Szemben az árral

Akik nem kellő alapossággal figyelik a híradásokat, azok azt gondolhatják, hogy az észak-nyugati országrészben és Budapesten tetőzött, sőt, apad a Duna, így most már minden rendben van. Lassan visszaállt az élet a normális kerékvágásba, jöhetnek a megszokott mindennapok. Nos, az evezősök háza táján sajnos még nem ennyire megnyugtató a helyzet, sőt...

Szegő Tibor Körképünkben Győrtől Bajáig tekintjük át, hogy a sportágat és létesítményeit milyen mértékben érintette az áradat, megszólal a szövetség elnöke is. Győr Papp Oszkár, a Győri Vízügyi-Spartacus Evezős Klub szakosztály-igazgatója. – Fel tudnak lélegezni, vagy vannak még gondok? – Sajnos még nem vonult el az ár, most is magas a víz, talán szerdán tudunk először száraz lábon bemenni létesítményeinkbe. Az áradás során két méter magasan tört be hozzánk a Duna. Eszközeinket még a nagyobb baj előtt elszállítottuk, biztonságba helyeztük. Ami maradt, azt magasabb helyre pakoltuk, így megúszták az áradást. Az időben történt mentésnek köszönhetően várhatóan hajóink, lapátjaink nem szenvednek majd kárt. Ami még bizonytalansági tényező, az a tanmedence, mert oda még nem tudtunk bemenni. Természetesen ott sem hagytunk semmit, de hogy mekkora a kár, azt majd csak akkor tudjuk megmondani, ha bejutunk. – A hétvégén Bledben indulnak nemzetközi versenyen. Hogy tudnak készülni? – Az evezős társadalom nagyon összetartó. A Csepel Evezős Klub ingyen elszállásolta a mieinket, így ott gyakorolnak versenyzőink a bledi regattára. – Szükségük van valamire? – Minden segítséget szívesen fogadunk, de mi „vizesek" egymás között szoktuk elintézni az ilyen dolgokat, a civileket nem zaklatjuk, mert mindenkinek megvan a maga baja. Esztergom Az Esztergomi Evezősök Hajós Egyletének ügyvezető elnöke Máramarosi Győző: – Most jártam be csónakkal a területet. Az épületeknél kettő, a környezetünkben néhol kettő és fél méter magas víz volt, és még most is van bőven. Időben kezdtük a védekezést, eszközeinket, hajóinkat már korábban elvittük egy közeli gyártelepre. Folyamatosan homokzsákoztunk, fóliáztunk, ám a vizet nem tudtuk megállítani. Azt, hogy valójában mekkora a kár, majd csak csütörtökön tudjuk megmondani, mert akkor tudunk bemenni az épületekbe. – Nem indultak el a múlt hét végi Vidék-bajnokságon, nyilván a problémák miatt. – Huszonnyolc sportolóval mentünk volna, és bár szóba került, hogy elutazunk, de senkinek nem volt szíve itthagyni az értékeinket. A mi területünk egy hektár nagyságú. Kempinget működtetünk, focipályánk van, konténerépületek állnak az ingatlanon, minden kézre szükség volt. – Mi az, ami segítene a jelenlegi helyzetben? – Én 1957 óta vagyok ennél a klubnál, és már rengeteg árvizet megéltünk közösen, de a károk helyreállítására még soha egy fillért nem kaptunk, sem a város vis major-keretéből, sem a biztosítótól. Évente 80-90 ezer forintot fizetünk, de árvízi kárra ugye nem érvényes a biztosítás. Most megpróbálok egyezkedni, ha nem sikerül, akkor felmondjuk a biztosítást. Budapest A Külker Evezős Klub szakosztály-igazgatója Mihály Tibor, telepük a Római-parton van. – Elég elkeserítő a helyzet, még most is másfél méter víz van mindenhol – kezdi szomorúan a szakember. – Hogyan védekeztek? – A víztől semmilyen módon nem tudjuk megvédeni magunkat. Mindent kipakoltunk, a háromgyermekes gondnokot elköltöztettük, béreltünk neki egy lakást, hajóinkat elvittük más klubokhoz, meg Velencére, Soroksárra, a többit kikötöttük a kertben, ott úsznak. Azokat, amelyek