Büchler Zsolttal, a felnőttekkel és az utánpótlás korúakkal egyaránt foglalkozó szövetségi kapitánnyal arról beszélgettünk, hogyan működik ma egy népszerű harcművészeti irányzat Magyarországon, és a hosszú évek kemény munkája mit eredményez nemzetközi szinten?
Mura László– Hol állnak a magyarok a karatevilágban?
– Jól állunk, nagyjából a középmezőny elejéhez tartozunk. Ázsia mellett Európában a legmagasabb a színvonal, igen sűrű a mezőny. Vagyis egy világbajnokság nem jelent
számunkra annyival nagyobb kihívást, mint gondolnánk. Tudni kell, hogy a WKF szabályrendszerű karate – amit mi is űzünk – a sportág csúcsát jelenti, valami olyasmi, mint az autóversenyzésben a Forma–1. Nagyon kemény edzésmunka, sok pénz és idő szükséges ahhoz, hogy valaki itt érvényesülni tudjon. Az idei újvidéki Eb-ről öt ötödik helyezéssel és egy aranyéremmel térhettünk haza; ez utóbbit Tadissi Yves Martial nyerte huszonegy éven aluliak mezőnyében.
– Népszerűbb a sportág idehaza, mint a korábbi években?
– Nem panaszkodhatunk. A kilencvenes években, amikor a Bruce Lee- és egyéb, úgymond, verekedős filmek hatására robbanásszerűen fejlődött a sportág nálunk is, mindenki karatézni akart. Aztán megjelent a képernyőn Linda, a tévénézők nagy kedvence, aki ugyan taekwondózott, de az emberek akkoriban még nem tudták felmérni a különbséget az egyes harcművészeti ágak között, s ez kedvezően hatott a karatéra is. Manapság a sok egyéb elfoglaltság miatt nehezebb a dolgunk – ezzel amúgy nem vagyunk egyedül a sportágak között –, ennek ellenére fejlődünk.
– Kiknek, milyen gyerekeknek javasolja sportágként a karatét?
– Nincsenek skatulyák. Járnak hozzám hiperaktív srácok, akik szeretnek verekedni az iskolában, ám itt megtanulják, hogy aki igazán jó bunyós, az sosem erőszakoskodik másokkal. Csak, ha nagyon muszáj... Megtanulnak uralkodni magukon, és kezelik a problémás szituációkat. Megfordul nálunk visszahúzódó gyerek is, aki a sport által juthat önbizalomhoz, ennek nyomán beilleszkedik a közösségbe. Az ilyesmivel az iskolában a tanároknak általában nincs energiájuk foglalkozni. Sok szülő pedig csak azért hozza el a gyerekét, hogy a karate tanítása, életformája, az általa sugárzott sok-sok pozitív hatás a helyes úton tartsa vagy oda terelje a fiatalokat.
– Kiknek a nevét érdemes feljegyeznünk, kik lehetnek a jövő nagy karatésai?
– A lányok közül Sterck Laurát kell elsőként említeni, aki a formagyakorlatban ötödik lett a legutóbbi Eb-n. Ez hatalmas eredmény, s biztosan lesz folytatása is: ő lehet a sportág hazai történetében az első versenyző, aki katában érmet szerez Magyarországnak. Felhívnám a figyelmet Metzger Szandrára is: ő a 2009-es párizsi Eb-n az U21-esek között aranyérmes lett, valamint Juhász Nikolettre és Keresztúri Hanna. A fiúk közül – persze Tadissi mellett – Szegedi Döme, Jurca Dániel és Munkácsi Máté is ígéretes versenyző; ők valamennyien álltak már dobogón nagyobb nemzetközi versenyen.
– Az év fő eseménye a kadett és junior korosztály amúgy kétévente rendezendő világbajnoksága lesz. Mire számíthatunk?
– Az októberi, malajziai eseményen versenyzőink jó esélyekkel indulnak. Bízom benne, hogy ezúttal a csapat is kihozza magából a maximumot, nem úgy, mint az Eb-n.
