Kellemes hétvégi eseménynek, amolyan sportági ünnepnek indult a serdülő korosztály legrangosabb – és legigazságosabb – viadalainak egyike, a Húszak-bajnokság, ám a kétnapos körmérkőzéses torna a versenybíróság alkalmatlansága miatt többször is botrányba fulladt. A győztesek –Bruckner Máté (BVSC-Zugló SI) és Fehér Orsolya (Statisztika) –produkciójának értékéből persze mit sem vonnak le a történtek, bár alighanem az ő számukra sem csak a siker miatt marad sokáig emlékezetes ez a márciusi víkend.
Munkatársunktól Sportági ikonok – mások mellett dr. Ormai László, Volper László –, neves klubedzők, szülők és persze a főszereplők, maguk a tizenéves játékosok ácsorogtak szombaton és vasárnap szinte folyamatosan tanácstalanul, vérmérsékletüktől függően értetlenkedtek és szentségeltek, eresztettek el segélykérő telefonokat a szövetség illetékeseinek minden idők legkaotikusabb asztalitenisz-versenyén.
A sportág tarthatatlan állapotait jól jellemző módon az ötven fiatal versenyzőre összesen négy játékvezető jutott, s miközben a profi bírók két-három asztal történéseit igyekeztek a távolból nyomon követni, vagy akadtak vállalkozó szellemű játékostársak a bíráskodásra vagy nem. A szabályokat ilyen körülmények között lehetetlen volt betartani, nem csoda, ha az átláthatatlan helyzetben néhány tréner – a paragrafusokat semmibe véve – többször is időt kért egy-egy mérkőzés során; ha a beguruló labdák miatt esetlegesen állt vagy éppen nem állt meg a játék; ha a máskor azonnal sárga vagy piros lapos büntetést maguk után vonó sportszerűtlen megnyilvánulásokat nem követte semmiféle szankció.
A játéktéri káosznál csak a versenybírói asztalnál uralkodó fejetlenség volt nagyobb. Az arra – elvben – hivatottak sajtpapírokra jegyzetelve, maguk számára is kibogozhatatlan módon próbáltak meg úrrá lenni a körmérkőzéses lebonyolítás amúgy nem különösebben szövevényes rendszerén. Mindvégig sikertelenül. A sorsolási táblázatokat többször összekuszálva, tíz-húszperces kényszerszüneteket produkálva, az egész viadalt – na meg valamennyi résztvevőt – megalázva, a játékosok és edzőik munkáját semmibe véve olyan tragikomikus versenyt rendeztek, amilyenre aligha volt példa a sportág évszázados történetében. A kínjukban hol mosolygó, hol kis híján síró szereplők között egyöntetű volt a vélemény, hogy az egészben a legszomorúbb maga a történtek üzenete. Nevezetesen, hogy az ország legjobbjai közé magukat kemény munkával beverekedő tinédzserek és az őket felkészítő trénerek, akik nap mint nap azért dolgoznak együttesen, időt, energiát nem kímélve, hogy amikor eljön a verseny ideje, tudásuk legjavát mutassák be, most azt tapasztalhatták: ennyit értek...
De hogy sportról is essék szó, nézzük, kik állhattak az emelvényre, s vehették át a díjakat Türei Ferenctől, a serdülő fiúválogatott szakvezetőjétől, valamint Téglás Pétertől, a felnőtt női válogatott szövetségi kapitányától. A fiúknál Bruckner Máté, a BVSC-Zugló balkezes játékosa diadalmaskodott úgy, hogy egészen az utolsó mérkőzéséig veretlen maradt. Ott azonban nagy csatában, 3-2-es vereséget szenvedett nagy riválisától, a végül harmadik helyezett Heiszman Henriktől (KSI). A dobogó második fokára a ranglistaötödik Timafalvi Gergő (Eger) állhatott fel. A lányok között Fehér Orsolya (Statisztika) százszázalékos teljesítménnyel végzett az élen, megelőzve Fehér Zsófiát (Orosháza) és Petőcz Orsolyát (Postás SE) – a dobogósok kiemelt képünkön.
Az eredményhirdetés után, búcsúzóul mindenki április 4-ét emlegette. Jeles dátum ez: ekkor tartják az asztaliteniszezők tisztújító közgyűlését. Ha azt mondjuk, épp itt az ideje, nem mondtunk szinte semmit...
