Amerika meghódítása

Papp Márk élt a kínálkozó lehetőséggel az amerikai középiskolai kosárlabda-bajnokságban. A Melstone Broncs 17 éves játékosa honlapunknak azt mondta: könnyen beilleszkedett a tengerentúlon, nagy a hajtás és kemény játékot várnak tőle. K. D. Papp Márk itthon többször is a korosztályos országos döntők pontkirálya volt, így nem csoda, hogy felfigyeltek játékára, ő pedig nagy kalandba vágott bele: tavaly nyáron került Paksról az Egyesült Államokba. Az 1996-os születésű kosaras hamar a Melstone Broncs középiskolai csapat húzóemberévé vált: átlagban 22 pontot gyüjt és 12 lepattanót szerez, de előfordult már, hogy meg sem állt 30 pontig. Együttese pedig szárnyal: egy vereségével az élen áll konferenciájában. – Hogy jött ez az amerikai lehetőség? – Az edző, Jason Grebe családja rendszeresen fogad cserediákokat a világ minden tájáról, természetesen az a legfőbb kritérium, hogy az illető tehetséges kosárlabdázó legyen. Miközben keresgélt, többen is engem ajánlottak neki, így megkeresett és levelezni kezdtünk. Melstone-ban most náluk élek, ők segítettek bekerülni a középiskolába. – Sokat mérlegelted, hogy mész vagy maradsz? – Nagyjából egy hónapot gondolkodtam rajta, mire elhatároztam, hogy belevágok. Nehéz döntés volt, de úgy éreztem, később megbánom, ha kihagyom ezt a lehetőséget. – Milyen körülmények közé kerültél? – Montanában nincsenek nagy városok, de Melstone még a többihez képest is kicsinek számít. Az iskola, a statisztikáit tekintve, az egyik legjobb az államban. Hat diákra jut egy tanár, a tanulmányi eredményeket figyelembe véve messze túlszárnyalja a környékbeli iskolák jó részét és a méretéhez képest rendszeresen kap nagy összegű támogatásokat kap, így rendelkezésre állnak a legmodernebb eszközök. – Mennyire volt nehéz a beilleszkedés? – Egyáltalán nem volt nehéz. Az emberek nagyon segítőkészek és befogadóak. Honvágyam is csak az első pár héten volt, könnyen hozzászoktam az új helyzethez. – Milyen együttesbe kerültél? – A csapatunk az egyik legjobb az államban. Kyle Wilson, az irányítónk, jól kezeli a labdát, gyors és jól dob kintről. Braydon Wacker, a center magas, jól szedi a lepattanót, ijesztően hosszú kezei vannak és hárompontost is tud dobni. Austin DeJaegher magas, testes, jól lepattanózik, kemény elzárásokat ad és center poszton egyaránt jó védekezésben és támadásban is. Jordan Kirby alacsony, gyors, kifejezetten védőjátékos. Nick Ladwig az utóbbi két hétben sajnos sérült volt. Új a csapatban, Custerből jött, hozzá kell még szoknia a játék üteméhez, de jól dob, viszonylag jól kezeli a labdát. Egyetlen gyenge pontunk a kispadunk rövidsége.

Az amerikai helytállásban nagy szerepe van azoknak az edzőknek, akik itthon felfedezték és képezték Márkot. Nevelőedzőként Antóni József, valamint Nagy Gábor foglalkozott vele, utóbbi volt hajdan Dávid Kornél első mester is. Két éven át irányította Márk felkészítését Morgen Frigyes, a közelmúltban fiatalon elhunyt Morgen Ferdinánd testvére, a paksi juniorcsapatban pedig Schmidt Béla volt az edzője.

– A kinti játékstílusban mit szoktál meg a legnehezebben? – Az edzőnk és a nézők is elvárják, hogy minden egyes meccs utolsó pillanatáig olyan keményen játssz, amennyire csak tudsz. Még 40 pontos előny után sem vehetünk vissza az tempóból. – Miben más egy amerikai edzés? – Vagy keményen végigedzed a 1,5-2 órás edzést vagy leültetnek a padra és csak reménykedhetsz abban, hogy a következő meccsen pályára léphetsz. Egyébként heti hat edzésünk van, ebből kettő erősítő. Emellett minden héten legalább két meccset játszunk. – Miben fejlődtél a legtöbbet? – Leginkább az erőnlétem javult és a dobásaimat tudtam fejleszteni. – Mik az idei célok a bajnokságban? – A konferenciában első vagy második helyen fogunk végezni, attól függően, hogy a legnagyobb riválisunk mit játszik. Nem titkolt célunk, hogy bejussunk a nyolccsapatos állami döntőbe, amit akár még meg is nyerhetünk. – A Broncs simán megnyerné a magyar korosztályos bajnokságot? – Biztos lennének nehéz meccseink, de szerintem meg tudnánk nyerni.

– Itthon az utánpótlás-meccseken pár száz néző van kint, Amerikában milyen a hangulat, az érdeklődés? – A konferencia-meccseknek a felét gyenge ellenfél ellen játsszuk, csak a rangadókon van ötszáznál több néző. Viszont a tornákon, a körzeti döntő, regionális döntő, majd állami döntő összecsapásain nem ritka a 2-3 ezres tömeg. Tavaly a finálén majdnem ötezer ember volt. Mindenesetre az alaphangulatot a közönség így is mindig megadja, ez pedig fantasztikus érzés. – A tanulás is jól megy, hiszen megnyertél egy komoly versenyt, ami egyetemi felvételit is ér. Hosszú távra tervezel Amerikában? – A vízumom négy és fél hónap múlva jár le, addig maradok, utána pedig mindenképpen hazajövök. Később szeretnék visszatérni és Amerikában folytatni a tanulmányaimat. – A sikereid megnyithatják az utat más magyarok előtt is? – Többen is mondták már, hogy szívesen fogadnának magyar cserediákot. – Irány a korosztályos válogatott? – Nyáron itthon leszek és örömmel elfogadnám a meghívást a válogatottba.

A középiskolás bajnokságot államonként osztják konferenciákra. Montanában mintegy 20 konferencia van, összesen 200 csapattal. A rájátszás után a legjobbak számára rendezik meg az állami döntőt. A Broncs legutóbb 2005-ben lett Montana bajnoka.