Bójáról bójára (IV.): Kárász Anna

A tavalyi két U23-as Európa-bajnoki aranya után idén már a felnőttek között is nagyot alkotna. Két hete már nyert Szegeden Világ Kupát, az első felnőtt válogatón indulási jogot gyűjtene be. Az előttünk álló olimpiai ciklus legtehetségesebb kajak-kenusait bemutató sorozatunk negyedik tagja Kárász Anna.

reb Kárász Anna kajakpályafutása olyan élménnyel kezdődött, amely után úgy érezte, soha többé nem akar lapátot venni a kezébe. Családjukban természetes volt, hogy valamilyen sportot űzni kell, ez Anna esetében óvodás korától kezdve az úszás volt, ám határozott édesapja szerette volna, ha kipróbálja a kajakozást is. Maga tanítgatta az alapokra, és amikor már úgy érezte, elég jól megy neki, komoly feladat elé állította lányát: Annának fel kellett eveznie a Nagy-Duna egyik gátjához. Ám ott nagyon „mozgott” a víz, a rémisztő élmény után a tizenéves kislány hosszú ideig nem ült újra kajakba. Ám egy év múltán ismét próbálkozott, és akkor már örök barátságot kötött a sportággal a dunaújvárosi egyesületben. Szerette a társaságot, s bár először ő volt a leglassúbb, évről évre megelőzött valakit. Tizennégy-tizenöt évesen mégis elgondolkozott, érdemes-e folytatni a kajakozást.

„Láttam, hogy a barátaim több időt tudnak együtt tölteni, nem beszélve az iskoláról, nekem meg az edzések mellett kevés időm jutott ezekre. Ráadásul a lapátolástól nagy lesz az ember háta, ami nem túl nőies… Viszont akkor még sokat túráztunk a kajakosokkal, megálltunk a stégen, együtt ettünk: jó hangulata volt. Ez összerázta a társaságot és nekem is kedvet csinált a folytatáshoz” – gondol vissza az EDF Démász Szegedi VE versenyzője. Aztán 2007 fordulópontot hozott az életében: a kajakos csoportban elfogytak a lányok, edzőjüket is elküldték, így átkerült a kenus fiúkhoz. „Utolsóéves serdülő-korosztályos voltam, ők meg már az ifjúságiak között mentek. Már jártak nagy nemzetközi viadalokon, Európai Olimpiai Reménységek Versenyén, és ez engem is motiválttá tett.” Ahogy mondja, kezdetben furcsa volt velük dolgozni, de hamar megszokta. Ráadásul szerinte sokkal békésebbek voltak az edzések, a fiúk egyenesebbek, megmondják, ha „van valami”, nem volt furkálódás, intrikák, ami női csapatban elkerülhetetlen. Ráadásul a női kajak és férfi kenu sebessége közel azonos, így jól tudták húzni egymást. Fiúsabb sem lett, maximum akkoriban inkább ráragadt a csúnya beszéd. A 2009-es nagyobb vállsérülést és kihagyást leszámítva jó hangulatban és laza közegben teltek az ifjúsági évei. Aztán jött 2010 és az érettségi, utána pedig váltani kellett Dunaújvárosból. „Két választásom volt: Budapest vagy Szeged. Viszont nem szeretem a fővárost: sokat kell utazni, hogy bárhova odaérjek, zsúfolt, nem szimpatikus. Így egyértelmű volt, hogy a Szegedi Tudományegyetemre jelentkezem.”

Az is a Tisza-parti város mellett szólt, hogy már korábban hívta őt a háromszoros olimpiai bajnok Douchev-Janics Natasa. Itt pedig fontos eloszlatni a csúnya félreértést. A sajtóban tavaly megjelent, hogy Kárász sokszor gyorsabb volt Natasánál, ezért vissza kellett fogni, hogy a kétségtelenül öntörvényű klasszis ne sértődjön meg. „Ez egyáltalán nem így volt. Az is ritkán fordult elő, hogy egyáltalán megszorongattam. A fejlődésem abban nyilvánult meg, hogy egyre közelebb kerültem hozzá. Nagyon kár volt ezt terjeszteni, mert ez kicsit meg is rontotta a viszonyunkat, de azóta már mindent megbeszéltünk, és most is jóban vagyunk. Pályafutásom legértékesebb két éve, amikor együtt edzettem vele. Technikailag rengeteget segített nekem, jó szívvel foglalkozott velem.” Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Natasa testvére, Sztyepan Janics felügyeletével Anna két hónapig készült Ausztráliában. Itt próbálom kifejtetni Annával, milyen technikai apróságokról beszél, ám nehéz helyzetbe hozom vele: nem könnyű elmagyarázni. Érdekes és közérthető adalékról azonban beszél: sokan nem gondolják, de a kajakosok igenis erősen használják a lábukat (Annának gyakran előbb savasodik be a combja, mint a karja). Fontos a vízfogás, hogy inkább a törzsre, csípőre, lábra helyezzék a terhet, mert azok később fáradnak el, mint a kar apróbb izmai. Ezzel kapcsolatban is hasznos tanácsokat kapott Natasától.

