December 8-án és 9-én Budapesten, az Ormai László asztalitenisz-csarnokban rendezték a serdülők Húszak-bajnokságát. Az asztalhoz lépő huszonöt U15-ötös versenyző viadala régi riválisok nagy csatáját, újoncok meghívásos bemutatkozását és a favoritok diadalát hozta. Asztali bírák nélkül.
Sajó Annamária Bár sportversenyre érkeztünk, az Ormai László asztalitenisz-csarnokba lépve először a pult mögött ülő idős portáshölgy húslevesének és csirkepörköltjének illata csapja meg az orrunkat, elnyomva az izzadt kamaszmezek bukéját. A hölgy figyelmét az sem vonja el a cérnametéltről, hogy bent a serdülő Húszak-bajnokságának vasárnapi, mindent eldöntő mérkőzései zajlanak. Pedig a viadalnak komoly rangja van.
„Az országos bajnokság és a Top–12 után ez a korosztály harmadik legrangosabb megmérettetése. A pillanatnyi erőviszonyokat lehet felmérni, és mivel két napot játszanak a srácok, egyben a terhelhetőségüket is” – mondja Herendi Iván, a BVSC szakosztályvezetője. „A torna megmutatja az edzőknek, hogy a technika, az erőnlét és a mentális felkészültség terén miben kell javulniuk a tanítványaiknak. Mérlegre kerülnek, ez pedig a további szereplésük miatt fontos.” A hétvégi verseny első napján hét, a másodikon öt mérkőzést játszottak a fiatalok, így a tréner szerint csak a mentálisan stabilan sportoló tud megfelelő szinten végigversenyezni. Fülöp István, a Statisztika edzője szerint ez a viadal a körmérkőzések miatt igazán komoly kihívás: „Alig, hogy befejezi a meccset a versenyző, szinte máris újból asztalhoz kell állnia. Mentálisan a körmérkőzések a legnehezebbek, ezek közül pedig kiemelkedik a Húszak-bajnokság.”
S valóban: tíz asztalnál, két oszlopban zajlik az ölre menő küzdelem, amelynek hevét az ökölvívók is megirigyelnék. Az edzők az asztalok között lerakott padokon várják a labdamenetek végén italért és tanácsért hozzájuk siető tanítványukat. A szülők nem nagyon bírnak egy helyben maradni: pillanatnyi szakkommentátorrá avanzsálva kiabálnak és mászkálnak. Egy témában azonban egymásra találnak a felebarátok: a négy ellenőrző játékvezetőt és a két főbírót leszámítva nincsenek ítészek a versenyen. A pontokat számláló döntnök, vagyis a lapozó helyére ugyanis a sporttársak, a rokonok és – legjobb esetben, tanítványuk pihenő idején – az edzők figyelik a labdameneteket. „Orsikám, menjél már lapozni, mert a saját gyerekemhez nem mehetek” – instruál egy anyuka.
„Mindenki méltatlankodik emiatt” – mondja Herendi Iván. „A gyerekektől és a szülőktől is sok energiát, komoly áldozatokat kíván ez a verseny, így jogosan várják el, hogy a viadal rangjához méltó legyen a szervezés. Ez sajnos egyáltalán nem érzékelhető. Nem lehet követni az állást, a versenyzőknek kell beülniük, ahelyett, hogy készülnének a következő meccsre. Felháborító és elkeserítő, hogy nem lehet ennél színvonalasabban megszervezni egy ilyen rangos eseményt.” A szakvezető szerint nem az a probléma, hogy a gyerekek esetleg nem tudnak a mérkőzésekre koncentrálni amiatt, hogy nem szakszerű zsűri számolja pontjaikat: „A szülők és a sportolók is úgy érzik, hogy nem az egész éves munkájukhoz és áldozatvállalásukhoz méltó a rendezés. Elvárjuk a sportolóktól a színvonalas szereplést, ők pedig snassz állapotokat látnak egy országos viadalon. Így nehéz elérni, hogy megszállottként küzdjenek, és bízzanak benne, hogy ha ők mindent megtesznek, a szervezők is így tesznek majd. Félő, hogy sokan elfordulnak majd a sportágtól.”
