Túl az Isztrián

Egyéni összetettben a 25. helyen végzett Varró Gergely a Tour of Istrián, ő lett a legjobb magyar a horvátországi VK-futamon. A válogatott 16. lett 21 csapatból. Pontot idén nem sikerült szerezni az elmúlt hétvégi versenyen, amelyen útfelbontások és a durvább hegyek tizedelték a mezőnyt. A szövetségi kapitány és a versenyzők értékelnek.

Somogyi Miklós csapatvezető beszámolója nyomán eFBé Huszonegy nemzet 126 első, vagy másodéves ifjúsági versenyzője állt rajthoz az idei Tour of Istrián, amely az 53. volt a sorozatban. A verseny egyben az idei év 2. VK-futama volt. A magyar válogatottat Móricz Dániel, Rózsa Balázs, Varró Gergely (mindhárman KSI Csepel SE), Pelikán János (Cube-Balaton Team), Ferencz Soma (Bikeexpress SE) és Lengyel Zoltán (Pécsi Junior KE) alkotta. Három etapból állt a verseny. Az első szimplán, a második „brutálisan” (király etap), a 3. átlagosan nehéz szakasznak minősíthető. A válogatottunk ezen a terepen edzőtáborozott idén, különösen a második szakasz rendkívül veszélyes hegyi szakaszait térképeztük fel. 1. nap: útfelújítások Az első szakaszon szétszakadozott a mezőny. Varró és Pelikán a spiccel ért át a hegyen, a többiek csak a hegyi hajráig maradtak az élboly környékén. Az utolsó 20 km sík terepén a szlovének és az angol SKY-legénység akcióztak. Tizenegyen elszöktek, a célban a szlovén David Per örülhetett a sárga trikónak. Az első szakaszon a részhajrá után útfelbontás tette „érdekessé” a kerekesek dolgát, sajnos az elsőéves Ferencz Soma áldozatául esetett a dolognak.

– Csatornafedeleket kerülgettünk a felmart úttest egyik oldalán, a másikra olykor át sem lehetett menni. Hazai versenyeken is van ilyen, de olyan kevesen vagyunk, hogy senki nem takarja ki versenyzőtársa elől az úthibákat. Ha itt valaki belement egy lyukba, megijedt, befékezett és már meg is úszott mögötte a sor – értékelt a Bikeexpress versenyzője. – Ebbe a helyzetbe kerültem én is, többekkel leszakadtunk a mezőnytől. Mentem egy ideig magamban, de a végén már ennek nem láttam értelmét, így beszálltam a záró autóba. Nem hagyom, hogy mindez visszavesse az idei teljesítményemet, küzdök tovább, országúton és pályán leginkább, van bajnoki címem, amit meg kell védeni. A válogatottban nagy megtiszteltetés szerepelni. Tudom, hogy azokon a versenyeken, ahol keményebb hegyi szakaszok vannak, kevésbé számol velem a kapitány, de a sík versenyeken ott akarok lenni a csapatban. 2. nap: a „király etap” A 2. nap első kilométerei az óvatosság jegyében teltek, egy-két szökési kísérlettel. Oprtaj hegyi faluban vette kezdetét a verseny kemény része, 12%-os emelkedőn és macskakövön kellett tekerni, majd szűk városkapuban hajráznia a fiúknak. Öt km-es downhill-ereszkedés következett, majd a motovuni hegyi hajrá. Ez a terepegyüttes az idén is szétdarabolta a mezőnyt. Lengyel Zoli az egyik nagy kanyarban átbukott a szalagkorláton, szerencsére – kerékpárhoz képest – „egyben” megúszta a történteket és a tartalék kétkerekűvel teljesítette a szakaszt. Varró Gergely maradt az élbolyban és a 22. helyen ért be, a többiek egy-egy bollyal érkeztek. Zoli épp röntgenre várt, amikor elértük telefonon. – Nagy volt a riadalom, mert a repülésem „túl szépre” sikerült. Volt egy éles jobbkanyar, a poros-murvás részen megcsúsztam és a korlát másik oldalán álltam fel. Jött a mentő, a rendőr egyből… A bal kezem fáj, de reményeim szerint csak zúzódott, s nincs törés (Azóta kiderült, valóban nincs. – A szerk.). Azt sajnálom, hogy a harmadik szakaszon nem indulhattam el, de nem lehetett kockáztatni: itt-ott kemény a terep, komoly fékezések vannak, sérült balkézzel nagyon rizikós lett volna vállalni a 100 kilométert. Ekkor Gergő az összetettben a harmadik szakasz előtt szintén a 22. volt, azonos idővel a 21-26. helyezettekkel. A SKY „embere”, Geoghegan Hart 3 mp-cel átvette a sárga trikót szlovén ellenfelétől, aki orosz, francia, dán, osztrák és olasz kerekesekkel együtt 30 másodpercnél kisebb hátránnyal követte. 3.nap: Forgalomjelző tábla kontra kerékpáros Nagy volt a tét a 3. etapon (Vrsar–Pula): Az angolok dolgoztak, minden szökést szereltek, így érkezett egyben a mezőny a pulai befutóhoz. Az utolsó 15 km egyébként lejtmenetben zajlott, a kísérő autó órája ritkán esett 70 km/h alá. A kacskaringós befutónál 3 km-rel a cél előtt ismét útfelbontáson kellett áthaladni. Volt is óriási csattanás, az egyik japán fiú leterített egy forgalomjelző táblát, persze többen vele buktak. Sajnos Gergő emiatt nem tudott előbbre kerülni, és az összetettben a 25. helyet szerezte meg. Ez kiváló eredmény, de sajnos Világ Kupa-pontot nem ér. Varró Gergely így értékelt honlapunknak: – Egy éve is szerepelhettem ezen a versenyen, tehát ismertem az etapokat, tudtam a nehézségüket. A mezőny erős volt, csakúgy mint tavaly. Voltak kisebb-nagyobb bukások, örülök, hogy nem kerültem bele egyikbe sem. A nagy meleg nem zavart. Ebből a hosszú hétvégéből ennyit tudtam kihozni. Elégedett vagyok a teljesítményemmel, a tavalyi 52. helyezéshez képest bőven előrébb léptem. Lesz még lehetőségem idény bőven a bizonyításra, szeretnék élni ezekkel. Összességében jól szerepeltek a magyar fiúk, ebben az évben ez volt számukra az első igazi megmérettetés. Minden remény megvan, hogy az UCI-ranglistára felkerüljünk. Most sportdiplomáciai feladataink vannak, hogy meghívásokat szerezzünk a további VK-futamokra – ezek nélkül az ifjúsági olimpiai szereplésnek búcsút mondhatunk...

A magyarok eredményei: Varró Gergely 25., Pelikán János az 53., Móricz Dániel a 92. (elsőévesek külön versenyében a 26.), Rózsa Balázs a 107. helyen zárt. Ferencz Soma az első, Lengyel Zoltán a második szakasz után szállt ki a versenyből. A válogatott a 16. helyet érte el. Teljes eredménysor ITT.