Beállt széklábat faragni

Szinte napra pontosan négy hónapja adták át a Sporttudományi- és Diagnosztikai Központot a Magyar Sport Háza tőszomszédságában. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen tapasztalatokat szereztek az itt dolgozók az azóta eltelt rövid időben.

Szegő Tibor A szikrázó márciusi napsütést kívül hagyva laboratóriumi tisztaság, csillogó eszközök, műszerek, villódzó számítógépek fogadnak a mintegy ötvenötmillió forintos költséggel kialakított intézményben.

A jelentős beruházási összeghez nyugodtan adjuk hozzá a legmodernebb gépek, berendezések árát, melyekkel az utánpótlás-nevelési programokban szereplő sportolókat vizsgálják, mérik testösszetételüket, mentális állapotukat és fednek fel esetleges rendellenességeket, így mutatva utat orvosnak, edzőnek, páciensnek. Az intézmény vezetője Dr. Szabó Tamás, aki a 2000-es évek elején megálmodója és bő tíz esztendőn keresztül megvalósítója volt a Héraklész bajnokprogramnak, vezette az Utánpótlás-nevelési Intézetet, alelnöke volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak, s nem mellesleg a biológia tudományok kandidátusa, professzor. Kézfogása, bajsza, haja, mozdulatai a régiek, de a mosolyán látni, hogy az elmúlt heteket nem kedvenc agárdi faházában töltötte fúrással, faragással, a kandalló hamuzgatásával. - Búcsújárás van itt - kezdi, egyáltalán nem panaszkodásképpen,sőt  -, állandóan szól a telefon, csengetnek az ajtón, rengetegen jönnek, mert elterjedt a hír, hogy itt valami nagy dolog kezd kialakulni. Beigazolódni látszik az, amit mi már a tervezés szakaszában tudtunk, hogy a magyar sport orvosi hátterét komolyan meg kell erősíteni, reformálni. Fontos feladatot látunk el, és ezt kezdik egyre többen megérteni.

Beszél persze nehézségekről is, melyek egy újonnan létrehívott központ esetében természetesek. Látszólag az a fontos, hogy megfelelő körülmények között és színvonalon tudjanak szolgáltatást kínálni, ami egyben kutatás is, de megjelenésük érintheti a piac újrafelosztását, felvet jogi, gazdasági, igazgatási kérdéseket is, melyeket mind meg kell oldani. Véleménye szerint a tehetséggondozásnak kell a középpontban lennie. Itt egy hely, ahol már a kezdetektől követhető a fiatalok állapota, ez dokumentálható és bármikor visszakereshető. Azon is munkálkodnak, hogy a korábbi időszakban - még NUPI-ként - rögzített mérések hogyan építhetők be a mostani, sokkal modernebb rendszerbe. Szóba kerül sok minden a gazdag életútjából, aztán rögtön megemlít olyan gyakorlatias kérdéseket, hogy előre nem lehetett kiszámolni, mennyibe kerül majd a fűtés az új helyen, mert persze nem járnak térdig a pénzben. Ennél a pontnál felvetem, hogy szűk két hete, amikor a Magyar Kézilabda Akadémia felvételijén jártunk, ő maga végezte a méréseket, ami az Ember tragédiáját juttatta eszembe, amint Michelangelo széklábakat faragott.

- Igen, beálltam széklábat faragni,mert az élet fura dolgokat produkál. Pályám elején a tudományos munka töltötte ki minden időmet, majd jött egy hosszú igazgatási, szervezési periódus, és lám, most visszatértem a tudományhoz. Balatonbogláron olyan vizsgálatokat végeztem a fiatal kézilabdásokon, melyekhez foghatókat húsz éve csináltam. Amit a sors az egyik kezével elvett, azt bőségesen visszaadta a másikkal. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt egy évben, de most a helyemen vagyok. Elkalandozunk kicsit a múltban, előkerül a történet arról, hogy amikor a labor épült, ő maga is behozta féltve őrzött szerszámait és fúrt, csiszolt, reszelt, mert így volt egyszerűbb, de az időnk fogy - az igazgatót várják a diáksportosok - így a rózsásnak tűnő kép kapcsán még rákérdezek a jövőre. Itt visszatér a tíz évvel ezelőtti Szabó Tamás. Mimikája megváltozik, nem is rám néz, hanem a fejem felett átpillantva keresi a 2016-os esztendőt, amikor átadják az új 65-70 ezer férőhelyes új arénát a Puskás Ferenc stadion mellett. - Remélem, hogy addigra kinőjük ezt a helyet és odaköltözünk. Közelebb a kezdőkörhöz. Búcsúzkodni kezdünk, már pakolom a jegyzetfüzetem, amikor még meglep valamivel. - Egy nagy baj azért van. Amikor megkezdtem az itteni munkám, elhatároztam, hogy miután én sem fiatalodom, ezért minden nap pontban a munkaidő lejártakor hazaindulok. Na ez nem megy. Este hétig, fél nyolcig itt ülök mindig. Úgy látszik függő vagyok...