A Magyar Olimpiai Bizottságnak nincsen hivatalos adata a hátrányos helyzetben élő, utánpótlás élsportolók számáról. Szabó Bence MOB -főtitkár szerint a szociális körülményekről a szövetségeknek lehetnek információi, Lehmann László sportiskolai - és Pignitzky Dorottya Sport XXI programigazgató szerint az adatgyűjtés nem tartozik a fő profiljukba. Szécsi Zoltán háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó a testnevelő tanárok feladatának tartja a sportkarrier elindítását.
Sajó Annamária „Nem tudok róla, hogy az élsportban lennének hátrányos helyzetű fiatalok” - mondja Szécsi Zoltán háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, aki nemrég a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítványnak ajánlotta fel az egyik televíziós kvízműsorban nyert pénzét. A miértre így felelt: erre azért van szükség, mert négyszázezer gyermek éhezik Magyarországon.
„Meglehet, szenzációs játékosok kerülhetnének ki közülük, de a vízilabdában ott kezdődik a problémájuk, hogy nem tanulnak meg úszni, mert nem tudnak oktatásra járni. A következő nehézséget az okozza, hogy csak akkor derül ki, van-e értelme a sportággal foglalkozni, ha edzeni járnak, vagyis befizetnek a szüleik tíz-tizenötezer forint tagdíjat.” Szécsi szerint azonban nemcsak az anyagiak határozzák meg a nehéz sorsú gyerekek sportolási lehetőségét.
„Az, hogy ki miben tehetséges, szerencse kérdése” - folytatja a pólós. „Pont azt a sportágat próbálja ki, amelyikhez a legjobban ért, vagy több olyat, amihez kedve van, és előbb-utóbb rátalál a favoritra. Utóbbira ezeknek a gyerekeknek nyilvánvalóan esélyük sincsen. Egy kiút marad számukra: az iskolai sport. De ez is sportágfüggő. Felhúzni egy uszodát és egy vívópástot azért keményebb dió, mint kifeszíteni egy hálót vagy felszerelni két palánkot. Egy jó állapotú, prímán felszerelt tornaterem viszont sokat segíthet. Ám az úszócsarnok fenntartása a vendégek és az oda látogató gyerekek feladata. Jó esetben az önkormányzat és az állam besegít, de általában a jegyeladás és a vízfelület bérbe adása a létesítmény fő bevételi forrása. Aki pedig ide íratja a gyerekét, annak az oktatónak is havonta akinek fizetni kell, hogy egy órát foglalkozzon a csemetéjével. És akkor a felszerelésről és az utazásról még nem beszéltünk.”
Márpedig állandó tréningezés és egyesület nélkül nemigen van esélye a korosztályos sportolónak, hogy külföldi riválisokkal vetélkedhessen vagy bekerüljön a válogatott utánpótláskeretbe. A MOB pedig csak ezeknek a fiatalokat támogatja: a sportiskolai, a Sport XXI és a Héraklész-programot.
Szabó Bence, a MOB főtitkára úgy véli, a hátrányos helyzetű fiatal sportolók támogatása a sportági szövetségek feladata: „A MOB-nak sem hatásköre, sem apparátusa nincsen ahhoz, hogy ezzel az egyébként súlyos problémával foglalkozzon. Természetesen lehet hallani, hogy ki az, aki rászorulna a támogatásra, én például tudom, hogy a vívók között is van ilyen sportoló.”A főtitkár elmondása alapján a MOB-nál nincs is olyan terv, hogy valamilyen programot indítsanak a tehetséges, de nehéz körülmények közül jövő fiatalok megsegítésére.
Lehmann László, a MOB sportiskolai programjának vezetője a sportteljesítményre helyezi a hangsúlyt: „Mi az utánpótlás élsport részével foglalkozunk, nincsen konkrét adatunk a hátrányos helyzetű fiatal sporttársakról. Aki bekerül valamelyik utánpótlás-programunkba - akár a legmagasabb szintű Héraklészbe -, az a sportteljesítménye alapján, a szintjének megfelelően kapja a juttatásokat: a táplálék-kiegészítőket, a rendszeres sportorvosi vizsgálatokat, a központi edzőtáborozás lehetőségét és a versenyeztetést” - mondja Lehmann.
Pignitzky Dorottya, a Sport XXI program igazgatója is hasonló véleményt fogalmaz meg: „A mi programunknak az utánpótlás hátterének biztosítása a feladata: a válogatott keretek feltöltése és működtetése, a kiválasztás, a versenyeztetés, a versenyrendszer működtetése. Vagyis az utánpótlás biztosítása. Több mint négyszáz egyesülettel működünk együtt, amelyekben lehet, hogy van hátrányos helyzetű gyermek, de nem az ő támogatásuk a programunk fő profilja."
Tóth Józsefet, a Heraklész-program igazgatóját, a MOB utánpótlás-vezetőjét nem értük el telefonon. Szécsi Zoltán szerint azonban a testnevelő tanárok feladata és felelőssége a tehetség felismerése: „Neki kell felismernie, hogy a gyerek nemcsak jobban lát a vakoknál, hanem lehetősége van érvényesülni a sport pályáján is. Nyomnia kell a gyereket, és építenie a karrierjét. A fiataloknak pedig azt üzenem: aki ügyes, annak mindig meg kell keresnie a sportolás és az érvényesülés lehetőségét.”
Szécsi Zoltánt megkérdeztük, mi alapján választják ki az ismert sportolók, kinek a javára jótékonykodnak. „Elég sok felkérést kapunk, és őszintén szólva nehéz a szánk íze szerint választani, mert leginkább a naptárunkon múlik a döntés. Esetemben szerencsés véletlen volt, hogy egy ételosztás alkalmával szembesültem a hátrányos helyzetű gyerekek sorsával.”
