Bajnoki álmok és realitás

– Komoly, érezhető haszna van az ilyen idény eleji edzőtáboroknak? – Akkor igen, ha Magyarországon február végén, március elején még nem teszi lehetővé az időjárás azt, hogy a szabadban készülhessünk. Nem véletlen, hogy mi is ilyenkorra időzítjük ezt az edzőtábort. Ha jó körülmények között, tizenegynéhány fokban készülhetünk folyamatos intenzitással hét-nyolc napig, annak utána két-három hónapig eredményekben látható jele van. – A táborig hogyan készülnek? – Többnyire tornateremben és uszodában. A korosztályos versenyzőink iskolába járnak, s mire végeznek, akármilyenek is a körülmények, már nem marad idő kint bringázni. Igyekszünk azért kihasználni az egyre hosszabbodó nappalokat és néhány délutánt, koraestét a környező dombokon, vagy a hegyi körön tölteni: ezzel is kíméljük a pénztárcát és meghagyjuk másnak az uszodabérletet. A kerékpársportunk jövője most nem bíztató, tehát még csak azt sem mondhatom a gyerekeknek, hogy „valamit valamiért”: most fázol, lehet, hogy az izületeidnek sem tesz jót a téli edzés, de amikor majd profi és jól fizetett versenyző leszel… Nos, nincs a „majd amikor...″. – Akkor csoda, hogy egyáltalán még van versenyző? – Nemcsak ránk, vagy a kerékpársportra igaz ez, hanem a látványsportágakon kívül talán az összes többire. Ha profi a versenyző, akkor joggal várja el, hogy a klub biztosítsa az eszközöket és a felszerelést. A klubnak erre nincs kerete, a szülőknek pedig szinte az első perctől kezdve mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. Szomorú, de tény: lassan nem a tehetséget toborozzuk, hanem a fizetni tudó szülőket. Hogy a saját egyesületünkről beszéljek: csak a legkisebbeknek, mondjuk U15-ig tudjuk biztosítani a kerékpárt. Attól kezdve viszont a nevezési díjak, a mezek, az utazási kiadások, néhány alkatrész megvásárlása elviszi a költségvetést. – Ezért volt egy-két versenyzőjük esetében visszaesés az eredményekben? Például a most tizenhét éves Kiss Máté U13-ban és U15-ben összesen kilenc alkalommal nyert magyar bajnokságot. Azóta azonban elmaradtak a komolyabb eredményei. – Abban az időszakában úgy gondolom toronymagasan a legjobb volt az országban. A visszaesésnek azonban semmi köze nincs a technikához, bár lehet, hogy többen, akár ő is, így gondolták. Az első serdülő évében nem jöttek az eredmények, hullámvölgybe került, ebből pedig nem tudott az egyik versenyről a másikra kikeveredni. De ha ki van éhezve a sikerre, akkor ő képes arra, hogy el is érje.

– Hogy látja, képes rá? – Úgy érzem, megerősödött, újra a régi a hozzáállása, s bár nem zökkenőmentes a felkészülése, az ob-n a dobogóra várom. – Merész kijelentés, hiszen ebben az ifi-mezőnyben hiába vannak csak nagyjából tíz-tizenöten, az első tízből bármelyik nyerhet. – Ez igaz, azonban én úgy gondolom, hogy tízből a nyolcadiknak lenni „nem eredmény”. – Kitől vár bajnoki címet? – A haladó 2-be lépő Ács Vincétől, akiről úgy érzem, meglepetést okozhat a szezonban. Ehhez a KSI-s Győrfi Bálintot kell legyőznie, aki a mi Istlstekker Zsoltunkat verte meg tavaly úgy, hogy Vincéhez hasonlóan első éves volt. Ezek alapján talán nem Vince az esélyes, de úgy gondolom, hogy az idő neki dolgozik: a KSI-s srác magasabb, erősebb, gyorsan megnőtt, míg Vince most fog fizikálisan sokat fejlődni.

– Zsolt a serdülők közé lép, ő is többszörös bajnok és ezüstérmes. – Bízom az eredményességének folytatásában, különösképpen úgy, hogy Balogh Tamással segíthetik majd egymást. Tomi a tavalyi szezont futamharmadik hellyel fejezte be, ez biztosan nagy lökést ad neki. Sulák Dominik is ebben a korosztályban versenyezne, de ő amatőrként folytatja. Zsoltnak tavaly rendkívül peches bajnoksága volt: a rajt előtt két perccel törött el a váltópapucsa. Ezúton is köszönöm annak a KSI-s apukának, aki szó nélkül kölcsönadott egy gépet, s így Zsolti elindulhatott. A kölcsöngéppel ugyan „csak” második lett, de századok döntöttek az elsőségről. Abban a felkészültségi állapotban a saját bringájával biztosan ő nyer. No, ilyen esetek is előfordulnak, s ezek visszavethetnék a versenyzőt. Kiss Mátéhoz hasonlóan Zsolttal sem így történt. – Kiss Máté és Istlstekker Zsolt esetében a válogatottság is szóba jöhet. Ha érkezik a meghívó, mehetnek? – Örökös vesszőparipám a válogatási-elvek bizonytalansága. Nem tudok arról, hogy az bárhol is le lenne fektetve, hogy Magyarországon ki és miért lehet válogatott. Ez az egyik probléma, amin talán túl is teszi magát az ember, főleg, ha a klubok között megvan az egyeztetés és a párbeszéd. De van egy másik ok: komoly költségekkel jár az, hogy valaki magára húzhassa a válogatott mezét. Tavaly nem volt versenyzőm, aki szóba jött a válogatottban, tehát lehet, hogy változtak a feltételek… De inkább úgy gondolom, az van most is, ami két éve. Akkor Kiss Ákos volt esélyes a csapatbakerülésre, de vagy a szülőknek, vagy a klubnak jelentősebb összeget kellett volna hozzátenni a felszerelésre, utazásra, szállásra, ellátásra. Úgy érzem, ha a versenyző az országát képviseli egy nemzetközi eseményen, akkor van egy minimum, ami támogatásként elvárható… Sorozatunk első részében a Szekszárdi Szabadidős Kerékpáros Egyesületet mutattuk be ITT.