Rúgóláb kisasszony

Nyolcéves korában kezdett taekwondózni, négy esztendővel később már a dobogó második fokára állhatott a kadett Európa-bajnokságon. Tizenhat évesen kiugró tehetségnek tartják – nemcsak Magyarországon. Interjúalanyunk Braun Tímea.

T. Molnár Dániel – Vannak nőiesebb sportágak is, mi késztetett egy nyolcéves kislányt arra, hogy éppen taekwondózni kezdjen? – Régebben balettoztam és rock and rolloztam egyszerre, de a baráti társaságom a taekwondóban volt, így aztán ennél a sportnál kötöttem ki. – Egyből felfedezték, hogy tehetséges vagy? – A 2007-es Európa-bajnokságon volt az első nagy kitörésem. Addig nem értem el különösebben jó eredményeket, bár Sindelfingenben kétszer is első lettem, még egészen kicsiként. – Ezüstérmes voltál a budapesti kadett Eb-n 2007-ben, ötödik 2009-ben, tavaly pedig megnyerted a Varsó Kupát a junior korosztályban. Melyiket eredményt tartod a legértékesebbnek? – Az Európa-bajnoki ezüstöt, de a varsói sikernek is nagyon örültem, mert akkor igen nehéz időszakon voltam túl. A kadettből a juniorba történő váltás nem ment könnyen, és a lengyelországi volt az első győzelmem ebben a kategóriában. Azért is voltam boldog, mert ez az első hely egy másik, jóval magasabb szintű mezőnyben született, ot, ahol már fokozott szerepe van a technikának, s ahol minden helyzetben végre kell tudni hajtani bármilyen rúgást. – Mennyire népszerű a taekwondo Magyarországon? – Már sokan űzik, de bőven ráférne a további népszerűsítés. Iránban, Németországban, Franciaországban és Ausztriában, például, rengeteg a versenyző, és magas szintű a szakmai munka is. – Mire lenne szükség idehaza a fölzárkózáshoz? – Szorgalmasabbnak kellene lennünk. A mai fiatalok Magyarországon kissé el vannak lustulva, és ez néha rám is igaz. Akármilyenek is a körülmények, nekünk, magunknak kellene többet hozzátennünk. Én megpróbálom mindig a legjobbat kihozni magamból, de nekem is vannak rosszabb napjaim. – Mi a legközelebbi nagy feladat számodra? – Az idén Cipruson rendezik a junior Eb-t, és, remélem, ki tudom vívni a világbajnoki részvételt. – Mennyire fontos számodra, hogy ne csak a sportban, hanem a tanulásban is kiemelkedő teljesítményt nyújtsál? – Számomra a tanulás is nagyon fontos, bár nehéz a kettőt összeegyeztetni. Ugyanakkor a sport segít abban, hogy jobban menjen a dolgok a suliban is. Az edzéseken le tudom vezetni a bennem felgyülemlett energiát, és ki tudom magamból adni a stresszt. – Mivel beszélnéd rá a taekwondóra azt a fiatalt, aki most áll sportágválasztás előtt? – Azzal, hogy ebben a sportban biztosan nagyon jól érzi majd magát. Remek a társaság, jó hangulatúak az edzések. És akkor a fizikumra, az egészségre gyakorolt hatásáról még nem is beszéltem.