A Nemzetközi Sportdöntőbíróság nem mérsékelte a dzsúdós Ungvári Attila két éves eltiltását, de a büntetést már nem doppingvétséggel, hanem gondatlansággal indokolta.
A. Á. Két hónappal ezelőtt felcsillant a halvány reménysugár Ungvári Attila számára, hogy a londoni olimpián visszatérhet a tatamira. Mint oldalunkon is beszámoltunk róla, az olimpiai ezüstérmes Ungvári Miklós öccse 2011 telén bukott meg doppingellenőrzésen. A fiatal sportoló elismerte a minta pozitív mivoltát, azt azonban tagadta, hogy akár szándékosan, akár gondatlanságból doppingvétséget követett volna el. Állítása szerint megmérgezték, így került a szervezetébe a tiltott szer. Ártatlansága mellett szól, hogy a szervezetében talált anyagok – amellett, hogy a hetvenes évek óta szűrhetők – a dzsúdó sportági sajátosságai alapján nem is segítették volna Attilát a jobb eredmények elérésében. A vizsgálatok azt is bizonyították, hogy az eredetileg kúraszerűen alkalmazott szer egyetlen, nagy dózisban került a vecsési tehetség szervezetébe. Mindez azonban kevés volt a felmentéshez: a fiatalabbik Ungvári testvért két évre eltiltották.
Attila ügye – bár bátyjával, Miklóssal és ügyvédjével, Ruttner Györggyel nem adták fel a harcot – egyre inkább veszni látszott, mígnem június elején robbant a hír: új bizonyíték van a csapat kezében, sőt, a nyilatkozatok azt is sejttették, meglehet a tettes. Nem is késlekedtek, azonnal beadták fellebbezési kérelmüket a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS), remélve, hogy a július 5-i olimpiai nevezési határidőig felmentik a sportolót. A lausanne-i szervezet azonban júniusban és júliusban folyamatosan tartott meghallgatásokat, így esély sem volt arra, hogy időben megszülessen a döntés. Később aztán kiderült, ha verseny napjáig felmentik Attilát, szabadkártyával elindulhat, de az utolsó pillanatban, július 28-án meghozott döntés végül nem kedvezett a fiatal dzsúdósnak.
Tekintve, hogy Ungvári Attila több mint egy éve nem lépett – nem is léphetett – tatamira, az olimpia szempontjából nem volt jelentősége a történteknek. Sportszempontból viszont van, hiszen a fantasztikus utánpótlás- és felívelő felnőtt karriert maga mögött tudó fiatal sportolónak minden perc ajándék lenne, amit újra a dzsúdóval és régi fényének visszanyerésével tölthet. Kiváló formában volt ugyanis az eltiltása előtt: még úgy is megvolt a kellő mennyiségű ranglistás pontja az olimpiai kvótához, hogy két utolsó tornagyőzelmétől megfosztották, és csaknem másfél éve egyetlen versenyen sem indulhatott. Persze ennyi kihagyás után valószínűleg könnyű préda lett volna Londonba, de neki már a saját nevének tisztázása is sokat jelent.
Márpedig Attila neve tisztázódott, ugyanis doppingvétség helyett most már gondatlansággal indokolták az eltiltást. Így viszont az eltiltás mértéke tűnik talán túlzónak, de mivel a döntés ellen fellebbezni nem lehet, nem érdemes ezzel tovább foglalkozni. A CAS egyébként belátással volt a magyar sportoló helyzetére, így a szokásosnál jóval alacsonyabb, „mindössze” ezer frankos perköltség megfizetésére kötelezte a fiatal judokát. Az Ungvári-ügy ezzel lezárult, még ha nem is úgy, ahogy azt Attila és Miklós remélte. Talán már az is eredmény, hogy jóhírét sikerült megőriznie, bár aki hisz a magyar fiú ártatlanságában, az talán eddig sem ült fel a vádaknak, hiszen a fent felsorolt tények pontosan arra utaltak, amit a CAS is megállapított: Attila nem követett el doppingvétséget.
Az ügy tanulságát végül Ruttner György, a 2013 nyaráig továbbra is eltiltott judoka ügyvédje vonta le az MTI-nek adott nyilatkozatában: „a CAS nem állapított meg doppingvétséget, ehelyett azzal indokolta döntését, hogy Attila nem tett meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy ne kerülhessen mások által doppingszer a táplálékába, azaz nem volt elég gondos a csomagja őrzésében.” Ruttner emellett megjegyezte, hogy a döntés egyben figyelmeztetés is a többi sportolónak: vigyázzanak az ételükre, italukra. Ma már ez is hozzá tartozik a profi sportolói életmódhoz.
