Tudatos építkezés és szisztematikus munka gyümölcse a Csurgó férfi csapatának harmadik helyezése a Magyar Kupában. Az együttes először szerzett felnőtt érmet, ám ha a klub törekvései realizálódnak, akkor saját nevelésű fiatalokkal később is hasonló sikereknek örülhetnek majd a Somogy megyei településen.
reb A felnőtt férfi kézilabda klubszinten már évek óta a Veszprém és a Szeged versenyfutásáról szól. Így az sem volt váratlan, hogy ez a két csapat játszott a Magyar Kupa hétvégi döntőjében, s az is többé-kevésbé a papírformát igazolta, hogy a finálé a veszprémiek sikerét hozta.
A többiek számára már évek óta - legyen az bajnokság, vagy kupa - csak a harmadik hely a tét. Korábban a Dunaújváros szorongatta a nagyokat, az elmúlt években pedig a Tatabánya, a Balatonfüred és a Ferencváros próbálkozott. Tavaly új szereplőként került a palettára, a Csurgó – nem váratlanul.
Míg a Veszprém és a Szeged nem utánpótlásképzéséről híres, legalábbis felnőtt keretét döntően máshonnan szerződtetett játékosok alkotják, addig a Csurgó inkább saját nevelésű játékosokra épít. Évek óta tudatos munka folyik a csapatnál, az NB I-be jutástól kezdve a bentmaradáson és az ötödik-hatodik helyeken át ível a folyamat az eddigi csúcsig, a hétvégi kupabronzig.
A Csurgó néhány rutinos kézilabdázó mellett 24-25 éves játékosokból áll, de két kapusa, Balog Tibor (1993) és Miklós Gergő (1994), illetve a szélső Kovacsics Péter (1994) még bőven benne van a junior korban.
A Veszprém elleni kupaelődöntőben tisztes helytállásra futotta tőlük, ám a Balassagyarmat elleni bronzmeccsen egyértelmű volt az osztálykülönbség, 14 góllal győztek. A sikerben, de már „útközben” a harmadik hely felé is nagy érdemeket szereztek a csapat utánpótláskorú fiataljai. „Elégedett vagyok velük, örülök, hogy éltek a kínálkozó lehetőséggel. Nekik az ilyen húsz-harminc perceket kell kihasználni, hogy sok szép élményt szerezzenek” – értékelt a csapat mestere, Imre Vilmos.
Közülük a Veszprém ellen gólt is szerző Kovacsics jutott nagyobb szerephez a hétvégén, ami őt magát is meglepte. „Nagy öröm, hogy mindkétszer játszhattam húsz-huszonöt percet, hiszen csak február óta edzek rendszeresen a felnőtt csapattal” – mondta az érettségi előtt álló fiatalember, aki lehetne még akár az ifjúsági csapatnak is a tagja, de velük csak egy-két találkozón játszott, mert általában a juniorok vagy az NB II-es felnőttek meccsén kap szerepet.
Már amikor nem az NB I-ben jutott szóhoz. „Az elmúlt pár hónapban nagyon sok edzésem és meccsem volt. Nem is maradt túl sok időm a kikapcsolódásra vagy a tanulásra, mint korábban, viszont a fejlődésem szempontjából ez így a legjobb, nagyon örülök a lehetőségeknek.”
Kovacsicsról tudni kell, hogy gyakorlatilag kétkezes játékos. Még kiskorában egy alkalommal fájt a jobb keze, ezért a ballal gyakorolt, és olyan jól ment, hogy később sem hagyták abba a „rosszabbik” kéz fejlesztését. Ennek eredményeként ma jobbal-ballal szinte egyformán jól lő. Balszélsőnek szánják, de bármelyik poszton otthon érzi magát, a jobbszélső vagy jobbátlövő pozíciót is gond nélkül tudja megjátszani.
Komoly tervei vannak a Csurgóval, épp ezért a továbbtanulási elképzelései között csak levelezős szakok jönnek szóba a budapesti Testnevelési Egyetemen. Egyébként Csurgón is a vele és a többi fiatallal képzeli el a jövőt klub.
„Nem a levegőbe beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy szívügyünk az utánpótlásképzés. A jövőre nyolc fiatal játékosunk kap szerződést, ez is igazolja, hogy hosszú távon mindenképpen velük tervezünk, rájuk számítunk” – avat be az elképzelésekbe Kopornyik Zsolt, az ifjúságiak és – Bencze Józseffel együtt – a juniorok edzője, hozzátéve: az egész szezonban igyekeztek forgatni a játékosokat, de a versenyeztetési stratégia alapvetően az volt, hogy felfele játszassák a fiatalokat. A cél, hogy előbb-utóbb zömmel saját nevelésű játékosok alkossák a felnőtt csapatot is. Amellett, hogy ez költséghatékony megoldás, már fiatal korban olyan szoros kötődést alakíthatnak ki a klub iránt, ami pénzért nem vásárolható meg.
