A doppingellenőrzés mentette meg egy amerikai strandröplabdázó életét, aki így Londonban már újra ott lehetett a homokon.
A. Á. Jake Gibb 2010 decemberében megdöbbenve értesült arról, hogy doppingtesztje pozitív lett, és az amerikai szövetség eltiltotta. A vérében olyan anyag nyomaira bukkantak, amelyet szteroidhasználók alkalmaznak, hogy megakadályozzák a nemi elváltozásokat. A strandröplabdás biztos volt benne, hogy sem szándékosan, sem gondatlanságból nem doppingolt, így elkezdett utánanézni a témának, és rövid internetes keresgélés után rátalált a megoldásra. A kimutatott anyag valóban alkalmas a teljesítmény-fokozás okozta veszélyes elváltozások elfedésére, de emellett terhes nők és hererákos férfiak szervezetében is kiválasztódhat. Gibb azonnal orvoshoz fordult – és jól tette!
Az orvosok azonnal megállapították, hogy Gibbnek hererákja van, de sikerült még időben lokalizálni a daganatot, így jó esélye volt a teljes felépülésre. Csakhogy az amerikai sportolónak korábban már volt rákos betegsége: 2004-ben bőrrákot diagnosztizáltak nála, így szinte biztos volt, hogy a műtét mellett kemoterápiára is szüksége lesz. Mindez azt jelentette, hogy a Pekingben ötödik helyen végző strandröplabdázó partnerével, Sean Rosenthallal lemarad Londonról.
Gibbnek azonban hatalmas szerencséje volt: nem sokkal az ötkarikás játékok előtt kiderült, hogy teljesen felépült, így mégsem volt szükség kemoterápiára, ráadásul a hosszú kihagyás ellenére még megszerezhette az olimpiai kvótát. A duó végül a legutolsó tornán vívta ki a részvételt, így Gibb nem csak kétszeres ráktúlélőnek, de kétszeres olimpikonnak is mondhatta magát.
A ötkarikás szereplés végül nem ért hollywoodi véget, ugyanis Gibb és Rosenthal kikapott egy lett párostól a legjobb nyolc között, de az amerikai strandröplabdázó számára az olimpiai éremnél is többet ér, hogy — hála a szigorú doppingvizsgálatnak — életben maradt, és másodszor is képviselhette hazáját a világ legnagyobb sporteseményén. Gibb esete is jól mutatja, hogy bár a doppingellenőrzés, mint szükséges rossz, sokszor kellemetlen, indiszkrét és talán olykor – például vérvétel során – fájdalmas, segíthet a betegségek korai felfedezésében, és mint a mellékelt ábra is mutatja, akár életet is menthet.
