A sport a hátrányos helyzetűekért

Azoknak a figyelmére számítunk írásunkkal, akik hisznek a sport erejében, és szociális aggodalommal szemlélik a hátrányos helyzetűek, a mélyszegénységben élők, a cigányság nehéz sorsát. Kerekasztal-beszélgetés szólt arról, hogyan segíthet a sport.

Szegő Tibor A Magyar Edzők Társasága szervezésében került sor arra a kerekasztal-beszélgetésre, amely a „Hogyan integráljuk a hátrányos helyzetű fiatalokat a sportba?” kérdésre keresett választ. A meghívottak között volt sportpszichológus, egykori rendőr, egyetemi tanár, cigányválogatott-menedzser, ökölvívó- és kick-box-edző, illetve a témában illetékes helyettes államtitkár. Köpf Károly – a szervezet titkára – megnyitójában elmondta, hogy tevékenységükben kiemelt szerepet játszik a fiatalok orientálása a sport felé, azon belül pedig a hátrányos helyzetűek kiemelt támogatása. Akiknek származásuk, vagy életkörülményeik miatt szükségük van a segítségre, azok számíthatnak a magyar edzőkre. Született egy nemzeti társadalmi felzárkóztatási program, melynek része a roma fiatalok integrálása a társadalomba. A szervezet – jellegéből fakadóan – szívesen segítene, hogy ez a réteg minél nagyobb számban kezdjen el sportolni.

Az első hozzászóló Dr. Hatala József nyugalmazott rendőr altábornagy volt, aki elmondta, hogy munkája során mindig figyelt arra, hogy döntéseiben, intézkedéseiben ne vigye félre az előítélet. Az ötvenes évek elején, hatgyerekes csepeli családba született. A környéken grundfoci-bajnokságokat szerveztek, később a középiskolában a kajak-kenu volt a választott sportága, és meg is maradt mellette negyven évig. Rendőri pályafutása során hat-hétezer gyereket látott sportolóként felnőni, ezek közül mindössze egy ütközött össze a törvénnyel. Hite szerint fontos, hogy a társadalomban a sport központi szerepet kapjon! Fel kell készíteni a pedagógusokat, edzőket, hogyan reagáljanak a nehéz helyzetben élő gyerekek esetlegesen szélsőséges viselkedésére.

Langerné Victor Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős, helyettes államtitkára szerint rendkívül fontos, hogy a nehéz helyzetben lévő gyerekek eljussanak az iskolába, illetve az azok környékén működő egyesületekhez. Léteznek pályázatok, melyeknek segítségével ez a folyamat felgyorsítható. Az egyik ilyen az iskolai délutáni sportfoglalkozásokra biztosít anyagi forrást, a másik pedig az önkéntességen alapuló sporttevékenységet támogatja. A kiírás szerint felső tagozatos roma fiatalok kapnának képzést különféle sportágakban, és ők maguk szervezhetnek szabadidős sportprogramokat társaiknak. Kísérletről van szó, melynek Angliában már vannak tapasztalatai. Ott bevándorlókkal próbálták meg, és óriási a sikere. Véleménye szerint azért is lényeges, hogy például a cigányok sportoljanak, mert pozitív szemléletformáló, ha a hátrányos helyzetű roma és a gazdag rózsadombi gyerek együtt focizik, hiszen a sportban nem számít a társadalmi különbség. Laki László sportpszichológus vitatkozott ezzel, mert szerint ezek a gyerekek nem találkoznak, csak ha a hátrányos körülmények között élő komoly eredményeket ér el. Szerinte maga az iskolarendszer szegregált. A helyettes államtitkár asszony szerint ez rossz iránya a beszélgetésben, mert erről nincs kimutatás. Dóczi Tamástól, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának tanárától megtudtuk, hogy osztott képzésben lehet tanulni a kisebbségekről, tehát aki akarja, megismerheti azokat a módszereket, amelyek segítségével kezelhetők a rossz sorsú fiatalok. Ismeri az európai helyzetet, mely egyáltalában nem rózsás, a hazaival kapcsolatban pedig gyakran Király István kick-box-edzőt hívja vendégelőadónak.

