Az olimpiáért teker

Móricz Dániel számára sűrű idény következik. Vk-futamok az ifi-olimpiáért, világbajnokság, előrehozott érettségi, sőt, az országúti futamok mellett néhány hegyikerékpár-verseny is vár a KSI-Schwinn Csepel sokszoros bajnok, elsőéves ifijére. Sorozatunkban a klubok és néhány versenyző felkészülésébe tekintünk, most Móricz Dániel mutatkozik be.

eFBé Jól rajzolt, megtetszett neki a kiadványszerkesztés, Dani ezért választotta a művészeti szakközépiskolát, ahol a tervezés és a grafika a fő irány számára. Idén első komolyabb munkáját is elkészítheti: osztályfőnöke segítségével tervezi saját portfólióját, amellyel aztán elindulhat támogatókat keresni. Élsport, tanulás és munka: Dani sok vendéget szolgált ki hamburgerrel a nyáron az egyik kedvelt gyorsétterem-lánc pultjánál. – Elsősorban a szüleimnek szeretnék segíteni azzal, hogy dolgozom és hozzá tudok járulni a kiadásokhoz, vagy megkereshetem a zsebpénzemet. Tavaly nyáron az edzések és a versenyek mellett végig dolgoztam. Most az iskola az első, s a heti hat edzés. Ezek közül mindegyik legalább kétórás. A nap többi része is zsúfolt: Dani hatkor kel, délután háromig iskolában van. A téli időszakban leginkább otthon edz: görgőzik, fut, s ha jó az idő,  hetente egyszer bemegy a csapathoz Zuglóba, a Millenáris mellé a „Faházba”. Edzés után következhet a tanulás, amit sosem hanyagol el – négyes volt a félévi átlaga, de a tanév végére szeretne javulni. Pihenésre hétvégéken van idő: miután az országúton a Budapest–Nagytarcsa–Budapest, vagy a Budapest–Szentendre–Budapest utat megtette még csak kora délután van, ezért marad idő a tanulás mellett kikapcsolódásra és pihenésre. – Komoly támogatód a család. Mindenki versenyszerűen kerékpározik nálatok? – Édesanyám csak tervezi, hogy egyszer elindul triatlonversenyen, addig is bicajjal jár dolgozni, szóval ő is edzésben van. Testvérem, Tamás, a Bianchiban versenyez, apukám pedig a triatlon szerelmese, tavaly vett részt másodszor ironman-versenyen. – Nocsak, és belőled lesz ironman? – Egyszer, remélem. Tavaly a budapesti diákolimpián indultam és megnyertem az amatőr korcsoport versenyét, bár az igazolt versenyzők eredményétől azért messze volt az enyém. - Hogy alakult a sportpályafutásod? - Kiskorom óta sportolok, 3-4 éves voltam, amikor elkezdtem úszni. Kisiskolásként én is, mint minden gyerek, szerettem a focit, több osztálytársam próbált elcsábítani a csapatba, ahol ők játszanak, de hajthatatlan voltam.

