felejtek el. Persze, a felnőttbajnoki érmet nem érezhetem nagyon magaménak, de nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy olyan játékosokkal játszhattam együtt, akiket addig csak a lelátóról csodáltam és vadásztam az autogramjaikra. Ez máig kitartó löketet és motivációt adott.”

Ha azt a bajnoki győzelmet nem is érezhette magáénak, a tavalyi gyermek-, valamint a serdülőbajnokságban megszerzett trófeát már annál inkább. Úgy véli, a serdülőbajnoki cím volt az első olyan idősebb korosztállyal szerzett arany, amiből teljes mértékben kivette a részét és azt érezhette, szüksége van rá a csapatnak. Mellesleg a remek hangulatú Szentes elleni finálé mindkét felvonásán eredményes volt. A góllövést ebben az évadban sem hanyagolta el a leginkább kapás vagy rosszkéz hátul szereplő játékos. A tabellán az FTC-vel és a Szentessel azonosan, egy vereséggel álló UVSE reménysége amellett, hogy harmadik a góllövőlistán a legtöbb labdaszerzéssel rendelkezik. „Sosem nézem ezeket a rangsorokat. Lehet, hogy valaki csak egy gólt lő a meccsen, de azzal nyerünk. A statisztika nem teljesen mutatja meg, pontosan mi történt a vízben. Egyébként furcsa, nem egyszer előfordult már, a meccs végén mondták, hogy öt gólt lőttem, de én nem emlékeztem csak egyre vagy kettőre. Ez másodlagos. A védekezésre pedig próbálok minél jobban odafigyelni, mert ugye, ha nem kapsz gólt, akkor nem veszíthetsz.” Veszíteni pedig nem egyszerű. Legalábbis Panni számára nem az. Ha mondhatna valamit, miben fejlődött a legtöbbet az elmúlt időszakban…

„A vereséget iszonyú nehezen viseltem el. Még mindig kell tanulnom, hogy ez is a sport része, de már sokkal inkább tudom kezelni a helyzetet. Csak az tud nyerni, aki elfogadja, hogy veszíteni is tud. Persze, sokat erősödtem is. Ebben az segít, hogy magántanuló vagyok. Reggel hatra lemegyek edzésre a saját korosztályomhoz, ők hétkor elmennek suliba, én egy órát egyedül gyakorlok, majd amikor tehetem, nyolctól csatlakozom a felnőttekhez és velük edzek fél tízig. Szerencsésnek érzem magam, hogy konkrétan világsztárokkal készülhetek. Ráadásul mindenben számíthatok rájuk. Ha nem megy egy feladat, akkor például Keszthelyi-Nagy Rita ott marad és segít. Tisztában vagyok a kivételes lehetőséggel és úgy gondolom, a legjobb helyen vagyok. Minden edzésen ott lebegnek előttem a célok. Rövidebb távon a serdülőbajnoki cím megvédése és a korosztályos válogatottal a világbajnoki dobogó legfelső foka, hosszabban, mint talán mindenkinek, az olimpiai aranyérem.” Ha már utánpótlás-válogatott: Panni tavaly első világversenyén szerepelt az Oroszországban rendezett U15-ös Európa-bajnokságon. Bár a nemzeti együttes a kontinensbajnokságot megelőzően remekül teljesített a felkészülési tornákon és mindegyik riválisát felülmúlta, Kirisiben nem jött ki a lépés a csapatnak és a hetedik helyen zárt. Idén nyáron Görögországban lenne az U16-os világbajnokság, a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben egyelőre még nem döntöttek a sorsáról. Jelenleg otthonukban készülnek a játékosok. A XVI. kerületi Táncsics Mihály Általános Iskola és Gimnázium nulladikos, nyelvi előkészítős diákja is a négy fal között abszolválja a házi feladatokat és az UVSE erőnléti edzője által vázolt programot. Otthon sem marad azonban lelkes drukker nélkül a pólóslány: jelenlétével segíti munkáját a házi kedvenc puli, Lecsó, akinek plüssmásolata minden meccsen ott van Panni lila fürdőköpenyének zsebében a kedvenc mesefigurák, Lilo és Stitch társaságában. Ha a fiatal ígéret továbbra is ilyen kitartóan és alázatosan végzi munkáját, sokan megtanulhatják majd helyesen a Szegedi Panni nevet. Mert bizony a Panni, nem ugyanaz, mint a Panna. „Nagyon nem, és sokszor összekeverik a kettőt. Egyszer válogatott tréningen az edző szólt, hogy: Panna, hozd ide a sapkákat – vagy valami ilyesmi. Én válaszoltam, hogy akármi lehetek, csak megkérem, ne Panna. Erre a klubtársam, Aubéli Tekla kiszólt a vízből, hogy ha akármi lehetek, akkor legyek Ferenc. Ez rám ragadt. Azóta a válogatottban már Feri is vagyok.” További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.