A tanulásról A Szegedi Tudományegyetemen gazdálkodás és menedzsment szakra jár: ő maga úgy mondja, a kajakozás mellett tanul. A három és féléves képzésben most egy év csúszásban van, ám semmiképp sem akarja a sportberkekben tapasztalt módon, sokáig elhúzni a tanulást. „Az őszi félévben általában rendesen teljesítem a szükséges krediteket, bent vagyok az órákon. tavasszal viszont nem a szorgalmamról vagyok híres: amikor már a vízen edzünk, teljesen átszellemülök, és nem akarok az iskolával foglalkozni. Az edzőtáborok mellett úgy mondanám, az egyéni tanrend segítségével átvészelem ezt az időszakot. Szerencsére, nagyon segítőkészek, hiszen látják az eredményeimet is.”

Douchev-Janics az ismert módon távozott Szegedről, aminek Anna számára megvoltak az előnyei és a hátrányai. Az edzésterveket most már inkább rá írják, viszont nem maradt olyan, aki gyorsabb nála, és húzni tudja magával. „Azért nem félek, így is megoldjuk a felkészülést. Úgyis az a jellemző, hogy mindenhol csak egy-két versenyző van, nem jellemző a csapatban készülés.”

Viszont így megvan az élmény, amiért kezdetben megszerette a sportágat: a társaság? „Természetesen. Mindig szeretek kajakozni, de néha elfelejtem élvezni, annyira csak a cél, a győzelem kerül előtérbe. Volt, hogy bele is fásultam, mert kizárólag a sikerre koncentráltam. De ez évszakonként más: télen nehéz, tavasszal imádom.” Látom is a képet, amit fest: valamelyik kemény edzés után áll a Maty-éren. Jó érzés járja át, mert kihajtotta magát, lassan megy le a nap, a szél is elcsitul – ilyenkor lehet jó élni. Néha egészen hozzánő a szegedi edzőbázishoz: tavaly nyáron kint lakott, lakókocsiban. „A kemény felkészülés során az edzésen, tanuláson és alváson kívül tényleg nincs erőm másra. Persze, jó lenne a barátaimmal találkozni, de örülök, ha megcsinálom a vacsorámat…” Mégsem szeret fanatizmusról beszélni: szerinte ez nem több, mint amit a versenysport megkíván. Mivel sorozatunk az előttünk álló olimpiai ciklus legtehetségesebbjeit hivatott bemutatni, Annának is feltesszük a kérdést, hogy látja maga előtt az elkövetkező három esztendőt? „Szeretnék ott lenni Rio de Janeiróban. Ha az elmúlt évek fejlődési ütemét nézem, akkor szerintem mindenképpen bekerülhetek a csapatba, pláne, hogy az élmezőny versenyzői közül korban néhányan már kifele mennek. Nem véletlenül edzek heti tíz-tizenegyet, de könnyen orra bukik, aki nem a lába elé néz: mindig csak a következő feladatra koncentrálok.” A legközelebbi megmérettetés pedig az első felnőtt Európa- és világbajnoki válogató kedvenc pályáján, a Maty-éren. Jól hangoltak rá, a Világ Kupán Vad Ninettával megnyerték a K2 500 métert. „Nehezen indult, mert kétszer is letámasztottunk: azaz le kellett tennünk a lapátunkat, hogy ne boruljunk be. Ez abszolút nem normális dolog, ilyen nem fordulhatna elő, olyan, mintha a Forma–1-ben valaki satufékkel venné be a kanyart. Viszont belejöttünk, jó volt győzelemmel hangolni a válogatóra.” Ott már jóval nehezebb versenyre számítanak, mint a VK-n, ám erősnek érzi párosukat, így a cél mindenképpen az Eb-részvétel kiharcolása. Storcz Botond szövetségi kapitány az egyes és a páros eredményei alapján állítja össze a csapathajót: ide szeretnének bekerülni. Azonban a párossal is sikeresek lehetnek, nem elfelejtve, hogy Kárász és Vad is megméretteti magát egyesben. Ahogy Anna is mondta, mindig vannak olyanok, akik képesek a meglepetésre – azt mi tesszük hozzá, talán K1 500-on sem valamelyik várt esélyes nyert majd, hanem az egyik fiatal tehetség... Sorozatunk korábbi részei: Korisánszky Dávid György Dudás Miklós Khaut Kristóf