Fülüp István, mint a szövetség elnökségi tagja így beszél a háztáji felelősségről: „Ez abszolúte gazdasági kérdés. Irányító játékvezetők vannak, ám ők nem ülnek be az asztalokhoz, hanem közöttük járkálnak. Emiatt sokszor vitáznak a gyerekek és a szülők is, hiszen a Húszak versenyében körbeverés is lehetséges, ahol fontos a poénarány, amit nehéz messziről megítélni. De több hivatásos bíróra nincsen pénz. ” A tréner szerint két megoldás van a problémára: „Vagy a nevezési díjat emeljük, amely a klubokra tesz több terhet, vagy a játékvezetőt bérét csökkentjük.” A fiatalok koncentrálására szerinte sincs rossz hatással a helyzet, mert a fő felelősség az edzőt terheli: „Akárki ül ott, tévedhet. Erre kell felkészíteni a játékost. Én mindenkit úgy küldök oda, hogy zárja ki a külső körülményeket. Hangosan számolja a poénokat, és szóljon, ha visszásságot észlel.” Kérdés, egy tizenöt éves sportoló mennyire mer kiállni magáért, különösen a meccs hevében, amikor minden erejével a labdamenetekre kell összpontosítania. Az edző erről így vélekedik: „Ha valaki nem tudja a feszültséget elviselni, és nem erőszakos – függetlenül az életkoráról –, nem lesz belőle bajnok. Legyél határozott, legyél kemény, nem baj, ha vita van belőle! Az önbizalom, az akaratosság és a játéktudás hozzátartozik a győzelemhez.” Fülöp azonban a szövetség hozzáállását is kritizálja: „Régebben minden versenyen volt vezető. Az utóbbi két-három évben nincs képviselet, pedig ha látnák a gyerekek, hogy megtisztelik a versenyt, éreznék a törődést, az anyagi problémák is elviselhetőbbé válnának.”
Szily Márta főbíró is egyetért az edzőkkel: „Én is jobban örülnék, ha minden asztalnál lenne bíró, de sajnos az újonc és serdülő Húszak-bajnokságon is csak ellenőrző játékvezető van: tíz asztalra jut négy. A gyerekek sajnos már megszokták, pedig nekik is most kéne megtanulniuk a korrekt játék fogalmát. Szükségünk lenne szponzorokra, mert így sem jön ki a verseny költsége a nevezési díjakból. A szülőkkel viszont nagy szerencsénk van, nélkülük nem is működne a sportág. Így az sem baj, ha néha idejönnek reklamálni.”
A vasárnapi döntőben azonban inkább az asztaloknál folyt heves küzdelem, különösen a favoritok: Imre Leila (Univer KTE Kecskemét) és Nagypál Csilla (Jászkun Volán SC Szolnok), valamint Böhm Gábor (TURRIS SE Sopron) és Kramarics Gergő (Celldömölk) mérkőzésén. A lányok gyakorlatilag minden döntőt egymással vívnak, most azonban Leila forgatta jobban az ütőt, megelőzve Csillát és harmadik helyen végző Petőcz Orsolyát (Postás SE). Leila zsenge kora ellenére már nem is számolja versenyeit, így a Húszak-bajnokságára sem készült speciálisan.„Én soha nem féltem az ellenfelektől, sőt: attól sem, hogy kikapok. Nincsen abban semmi különös, bár sokan félnek tőle, de szerintem ez egy rossz felfogás: minél hamarabb túl kell rajta lépni, hogy legközelebb magabiztosan léphessünk az asztalhoz.” Minden meccsét megnyerte, ám egy valaki megizzasztotta: „Nagypál Csillával újonc korom óta vívok nagy csatákat, a döntőket hol ő nyerte, hol én, de most sikerült megvernem.”
A fiúk párharcából Böhm került ki győztesen, Kovács Sebestyén (Ceglédi VSE) és Kramarics előtt. „Ez az egyik legnehezebb, ugyanakkor legreálisabb verseny, hiszen a ranglista legjobbjai közül mindenki játszik mindenkivel. Első kiemeltként az volt a célom, hogy nyerjek” – nyilatkozta az egyetllen vereségét a jövő évi ranglistát vezető Bruckner Mátétól (BVSC-Zugló SI) elszenvedő Böhm az eredményhirdetés után. A második kiemelt Kramarics Gergővel igazolták hírüket: látványos labdameneteiken egyszerre hördült fel a közönség, koncentrációjuk közben levegőt alig mertünk venni. A győztes így látta: „Tudtam, mit kell ellene játszanom, hiszen ez már a sokadik meccsünk volt: középre pörgetni, és elfárasztani. De nem tudok felhőtlenül örülni a felette aratott győzelemnek, mert nagyon jó barátom. Meccsen persze ellenfélnek tekintem, mint bárki mást.”
Eredmények ITT.