Szakos József nyugalmazott ökölvívó-edző személyes történettel kezdte. Elmesélte, hogy amikor egy tízgyermekes cigány família egyik sarja bronzérmet szerzett a bokszolók junior Európa-bajnokságán, akkor a szülők evőeszközöket vásároltak, és megtanulták azokat használni, mert egy olyan család, melyben ilyen híres sportoló él, nem ehet kézzel, ahogy az korábban szokásban volt. Szakosnak egyébként pozitív a véleménye a cigányokról. Úgy látja: ha elhiszik, hogy van keresnivalójuk a sportban, akkor nincs velük gond. A sport több szempontból is használ a a mélyszegénységben élő családok gyerekeinek. Példaként említette, hogy az edzőtáborban megtanulják a közösségi szabályokat, reggel fogat mosnak, edzés után zuhanyoznak, s ezeket a szokásokat haza is viszik. Végezetül felsorolt olyan sikeres ökölvívókat, akik mélyről indultak, és nagy sikereket értek el, mint Kajdi János, Botos András, Edőcs István vagy Török Gyula, aki olimpiai bajnok lett 1960-ban.

Mezei István, a cigány labdarúgó-válogatott menedzsere szenvedélyesen beszélt a múltról, amikor – szerinte - nem nézték, hogy ki a cigány, ki a magyar. „Magyar cigánynak születtem, és erre büszke vagyok” – mondta. Farkas Jánost (olimpiai bajnok labdarúgó, a Vasas egykori játékosa - A szerk.) hozta fel példaként, akit még Franz Beckenbauer is elismert, pedig cigány volt. Mezei néhány éve körbejárta az országot, és megkérdezte az edzőket, miért nincsenek cigányok az edzéseken? A válasz az volt, hogy azért, mert megbízhatatlanok, hol jönnek, hol nem. Ám amikor kérdőre vonta az edzőt, hogy utánajárt-e az igazi okoknak, mindig nemleges volt a válasz, pedig többször kiderült, hogy a gyerek azért nem tudott jönni, mert napszámba ment, hogy legyen mit enni a családjának…

Király István 27 éve kick-box-edző, ő is csepeli, mint Hatala. Szavai szerint a Csepel Művekből negyvenezer ember került utcára a munkahelyek megszűnésével, ami hatalmas problémákat vetett fel. Szerinte emberekről beszélünk, és nem magyarokról vagy cigányokról. Céltalanság, csellengés, iskolakerülés, és „hobbi-erőszak” jellemezte a gyerekeket korábban. Fiatalokból álló csoportok kedvtelésből támadták meg az idősebbeket, és érvényesült a bandaszociológia, ahol a legerősebb a főnök. Stratégiát dolgozott ki. Tartja a kapcsolatot a bandákkal, és bevezette a mentor-rendszert. Sikeres sportolókat képzett ki, akik járják az iskolákat és a nagyhangú srácokat rábeszélik a sportolásra. Veres Richárd világbajnok is ilyen munkát végez. Hisznek neki, mert ő is közülük érkezett, és elfogadják. Király véleménye szerint fontos a példakép-rendszer kiépítése. Beszámolt arról, hogy volt olyan eset, amikor Veres fotót mutatott a bandavezérnek, melyen az olasz tengerparton egy angol leányt ölelget a világbajnoki cím megnyerése után, és ez hatott. „Motiválni kell a gyereket! Be kell vonni a szülőket!” – mondta. Egész napos mentorálásban gondolkodnak. Most pályáznak kisbuszra, hogy reggel bevigyék a gyereket a suliba, onnan délután az edzésre, majd este haza, közben pedig főiskolások, egyetemisták korrepetálják a srácokat, hogy a tanulásban se maradjanak le.

A kerekasztal beszélgetés végén megszólalt Veres Richárd kick-box világbajnok is, aki arról beszélt, hogy a csapat összetartó ereje nagyon nagy dolog. Ő is többször abba akarta hagyni a sportolást, de nem tehette meg, hiszen a barátai ott vannak nap mint nap az edzésen, és értük, velük érdemes dolgozni. Arra a kérdésre, hogy miért vállalta a mentor szerepet, így válaszolt: "Csak vissza szeretnék adni valamit abból a sok csodálatos dologból, amit a sporttól kaptam."