Küldetés teljesítve

Fuchs Renáta és Pap Dávid nagy reményekkel vágott neki az Ausztrál Ifjúsági Olimpiai Fesztiválnak: a kettős rengeteget készült a versenyre. Renáta a kilencedik, Dávid a negyedik helyen ért célba Sydneyben.

– Összesen három napotok volt az átállásra, amiből az első kettő nem is alakulhatott volna jobban, de végül pont a verseny napjára jött ki rajtad az időeltolódás okozta fáradtság – említettük Fuchs Renátának. – Igen, már a bemelegítéskor éreztem, nem úgy mozognak a lábaim, ahogyan kellene, de akkor még reménykedtem, hogy a versenyre sikerül összeszednem magam. Az úszás egész jól ment, ám az utolsó tíz méteren megtört a lendületem és onnantól kezdve jó ideig nem tudtam felvenni a ritmust a többiekkel, leszakadtam az első bolyról. A kerékpárban mások bukásában, vagy abban bíztam, hogy jól összeállunk és sikerül felmennem. A futásban képes voltam felfutni az első csoportra, ami mutatja, ott volt valahol a jó forma, csak nem mindig sikerült előcsalogatnom. – Az első tízbe vártad magad: a küldetés teljesítve. – Az ember titkon mindig reménykedik a jobb szereplésben. Persze a sok munka nem veszett kárba. Temérdek tapasztalatot szereztem. Örülök, hogy végre tudtam ausztrálokkal, japánokkal, azaz nem európaiakkal versenyezni. Láthattam, ők mit tudnak, én mit tudok, s örömmel konstatáltam, hogy közéjük való vagyok, ha ilyen körülmények között kilencedik lettem. Erős a mezőny, de nem annyira, hogy ne lehessen velük felvenni a versenyt. – Éppen a vetélkedő idején fújtak hőségriadót. Hogyan érezted magad a forróságban? – Nem zavart, mert imádom a meleget és a napsütést. Viszont nagyon jól esett az a kis bónusz, hogy a célba érkezés után volt lehetőségünk jégfürdőzni, illetve igénybe venni a masszázst. – Hogyan fogadtak itthon? – A családom természetesen nagyon örült. Ezen kívül rengeteg gratulációval és üzenettel birkózom. Jól esik, hogy olyanok is szurkoltak, akikről nem is gondoltam volna. Pap Dávid: a cél a londoni vb – Kirobbanó formáról számoltál be az elutazásod előtt. Mennyi maradt belőle a versenyre? – Sikerült megtartanom a nehéz körülmények ellenére is. De a többiek is remekül felkészültek. Az úszásnál egy sorban voltunk a mezőny első felével, aztán persze csoportokba tömörültünk, ki előrébb, ki hátrébb. A kerékpáron megint együtt tekertünk tizenketten. A futás szaggató volt, jobban előjöttek a különbségek. A két ausztrál nagyon kemény tempót diktált. Harmadiknak rögtön én futottam mögöttük, de a brit a táv második felénél utolért. Így futottunk öt másik versenyző előtt, akik folyamatosan szakadtak le tőlünk. A második körben viszont én szakadtam le a britről… – Ott szálltak el a dobogós esélyek? – Tény, hogy volt sanszom a dobogóra. De nem keseredtem el, mikor kezdett kicsúszni a kezemből, gyorsítottam, hogy többen már ne érjenek utol. Ilyenkor az elején is bármi történhet, egy begörcsölt vádli nagyon át tudja rendezni a dolgokat. Csak akkor lehetsz biztos, ha a célba érsz. Mindent egybevéve, elégedett vagyok magammal, elég szép ez a negyedik hely. – A kerékpár hogy ment? A verseny előtt arról beszéltünk: tartasz a bringától. – Mindig igyekeztem tartani a lépést a többiekkel, ha kicsit leszakadtam, az abból adódott, hogy szétnyúlt a boly, de végül mindig vissza is pattant úgymond. Nem igazán voltak technikás részei a pályának, viszont volt benne egy elég kanyargós szakasz, a legkritikusabb pont. A második, vagy harmadik körben egyik srác el is esett. Nem lehetett kellemes negyvenöt-ötvennel a negyven fokos aszfalton… Két társam pedig közvetlenül mellettem akadt össze és végezte a füvön. A lényeg, hogy a tempót bírtam, azzal nem volt probléma. – Milyen élményekkel, tanulságokkal hagytad magad mögött Sydneyt? – Tanulság, hogy sokat kell még fejlődnöm, de ez így is van rendjén, nincs megállás. Ami pedig rendkívül jó érzéssel töltött el, hogy összebarátkoztunk a magyar csapat többi tagjával. Nagyon sajnáltuk, hogy a szállásunk máshol volt, de együtt mentünk várost nézni, és ha volt rá lehetőségünk, kimentünk egymást lelkesíteni. – Mi jön ez után? – Óriási energiadózist adott ez a kiruccanás a hosszú felkészüléshez. Február végén, március elején megyünk külföldre edzőtáborozni. Cél, hogy a londoni vb-n minél jobb eredményt tudjunk elérni.