2008 nyarán apukám újra kezdte a triatlont, a bátyámmal együtt. Ekkor találkoztam először a kerékpársporttal komolyabban, nekem addig hobbi volt a „biciklizés”. Bekerültem a KSI haladó csoportjába, Hazai György edző óvó szárnyai alá. Azóta, ha csak lehet, a családdal együtt járunk a versenyekre. Édesapám csapatvezetőként is kísér, technikai segítséget is nyújt; emellett ha anya nem ér rá, sokszor apa, vagy a tesóm az, aki videózik és fotóz. – A testvéred motivál téged, vagy inkább fordítva? – Ez kölcsönös. Tominak a munka miatt valamelyest háttérbe szorult a bringa, de márciusban ő is edzőtáborba megy a csapatával, szóval ő is újra komolyan edz. Dani sem állhat le egy percre sem, hiszen ahogy ő mondja, „kiváló bringásokkal van tele az ifi-korosztály.” Attól nem esik kétségbe, ha egy adott korosztály első évében hozzá képest tapasztaltabb, erősebb és rutinosabb versenyzők vannak, akik néha jobb eredmény érnek el nála. Idén főleg az időfutamokon javulna, de erősödnie kell mindenben, hiszen ha a társaknak és a korosztályos válogatottnak jól sikerül a szezon, bő másfél év múlva Móricz Dániel ifjúsági olimpikon lehet. – Az idei a kvalifikáció éve, ez az egész válogatott számára fontos, mert a sorozat végén a pontok összeadódnak és az dönti el, melyik lesz az a tizenöt nemzet, amelyik országúti versenyzőt indíthat. Egy nemzet összesen négy kerékpárossal állhat majd rajthoz Nancsingban, de ebben a négybe az összes szakág beleszámít: a mountain-bike, a bmx és az országúti is. Emiatt idén mountival is edzünk majd, Somogyi Miklós úgy döntött, hogy Varró Gergőt és engem elindít néhány hegyikerékpár-versenyen. Fontos, hogy „univerzálisak” legyünk és az országúton már meglévő technikára rátegyük az erőt.

MÓRICZ DÁNIEL Születési idő: 1996. 03. 26. Klubja: KSI-Schwinn Csepel SE, edzők: Hazai György, Somogyi Miklós. Iskolák: Vajda János Általános Iskola, Vál; Jaschik Álmos Művészeti Szakközépiskola, Budapest. Eredményei: 2010-ben az országúti és a hegyi ob-n bajnok, megnyerte az országúti pontversenyt, a pálya ob pontversenyét, valamint ott a 200 és 500 m-es futamokat. 2011-ben elsőéves serdülőként pálya ob-t nyert 200 m-en, páros időfutamban a 3. helyen végzett, és bemutatkozott az ausztriai Radjugendtouron is, a 82. hellyel. 2012-ben három országos bajnoki cím (országút, hegyi, pálya 500 m) mellett az évi összesített ranglista első helyét is megszerezte. A szlovákiai Nyitrán nemzetközi versenyt nyert, a csehországi Jevičkóban a 27., a Radjugendtouron a 49. helyen ért célba.

– Említetted az iskolát, jövőre érettségizel – hogyan tovább? – Az érettségi-folyamot szeretném idén elkezdeni, remélem, hogy támogatnak a tanáraim ebben, mert ha kijutok az ifjúsági olimpiára, nagyon feszített lesz a 2014-es év. A középiskola után egyetemre szeretnék menni, de konkrét irányt még nem választottam. Szóba jöhet a művészet éppúgy, mint a testnevelés, akár itthon, akár külföldön. Az angol nyelv jól megy, szeretnék megtanulni olaszul is. Olaszország egyébként is a kedvencem: tetszik a nyelv, a kultúra és a mentalitás. Örülök, hogy idén ott lesz a világbajnokság, ez plusz motiváció. – Egy-egy versenyen láthatjátok, hogy sok ország mennyivel előttünk jár a lehetőségek terén. Ez téged mennyire vet vissza? –  Inkább motivál. Úgy vagyok vele, hogy csak azért is le akarom győzni a „menőbb” ellenfelet! Lehet, hogy külsőségekben (egyen-bukósisak, -cipő, -melegítő, stb.) nagy a különbség, de a technikában ez elvész; a szakmai munka pedig nálunk is remek. Persze jó lenne, ha mi is eljuthatnánk meleg égövi edzőtáborba, de panaszkodás helyett tesszük a dolgunkat és edzünk keményen. Ha azt látjuk, hogy az olaszok gőzborotvával mossák le a gépeket a verseny után, akkor sem azt kérdezzük, hogy „Nekünk ilyen miért nincs?”. Letisztítjuk a bicókat a magunk eszközeivel, átnézzük, javítgatjuk őket – mert meghálálják…