ezt nem bírnák ki, felpakoltuk a ház tetejére. – Lehet sejteni, hogy mekkora lesz az anyagi kár? – Két felé kell választani a tételeket! Az egyik, amit társadalmi munkában helyre tudunk állítani, ezer órákban mérhető, de a tagság megcsinálja. A másik, hogy a falakat ki kell szárítani, ezekhez gépek kellenek és rengeteg áram. Ez több százezres nagyságrend. Ezek után jön a fertőtlenítés, majd, ha minden kiszáradt, akkor újra kell vakolni, festeni. Ha a saját erőt alacsony órabérrel számolom, akkor is hárommillió forint körüli lesz a kárérték. – Amire kell pénz, arra jut majd? – Három éve voltunk hasonló helyzetben, akkor nem kaptunk segítséget. Most az a kérdés, hogy lesz-e erre állami, önkormányzati támogatás? Bús Balázs polgármester úr és a testület egyébként kiemelten kezeli az egyesületet – nem olyan régen ünnepeltük százéves fennállásunkat –, reméljük, hogy valamit hozzá tudnak tenni a költségvetésünkhöz, hogy rendbehozzuk a telepet. – Meddig nem edzhetnek a sportolók? – Sokat segítenek a baráti klubok a válogatottaknak, így velük nincs gond, a többiek nagyjából tíz nap, két hét múlva kezdhetik el a rendszeres tréningezést. Baja Az EDF-DÉMÁSZ Bajai Spartacus Vízügy SC ügyvezetője Bartos Nándor. – Baján az ártérre beengedték a vizet, hogy a várost megóvják. Csónakházunk a Petőfi-szigeten van, ahol tíz méter fölé emelték a – korábban épült – gátak magasságát, így talán nem önti el a víz. Most olyan 980 centiméter körül áll a folyó, de még emelkedést várnak. – Mi a helyzet a sportolókkal, hiszen világversenyekre kellene készülni? – A válogatottak Velencén vannak, innen megyünk Bledbe, majd visszajövünk ide. Sajnos nincs anyagi keretünk egyéb versenyekre, így akik a világbajnokságra készülnek, azok majd itt tudnak gyakorolni. Az otthoniak futnak, ergométereznek, próbálnak nem kiesni a mindennapi mozgásból. Regényi Tamás, a szövetség elnöke részletes helyzetelemzést adott: – Kritikus pontjaink: Győr, Esztergom, Margitsziget, Római-part, Népsziget, majd – ahogy vonul lejjebb az ár – Baja és Mohács. A negyven egyesület közül tíz érintett, azonban egyedül a Danubius Nemzeti Hajós Egylet esetében lehetett homokzsákos védekezésről beszélni, mert az ő csónakházuk a Margitszigeten van. Jellemzően ott is a sziget védelme miatt volt erre lehetőség. A többi klubnál ez fel sem merült, hiszen árterületen fekszenek, ingatlanjaik zöme faház, és a víz mindenkit elöntött. Akadt klub, ahol még a lambériát is leszerelték, hogy ne károsodjon. Akiknek módjuk volt, elszállították a hajókat biztonságos helyre. Akadtak azonban olyanok is, akik már ki sem tudták hozni az eszközeiket – mert nem volt hová vinni –, mégis igyekeztek menteni a menthetőt és például gégecsövet vezettek be a hajók légszekrényébe, hogy azok ne roppanjanak össze a nagy nyomástól. A most következő időszak – a Duna felső szakaszán elhelyezkedőknek is – nagyon nehéz lesz, mert bár az ár lassan elvonul, a harminc-negyven centiméteres iszapot talicskákkal ki kell hordani, a helyreállítást meg kell kezdeni, az épületeket ki kell szárítani, vakolni, festeni. A szövetség vezetése minden létezhető lehetőséget megragad, hogy segítsen az egyesületeknek, de az biztos, hogy az épületekben nagyon komoly károk keletkeztek, és azt is lehet látni, hogy a következő  napokban nem nagyon lesz mód az edzések megtartására. Felvettem a kapcsolatot a Belügyminisztériummal is a kármentesítés érdekében, s egyébként is mindenhonnan igyekszem forrásokat szerezni a helyreállításokhoz.