Tizennyolcadik alkalommal rendezték meg Bajon a teremkerékpáros országos bajnokságot. A nyílt viadalra ismét számos országból érkeztek versenyzők. Bemutatkoztak az egykerekűsök.
eFBé Tizennyolc év folyamatos munkájának gyümölcse az, hogy a teremkerékpár-sport hazánkban elérte a „nagykorúságot”. Korábban szertornával foglalkozó testnevelők tették le a művészi kerékpározás alapjait, s ahogy a Baj KSE szakosztályvezetője, Nagy Györgyi mondja: a sportág „felépült”.
– Újabb mérföldkő számunkra ez az országos bajnokság. Felépítettünk valamit, ami működik, s amivel az ország jó hírét viszik a világba. A mostaniakon múlik az, milyen irányt vesz nálunk a teremkerékpározás. Örömmel tapasztalhattuk a hétvégén, hogy tehetséges versenyzőink vannak, akik szép reményekkel utazhatnak az idei kontinenstornákra.
Valamennyi korábbi ob-re jellemző volt az újítás, egy-egy addig nem látott versenyszám, vagy kísérőprogram bemutatkozása. Nem volt ez másként március 22-23-án sem: a baji Szent István Általános Iskola tornacsarnokában az egykerekűsök adták a verseny keretét.
– A világversenyek nem hivatalos számáról van szó, amely mégis nagyon népszerű. A monociklizés sokaknak igazi hobbi. Mi ezzel a számmal kezdtük és zártuk a napot: a legkisebbek versenyével indítottunk, míg a befejező szám a hatfős juniorcsapat bemutatója volt. A német VfH Worms produkciója kifejezetten élményszámba ment. Miként a D korcsoportos, azaz 6-7 éves gyerekek gyakorlatai is. Olyanokról beszélek, akik a tanév elején ismerkedtek meg a sportággal, s néhány hónap alatt ötperces, komoly koncentrációt igénylő produkciót mutattak be, gyönyörű elemeket építettek egymás után. A nagymamák és nagypapák nem hittek a szemüknek.
Németország , Szlovákia, Csehország, Ukrajna vagy épp Hongkong is visszatérő vendég Bajon. Az ázsiaiak 2004-ben voltak hazánkban először a tatai felnőtt-világbajnokságon. Megtetszett nekik a közeg, a fogadtatás éppúgy, mint a rendezés. Azóta visszajárnak, sőt, európai versenyre csak erre, a baji viadalra utaznak el, kivéve, ha a világbajnokságot valamelyik európai ország rendezi.
– Német nemzetiségi iskola a mienk, második idegen nyelvként az angolt tanulják a gyerekek. A hongkongiakkal viszont csak úgy tudnak kommunikálni. Hagyomány, hogy a külföldi gyerekeket a mieink kísérik. Az ázsiaiakkal például keddtől kezdve együtt voltak. A hongkongiak mellett a többi hozzánk látogató klubhoz is csatolhatok sikerélményt. Két példát említenék. Az egyik az Európai Teremkerékpáros Szövetség elnöke, a német Hilmar Heßler, aki két hete járta be velünk a tatai edzőközpontot, ahol jövőre a sportági Eb-t rendezzük. Már akkor örömmel újságolta, hogy maximálisan támogatta azt, hogy az ő klubjának a fiataljai is eljöjjenek a mi versenyünkre. A csehek éveken át a felnőtt kerékpárosaikkal jöttek el, az a korosztály azonban abbahagyta az aktív versenyzést. A sorozat azonban nem szakadt meg, idén is itt voltak, és elhozták a feltörekvő tehetségeket, például azt a Martin Kourilt, aki az iskolás fiúk B korcsoportjában (10-11 évesek) nyert.
A magyar versenyzők közül a két országos bajnoki címet szerző Sági Alexandra (Romhányi SE) emelkedett ki azzal, hogy több országot felvonultató mezőnyben nyerte a C korosztály (8-9 évesek) 1-esét. A baji Szecsődi Evelin erős mezőnyben lett ötödik, de a legjobb magyarként országos bajnok a junior 1-esben (ez a 14-18 éves korosztály). Párosban Balogh Viviennel a felnőttek között nyert, a duó ott lesz az idei Európa-bajnokságon is, Szecsődi egyesben a junior Eb-n is. Versenyen kívül indult az új baji négyes: a Balogh Vivien, Szecsődi Evelin, Balogh Boglárka, Becsák Alexandra kvartett szintén junior Eb-résztvevő – két utóbbi tagja még csak hetedik osztályos.
Eredmények ITT.
A verseny nemzetközi pontozóbíró-képzéssel is kiegészült. Megyesi Dóra, UCI nemzetközi pontozóbíró is oktatta egyrészt a baji fiatalokat, másrészt a romhányi és a bokodi versenyzőket. Sokan úgy gondolták, érdemes az akrobatikus elemek mellett a pontozást is „kitanulni”.
Az eredményeket böngészve kiderül: azokban a kategóriákban, ahol több ország is indult, mindössze egyben volt magyar győztes. Igaz, a dobogóra szinte valamennyi kategóriában felállhatott baji vagy romhányi versenyző. Természetesen a legfőbb ok az, amiről Nagy Györgyi egyébként soha nem beszél: a feltételrendszer. Elég csak a kerékpárokra gondolni: a baji és a romhányi iskolások nehéz, régi gépeken tekernek. Ha a viadal a felnőttkorba lépett, akkor a mieink kerékpárjairól azt lehet elmondani, hogy lassan elérik a nyugdíjkorhatárt.
Tíz-tizenöt évesek a gumik, de a biciklik, amelyeket a németektől kaptunk, sokkal idősek. Bármelyik másik ország gépeit megnéztük, jó volt a láncuk, a pedáljuk, könnyebb kerékpárokról van szó – a technikai elemek tekintetében a hátrányunk leírhatatlan.
— Anyagi segítség nélkül kezdtük a verseny szervezését, de tudtam, hogy a szülők és a kollégák segítségére számíthatok – mondta Nagy Györgyi –, de az összefogás ismét példaértékű volt. A viadal előtti két hétben az iskola új fenntartója részben bezáratta a tornatermet: arra hivatkozva, hogy rendnek és tisztaságnak kell lennie, nem tarthattunk reggel edzéseket. Rengeteg idő esett ki . Összességében mégis pozitív emlékekkel gyarapodtunk ismét. Ráadásul olyasvalami történt a szombati napon, ami korábban még soha. Többen érkeztek Budapestről, akik hallottak a versenyről és miután látták a környezetet és azt, hogy milyen munka folyik nálunk, anyagi segítséget ajánlottak nekünk…
