Huszonegyük van

A sporthoz pénz kell, legyen az felnőtt, gyerek, amatőr vagy versenysport. Nincs ez másként az utánpótlásnál sem... A támogatási rendszert itt is kiépítették, s ennek legalsó lépcsőfoka a Sport XXI. program, melynek része a triatlon is. rokriszta A Sport XXI. Utánpótlás-nevelési Program célja, hogy a jövő élsportolóit a lehető legszélesebb körből, a sportoló gyerekek összességéből válaszhassák ki. Emellett az sem elhanyagolható célkitűzés, hogy hattól tizennégy-tizenöt éves korig minél több gyerek napi rutinjába kerüljön be a rendszeres testedzés. A Sport XXI. program 2004 óta működik (néhány sportágban már voltak előzményei), s 2006-ban a triatlon is csatlakozott. Ekkor a kezdeti héthez képest már tizenhárom sportágat támogatott a Nemzeti Sport Intézet (NSI). Ez a szám az idén tizenkilencre emelkedett. A program jelentőségéről és eredményeiről beszélgettünk Kropkó Péterrel, a triatlonszövetség alelnökével, az utánpótlásért felelős vezetővel, és feleségével, Kropkó Andreával, aki a sportág területi támogatójaként vesz részt a programban. – Mit vártak ettől az utánpótlás-nevelési programtól, miben bíztak, mikor bekerültek a tizenhárom támogatott sportág közé? — Kropkó Andrea: Elsődleges célunk az volt, hogy egyszerre érjük el a minőségi és a mennyiségi növekedést. Nagyon fontos az is, hogy minél több gyerek sportolhasson, de természetesen nekünk azt is néznünk kell, hogy ebből a tömegből mennyien gondolják hosszú távon komolyan, hogy ezzel a sportággal szeretnének foglalkozni, és közülük hányan vannak, akiknek a tehetségük is megvan hozzá. — Kropkó Péter: Fontos volt egy programot kialakítani, ami stabilitást ad az egész rendszernek, ezt adta meg a Sport XXI. Magyarországra jellemző, hogy itt mindenki nagyon hamar szeretne eredményt elérni, ez az utánpótlásra is kihat. Ezért is fontos annyira itt a jó kezdet, hiszen a későbbiekben erre már lehet építkezni. — Hogyan működik a program, mennyire kapnak szabad kezet a keretösszeg felosztásában az NSI-től? — K.A.: A szövetség minden évben lead egy szakmai tervet, ami alapján megkapjuk a keretösszeget. Az NSI pontosan meghatározza, amire köthetünk. Az idén többek között egyesületeket támogattunk, versenyeket szerveztünk, edzőket képeztünk, eszközöket biztosítottunk a kluboknak. Az, hogy kinek mennyi jut, az leginkább a tesztek eredményétől függ, amelyekkel mérjük a gyerekeket. A vetélkedőkön nem az elért eredmény a legfontosabb, hanem hogy minél több igazolt versenyző vegyen részt.

— K.P.: A lényeg, hogy mi nem feltétlenül pénzt adunk a kluboknak, versenyzőknek, hanem egy folyamatot indítunk el. Abban segítünk, hogy önállóak legyenek. Nyilván ez egyesületenként változik, hiszen az induláshoz több odafigyelés és persze azért anyagi hozzájárulás is szükséges. De mi úgy próbáljuk ezt megoldani, hogy három régióra osztottuk fel az országot, melyeknek megvannak a képviselői. Andi is egy közülük. Az a feladatuk, hogy évente többször ellátogassanak a vidéki klubokhoz, ahol a helyszínen elvégzik a teszteket, felméréseket, versenyeket szerveznek. Ezzel az utazás, a szervezés, a lebonyolítás költségét leveszik az egyesületek válláról. Ezért tartom fontosnak a regionális versenyeket is. A gyerekek körülbelül tizenkét éves korukig nem érzékelik a viadal méretét, nekik maga a versenyzés a lényeg. A klubnak pedig nem utolsó sorban az, hogy a náluk maradt pénzt esetleg eszközvásárlásra, edzőképzésre fordíthassák. — Mindketten említették a teszteket. Hogyan működik ez a tesztrendszer? — K.A.: Ennek a tesztrendszernek négy pillére van. Az ősszel nézzük a biciklizést, hiszen a nyáron tudnak a gyerekek fejlődni, gyakorolni. Itt alapvetően nem a gyorsaság a lényeg. A kerékpárszövetség által véleményezett ügyességi pályát kell a versenyzőknek teljesíteni. Ezzel gyakorolják a fordulókat, a kulacsfelvételt, a szlalomozást, a depózást. Ez azért fontos, hogy ne a versenyen szembesüljenek először váratlan szituációkkal. A mérhetőség miatt a pályát időre kell teljesíteni, hibánként tíz másodperc büntetés jár.  Az úszás és a futás tesztjei a tavasszal zajlanak. A úszás esetében a kluboknál videóra rögzítjük a mozgást, amit technikai szempontból Gyurta Dani edzője, Széles Sándor értékel ki. Persze itt szerepet kap az időfaktor is, hiszen száz méter gyorson nézzük a versenyzők csapásszámát, és emellett van egy kétszáz méteres vegyes úszás is, ahol leginkább azt figyeljük, hányat tudnak a négy úszásnemből. A futás hasonló rendszer szerint működik. Itt is utólagos videóelemzés történik. Ebben az esetben a Testnevelési Főiskola tanára, Molnár Sándor értékel, persze azért itt sem maradhat el az idő. A futást háromszáz méteren mérjük a jelentkezőknél. — Mi a negyedik pillér a triatlonban? — K.A.: Igen, vártam a kérdést. Jogos. Gimnasztikában külön mérjük őket. Itt a hajlékonyság fontos szerepet kap, s persze a has- és hátizmok a triatlon minden terültén fontosak. — Érzik a fejlődést 2006 év elejéhez képest? — K.A.: Igen, mindenképpen. Sokkal jobbak az időink, akár futásról, akár biciklizésről beszélünk. Sőt ez utóbbinál a versenyeken is észrevehető a javulás, hiszen nem történik annyi baki biciklizés közben, sokkal jobban és hamarabb tudják a versenyzők lereagálni a nem mindennapi szituációkat. — K.P.: Amit mindenképpen meg kell még említeni, hogy 2005-ben a program indulása előtt kétszáz és háromszáz között volt az igazolt triatlonisták száma, ők  huszonhét klubba tartoztak. Ma ugyanez a szám az igazolt versenyzők tekintetében körülbelül hatszáz, kluboknál pedig negyvenkilenc.