Poór máris felnőtt a feladathoz

A spanyolországi Extremadurán rendezett tereptriatlon-világbajnokság U23-as mezőnyében néhány héttel korábban aranyérmet szerző Poór Brigitta újabb szép sikert ért el. A huszonegy éves bajnoknő a 7. helyet szerezte meg a szardíniai Xterra Italy versenyen, immár a felnőttek között.

dzsoni Az Xterra Wold Tour sorozatba tartozó, május 29-i viadalon összesen 312 versenyző ért célba, Brigitta a teljes mezőnyben 97-ikként futott be, de ami fontosabb, a nők között a rendkívül előkelő hetedik helyet szerezte meg. Ennek azért van különös jelentősége, mert ebben a sorozatban a férfiaknál az első 10, míg a nőknél az első 7 helyezett kap Világ Kupa-pontokat. Az elit mezőnyben is bizonyító sportoló első kézből avatja be a részletekbe honlapunk olvasóit. – Hol és hogyan készültél fel közvetlenül erre a versenyre? – A helyszínen. Május 21-én, szombat hajnalban vágtunk neki autóval a Szardínia szigetére vezető hosszú útnak édesanyámmal és párommal, Balázzsal, valamint a kiskutyámmal Marcipánnal. A kompunk szombat este indult, és vasárnap reggel hétkor kötött ki Golfo Aranciban, ahonnan még egy másfél órás autóút várt ránk Cala Ginepróig, ahol a szállásunk volt. Még aznap elmentünk Balázzsal tekerni, bejárni a biciklis pályát. Sajnos Balázsnak sikerült egy nagyot esnie, jól összezúzta magát, de szerencsére komolyabb baja nem lett. A következő napok legfőképpen edzésekkel teltek, de természetesen maradt idő a kikapcsolódásra is. A bringás pálya minősége szerencsére napról napra javult, folyamatosan dolgoztak rajta a szervezők, hogy kevésbé legyen balesetveszélyes. Egyszerre volt homokos és nagyon sziklás, volt olyan rész, ahol húszcentis, süppedő homokban kellett tekerni és volt, ahol sziklákon. – Élesben aztán mekkora távot kellett teljesítened? – A verseny 1500 méter úszásból, 32 kilométer terepkerékpárból és 10 kilométer terepfutásból állt. Mindegyik számot két körben kellett megtenni. – Jól kezdtél? – A startpisztoly tíz órakor dördült el, a tenger tizenkilenc fokos volt, így neoprénes úszás volt. A rajt után kicsit beszorultam, és csak nagy küzdelmek árán tudtam haladni, míg a második körben a nagy hullámok okoztak nehézségeket, pedig az első etapban még teljesen nyugodt volt a tenger. – Végre következhetett a kerékpár… – Bizony, kellett egy kis idő, amíg az úszásból magamhoz tértem, és maximálisan koncentrálva, jól tudtam haladni. A pályában öt nagyon nehéz, hosszabb emelkedő volt, közülük kettő ráadásul olyan sziklás felfelé, ahol cipelni kellett a biciklit. A „lefelék” se könnyebbek, hisz a döngölt sziklás, köves, illetve homokos talaj helyenként megvezeti a kerekeket, nagyon kellett koncentrálni végig. Irtó kemény pálya volt. – Akkor most mesélj egy kicsit a záró szám „örömeiről”! – Hát igen, ezek után jött még a 10 kilométeres futás. Nem volt elég megbirkózni a szintén nehéz pályával, de a nagy hőséget is el kellett viselni. A futópályában fél méter árnyék sem volt, a táv felét a tengerparton a homokban, illetve sziklákon kellett megtenni. Az első kör kicsit szenvedősre sikerült, de aztán összeszedtem magam, és a másodikat már lendületesen tudtam lefutni. – Hogyan értékeled a szereplésedet? – Végül három óra tizenhárom perc alatt teljesítettem a versenyt, az elit nők között a hetedik helyen beérve. Célom az idén a PRO nők között a legjobb hétbe kerülés, és ez rögtön az első versenyen sikerült is! Részletes eredmények a Triatlon/Eredmények/Nemzetközi menüpontban.