A hétvégén Győrben rendezik meg a maratoni kajak-kenu országos bajnokságot, amelyen természetesen rajthoz áll a tavaly ősszel Schmidt Richárddal párban ifjúsági világbajnok Fekete Ádám is.
reb „Nem a szívem csücske a maratoni kenuzás” – vallja be Fekete Ádám, az Újpesti Torna Egylet 19 éves tehetsége. Ha teheti, síkvízi viadalokon indul, ám tavaly lemaradtak a kiszemelt versenyekről, így Schmidt Richárddal mindent egy lapra feltéve a szeptemberi római maratoni világbajnokságra kezdtek készülni. A próbálkozást siker koronázta, aranyérmesek lettek a portugálok és a spanyolok előtt.
Noha egyazon sportág két szakága, a felkészülés szempontjából ég és föld a síkvíz és maraton. „Össze sem lehet hasonlítani a kettőt, és nem csak azért, mert maratonin a legrövidebb táv is jóval hosszabb, mint bármelyik gyorsasági versenyen: hiszen még a gyerekek is tíz kilométert eveznek. Ugyanúgy kell a jó rajt, mint mondjuk ezren, aztán pedig felvesszük az utazósebességet. Viszont gyakran érjük utol egymást, előzni kell, rengeteg az ütemváltás. Emellett nagyon megerőltető, mert ugye bizonyos szakaszokat futva kell megtenni.”
Az ritmusváltásokat úgy gyakorolják az edzéseken, hogy 2-4 percet mennek erős tempóban, majd rövid ideig „pihenésként” lassabban eveznek, hogy aztán ismét felgyorsítsanak. Miként lehet azonban felkészülni a síkvízi versenyektől teljesen idegen előzésekre, a másik kenussal való érintkezésre? „Sehogy. Ezt nem lehet edzésen modellezni, így igazából rutinból kell megoldani az ilyen helyzeteket. Viszont mi még nagyon fiatalok vagyunk, kevés tapasztalattal, szóval rögtönzünk az adott szituációban. Persze az ütközések elkerülhetetlenek, tavaly a világbajnokságon mi is nekimentünk az egyik párosnak.”
Egy éve az országos bajnokságon még ifjúsági és felnőtt kategóriában is indultak, ám idén ő kiöregedett, külön U23-as futamot pedig nem rendeznek, így a felnőttek között bizonyíthatnak. „Évente két verseny van, ami pontot hoz az egyesületnek: a maratoni és a síkvízi országos bajnokság. Nem szeretem annyira a hosszú távot, de ilyenkor el kell indulni. Amúgy pedig ez lesz az első idei versenyünk, már várom. Rendesen felkészültünk, majd meglátjuk, mire lesz elég.”
Az alapozásnak nem volt tervezett programja a régóta húzódó vállproblémája és a múlt heti vírusos betegsége. A két éve részlegesen szakadt izomrostot sikerült kezelni, azonban az utóbbi néhány napra ledöntötte lábáról. Ettől függetlenül jó formában érzi magát, bár számára nem a maratoni táv az elsődleges idén. A nyár elején szeretnék kiharcolni az indulási jogot az idei U23-as Európa- és világbajnokságra.
Felvetem, nem tart-e attól, hogy a sűrű magyar mezőnyben maratonistának könyvelik el? „Nem bánom, akárhova is sorolnak be, úgyis meg kell mutatnom, hogy mit tudok ezer méteren. Mivel az áll közelebb a szívemhez, elsősorban abban a számban szeretnék indulni a világversenyeken. Ám a maratonit sem hanyagolom: ha kijutok, ha nem síkvízen, biztos, hogy Ricsivel újra próbálkozunk a hosszú távon is. Felkészülésnek, edzésnek nagyon jó.”
Kiskorában Ádám négy évig karatézott, ám azt nagyon unalmasnak találta, így váltott a kenura. „Ez sokkal izgalmasabb, érdekesebb. Nehéz lenne megmondani, miért kedvelem: úgy, ahogy van, az egész sportágat szeretem.”
Ahogy az edző látja – Martinkó Gábor
„Talán kicsit későn kezdett 2005-ben, tizenegy évesen – mondja a nevelőedző, Martinkó Gábor. – A serdülőkortól kezdve látszott rajta, hogy érdemes komolyan foglalkozni vele, a tehetsége akkortól bontakozott ki. Nagyon céltudatos versenyző, komolyan veszi a feladatait, az edzéseket. Noha ebben a korban még nem válik annyira szét, hogy síkvízen vagy maratonin indul a fiatal, szerintem a síkvízi kenuzás fekszik neki igazán. Nagy az alapgyorsasága, megvan a robbanékonysága a rövidebb távokhoz. Idén már kilépett az ifjúsági korosztályból, a kezdeti időszakban mindig nehéz az érett felnőttek között bizonyítani. Kell két-három év türelmi idő, amíg beleérik ebbe a korosztályba. Igyekszünk olyan versenyeket választani, ami sikerélménnyel jár, hogy ebben az átmeneti periódusban se menjen el a kedve a sportágtól.”
